„Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43)

Milyen súlyos szavak, és milyen nagy távlatokat nyitó ígéret. A már megfeszített Krisztus latornak szóló ígéretéhez mindegyikünk kötődik, viszonyul valahogy. Bizonytalansággal vagy éppen meggyőződéssel. Nem értéssel vagy bizonyossággal, megválaszolatlan vagy megválaszolt kérdésekkel. Az idei böjtben én leginkább a „vagy” szócskát érzem magamhoz a legközelebb. Talán nem vagyok egyedül ezzel, hiszen ez a jézusi mondat – mint ahogy a többi sem – egyáltalán nem lehet közömbös. Egyelőre még keresem a magam válaszait a kérdéseimre.

Minden böjti időszak, nagyhét, Krisztus feltámadására való készülés más és más nyomot hagy bennem, bennünk. Más hangsúlyok kerülnek előtérbe, más passiótörténeti momentum szólít meg, és kezd motoszkálni a szívünkben. Egyértelműen változik ez egy passiójáték során, egy közösségélmény kapcsán, vagy csendes, eseménytelen, esetleg veszteségekkel, gyásszal teli böjtben.

Mióta tart a böjt, azt vettem észre, hogy egyre több kérdést teszek fel a gyülekezeti tagoknak akár bibliaórán, akár az igehirdetések alkalmával. Hogyan közeledünk Istenhez ebben az időszakban? Hogyan létesítünk kapcsolatot vele? Imádkozunk-e eleget? Ér-e valamit a böjtünk? Meddig feszíthetjük még tovább a húrt és miért feszítjük? Meddig tart az Úristen türelme? Ezek az általam feltett kérdések pedig ráébresztettek arra, hogy ez a negyven nap egyfajta hit- és bizalomjáték. Nem az Isten játssza velünk ezt, hanem mi Ővele. Mennyi kérdés van bennünk annak ellenére, hogy Jézus mindig válaszol. Milyen sokszor siklunk el ezek felett a nekünk szóló üzenetek felett. Hányszor vagyunk bizonytalanságban azért, mert figyelmetlenek, siketek vagy vakok vagyunk!

Ilyen súlyos szavak, és milyen nagy távlatokat nyitó ígéret. Igen, valóban az. A lator megnyugvása számunkra is biztonság lehet a kérdéseink, nem értésünk közti lavírozásban.
Azt kívánom, hogy a hat hét végére érve a bizonytalanság helyét szilárd meggyőződés, a hitetlenség helyét pedig mindent átjáró hit vegye át! Merjünk hátradőlni Krisztus karjaiba és merjünk az örökkévalóság reménységével a keresztre tekinteni!