Az egyes témák jól tükrözik a könyvtár állományának vegyes összetételét. Mányoki János nem szokványosan vezet be egyházunk levéltárának, könyvtárának és múzeumának kincseibe és ad ízelítőt azokból, az erdélyi szászok kincseihez tett kitérővel.

A könyvtár részére 2015-ben megszerzett besztercebányai kancionálét a zenetörténész Ferenczi Ilona mutatja be részletesen. Magyarországi evangélikus szempontból jellemzőnek mondható, hogy latin, magyar, német és szláv (talán cseh?) nyelvű szövegeket is tartalmaz. Ennek az 1623-ban készült csodálatosan szép kéziratos egyházzenei gyűjteménynek, tulajdonképpen egy iskolai oktató által vagy az ő részére készült kántori kézikönyvnek külön érdekessége és csodálatos gyönyörűsége a művészi kiállítása, nemcsak a szövegek írásában, hanem az iniciálék könyvfestészeti egyediségében is, amit Wehli Tünde mutat be.

A rendszerváltozás után felszámolt Magyar Optikai Művek előzményéről, a Marburgból Kolozsvárra, majd Budapestre telepedő Süss Nándor finommechanikai műhelyéről, a finommechanika magyarországi meghonosítójáról Pintér Gábor közöl életrajzi és ipartörténeti tanulmányt.

Egy soproni családból származott, de Zágrábban hunyt el Artner Mária Terézia, akinek Mozart zenéjéhez írt reformációi kantáta-szövegét 1817-ben a háromszáz éves jubileumi ünnepen elő is adták Sopronban. A társadalmi kérdéseket is feszegető költőnő életét a Horvátországban jártas Rokay Zoltán professzor ismerteti.

Még messzebb visz Világi Dávid írása, amely a protestáns misszió zuluföldi kezdeteit és nehézségeit vázolja a 19. században. Szokolayné Weltler Magdolna Szokolay Sándor családi hátterét, ifjúkorát, tanulmányait és a békés-tarhosi ének és zenei szakirányú líceum rövid történetét vázolja fel annak kapcsán, hogy a család kiadta a nagynevű zeneszerző diákéveiben írt kilencvenöt levelét.

A második világháborús események élő tanúi egyre fogynak, a fiatal nemzedék el sem tudja képzelni az egykori eseményeket és megpróbáltatásokat. Két katona háborús és hadifogoly-emlékeit írta le és adja közre Szekér Lajosné Fodor Gizella.

Az ünnepi virágdíszítés Kunszigeten, amit Balázs Lívia mutat be, napjainkban is élő hagyomány.

A kőemlékek mindenfelé bőségesen találhatók az egykori Pannonia tartomány területén. Bár nehezen, de mozgathatók. Gáspár Dorottya éppen erről, a kövek hurcolásával kapcsolatos régészeti nehézségekről írta tanulmányát.

Azt gondolnánk, hogy a képtilalom miatt ilyesmi nem létezhet, de Gerelyes Ibolya segítségével a 16. századi oszmán miniatúrafestészetbe kapunk bevezetést.

Rakovszky István Vörösmarty Előszó-ja körüli kérdéseket és válaszkísérleteket taglalja, Imrényi Tibor a keleti ortodoxia egyik bűnbánati esedező kánonát, liturgikus imádságát fordította le először magyarra.

Mányoki János Erdal Öz négy novellájának fordításával, Pintér Gábor Horváth L. Adrián képeinek bemutatásával járult hozzá a kötethez, amelyet két kiállításról szóló írás zár: Fajcsák Györgyi: Az ősi Kína kincsei (Iparművészeti Múzeum, 2015), Mányoki János: Ige-idők. A reformáció 500 éve (Magyar Nemzeti Múzeum, 2017).

A rövid tartalmi áttekintés érzékelteti, hogy tartalmi sokszínűségével a Mányoki János és Pintér Gábor szerkesztette kötet pontosan megfelel az évkönyv megszokott fogalmának, viszont messze felül is múlja azt az egyes tanulmányok igényességével és terjedelmével, valamint a képi anyag gazdagságával és nyomdatechnikai minőségével.