Ezekben két dolog bizonyosan közös: egyrészt azok, akikről szól, szinte fel sem mérik még, hogy milyen sokat (erőt, lendületet, derűt, motivációt...) adnak embertársaiknak példájukkal. A másik pedig, hogy eredményeiket nem maguknak tulajdo- nítják, hanem annak, aki életük egy pontján belépett, és mindent megváltoztatott: a feltámadott Jézus Krisztusnak. Róla tesznek tanúságot, és láthatatlan mozdulattal mindig őrá mutatnak.

A siker: ahány ember, annyi arc. Ahogyan egy régebbi egyházi szórólapon láttam: sok kicsi, pontocskányi emberi arcból a nagy képen Jézus arca rajzolódik ki.

A Krisztus-arcot nekem megmutató találkozások között volt rátermett rádiós hölgy, aki sok csapás után talált rá Jézusra, keresztelkedett meg, és ma egyházunk boldog, bizonyságtevő tagja. Egy másikuk embermentő evangélikus lelkészünk vérrokona, aki megosztotta velem és a hallgatókkal a legszemélyesebb családi történeteit. A könnyekről, amelyek a szeméből potyogtak az emlékezés hatására, talán nem is szabad beszélnem... S természetesen idesorolandó az a tehetséges, mélyen hívő fiatalember is, aki akkoriban talált rá élete egyik új értelmére, a futásra, amikor először leültünk beszélgetni. Azóta sokadik félmaratonját futja, gyakran másokért, jótékony céllal. A hit és a szeretet dimenziói nyílnak meg az ilyen összesűrűsödött pillanatokban!

Szóval... szerencsés vagyok. Mert e három kiragadott eset mellett sok olyan felemelő találkozásnak lehettem tanúja, amelyek évekig is elkísérnek azután is, hogy beszélgetőtársaim mögött becsukódott az ajtó. Mit elkísérnek – erőforrásul szolgálnak, visznek előre, amikor arra a legnagyobb szükségem van. A tudósító kicsit magáénak érzi a történetet, és figyeli, hogyan alakul beszélgetőpartnereinek a sorsa. Nemcsak a történetüket adják át ugyanis, hanem valami megfoghatatlan energiát is, reményt, s tudtukon kívül ebbe az áramlásba kapcsolnak be, amelynek for- rása egy: a feltámadott Krisztus. Ott lenni egy új életre, hitre, új útra, új sorsfeladatra születésnél vagy éppen évtizedes emlékek máig világító fényénél... nagy kiváltság!

„Ott voltál...?” Kedvenc ifjúsági éne- kem visszatérő sora, a dinamikus spiri- tuálé arra kérdez rá: ott voltál, amikor megfeszítették Jézust? Ott voltál, amikor sírba helyezték? S végül ott voltál, amikor feltámadott? Énekeltük az ifjúsági órán, a teológián, a passiókörúton, amelynek ke- retében tizenhét gyülekezetben jártunk Somogy és Zala megyében egy feledhe- tetlen nagyhéten. A válaszon még fiatalon – de azóta is – sokat gondolkodtam. Hogy lehettem volna ott?! Hiszen nem éltem, s mivel akkor közösségi média sem volt, nem nézhetjük vissza az élő közvetítést később a Facebookon. Nem voltak a helyszínen újságírók, hogy tudósítsa- nak, és a keresztre feszítések sorában a názáreti Jézusé, a különleges előzmények ellenére is, a megszokott, kegyetlen rend szerint zajlott.

Addig a sorsfordító hajnalig az a tör- ténet mindennek tűnt, csak sikertörténet- nek nem. A siker isteni és emberi definíciói bizony nem egyformák... 2019 húsvétján tíz- és tízmilliók köszöntik így egymást a hajnali nap fényénél: „Az Úr feltámadt! Valóban feltámadt! Halleluja!”

Amikor nekünk is megadja a Szentlélek, hogy értsük is, amit olvasunk, amikor felnyílik a szemünk, akkor ámulunk el igazán. Hiszen ott lehetünk a virágvasárnapi tömegben! Ott lehetünk a keresztúton, a Golgotánál, a sírba helyezésnél és a hajnali kertben, az üres sírnál is! Ott a szobában, ahol ismét megjelent a gyász- tól, kudarctól keserű tanítványoknak. Találkozhatunk vele, sőt tudhatjuk, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig!

Mindenről gondoskodott az Isten, igen, még tudósítókról is, hiteles tanúkról, akik megosztották az örömhírt, és mind a mai napig ad új és új tanúkat, akik nem magukat, hanem Fiát, Jézust hirdetik. Mi is tudósítói vagyunk az Isten leghatalmasabb isteni-emberi történetének! Ott lehetünk, ha fellapozzuk a Bibliát, ha az igét hallgatjuk, ha úrvacsorát veszünk, és ott lehetünk, mert nem passzív szemlélődésre, hanem dinamizmusra hív minket: ha megtesszük, amit csak velünk és általunk, a mi szavunk, kezünk, lábunk által tud megtenni Jézus.