Olvasd: János 13,1–17.

„...példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.” (15. vers)

VIirágvasárnap Jézusban az alázatos király vonult be népe fővárosába. A lábmosás történetében ugyanez az alázatos király otthonában, övéi között szolgál tanítványainak.

Aki nem ismeri, az nehezen találja ki, hogy az az ingujjra vetkőzött kötényes ember, aki mélyen meghajolva mossa tanítványai lábát, az a király. De hát a királyok otthon csak a mesében hordanak koronát, a valóságban, közelről nagyon is emberek.

Jézusnak a helyzete sem királyi. A virágvasárnapi szirmokat agyontaposták, a pálmaágak hervadozva száradnak az útfélen, ahová eldobták, mikor már nem volt rájuk szükség. A hozsannák elnémultak, a sokaság szétoszlott. Ennek a királynak a napja leáldozott, fekete árnyékát rávetíti a kereszt bitófája.

És mégis király! Tudja, hogy eljött az Ő órája (1. v.), de királyi trón magasságából nézi a bekövetkezendőket. Abban a távlatban, amiben nézi az eseményeket, úgy látja, hogy Ő az Istentől jött és az Istenhez megy (3. v.). Emberek kezébe adatik. Védtelenül ki lesz nekik szolgáltatva. Arcul üthetik, leköpdöshetik, kicsúfolhatják. Nem védheti meg magát és mégis nem Őt sodorják az események, hanem Ő az Ura a történéseknek. Tudja, hogy az Atya mindent hatalmába adott neki (3. v.). Az történik, amit Ő akar: a váltság. Ördög, Judás, Annás, Kajafás, Pilátus, Heródes, akik hatalmaskodnak fölötte, mind az Ő célját szolgálják.

Krisztus nemcsak alázatos király, hanem az alázat királya. Király az alázatosak között. Itt is a legalázatosabb munkát vállalja: megmossa tanítványainak a lábát, amire a zsidó rabszolga sem volt kötelezhető, csak a pogány. Ne felejtsd el, Jézus ezzel nekünk is példát akar adni. Milyen mélyre tudsz te meghajolni, parányi ember, önként, szabadon, szívesen?

Jézus a szeretet királya, mert az igazi alázatosság életmagatartás, szolgáló szeretet. Jézus szereti azokat is, akik méltatlanok az Ő szeretetére. Nemcsak János lábát mossa meg, aki lelke egész odaadásával csüng rajta, hanem a Júdásét is!

Jézus szeretete hűséges, kitartó szeretet. Mindvégig szerette őket (1. v.). Akkor is, mikor elaludtak, amíg Ő véres verítékkel küzdött a keserű pohárral. Akkor is, mikor szétszaladtak mint a megriadt verebek. Akkor is, mikor a kereszttől (Jánoson kívül) távol tartották magukat. Akkor is, mikor még a temetésére sem jöttek el. Akkor is, mikor nem akarták elhinni, hogy feltámadott. Csodálatos, kijózaníthatatlan, kiábrándíthatatlan szeretet!

Jézus szeretete tisztító szeretet. Ez a tisztító szeretet a bűnbocsánat gesztusa.

Csak az tud így szeretni, aki meg tud bocsátani. Aki nem tud megbocsátani, az nem is tud szeretni. Ez a szeretet azonban nem áll meg a bűn megbocsátásánál. Meg is akar tisztítani a bűnből. A lábmosás csak előképe Krisztus Golgotán kiömlő, bűntörlő vérének. A tisztító szeretet e munkájának két formája van. Az egyik egy egyszeri nagy megtisztítás, ami a fürdéshez hasonlít, a másik az ismétlődő naponkénti megtisztítás, mely a lábmosáshoz hasonlít. Amaz a keresztség drága kegyelme, melyet az ember megtérésében hittel elfogad s amely az újjászületésben realizálódik. Emez mindennapi bűneinknek a Kereszt és a bűntörlő vér alá vitele, a naponkénti beigazodás a Krisztus követésébe.

Engeded-e, hogy Krisztus megtisztítson? Ha nem, neked is szól a Péternek adott válasz, mikor nem akarta megengedni, hogy Jézus lábait megmossa: „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs hozzám" (8. v.). Lehetsz híres keresztyén, tanítvány, oszlopapostol, még sincs közöd hozzá. Az alázatos király csak azokat fogadja el alattvalóinak, akik elfogadják tőle tisztító szeretetét.

Áldott Úr Jézus Krisztusunk! A te szeretetedet nem mindenki érti meg. Lám, Péter sem értette meg s vele együtt mi is sokszor ijedten húzzuk el Tőled azt, amihez hozzányúlsz életünkben. Azt hisszük, meg akarsz szegényíteni, boldogtalanná akarsz tenni bennünket. Pedig Te csak azt veszed el tőlünk, ami szenny rajtunk, ami bálvány az életünkben, ami üdvösségünket hátráltatja, vagy akadályozza. Urunk Jézusunk, szeretet alázatos királya, tisztíts meg bennünket bűneinktől. Ámen.

Bűnös vagyok, beismerem,
A büntetést érdemlem;
De Uram, én jó Istenem,
Ne büntess, ne sújts engem.
Te nagy szereteteddel
Vétkeimet fedezd el;
Szívem hittel tekint feléd,
Orvosold meg vérző sebét. (338. ének)