A Benczúr László által tervezett budahegyvidéki evangélikus templom zsúfolásig megtelt az ünnepelt családtagjaival, barátokkal, gyülekezeti tagokkal, a szakma képviselőivel, és az alkalomról értesülő érdeklődőkkel.

A felszólalók mindegyike kiemelt egy-két, Benczúr Lászlóra jellemző tulajdonságot, melyek tulajdonképpen egy közös szóban találkoznak: a szeretetben.

Fabiny Tamás püspök a térről és időről beszélt, kiemelve hogy mindkettőnek megvan a maga minősített volta: Isten szent helye, a templom, és Isten ideje, a kairosz. Továbbá elmondta, hogy Benczúr Lászlót úgy ismeri, mint akinek mindig van ideje az emberekre, és félre tudja tenni az éppen végzett munkáját. 

Fábri György felügyelő az állhatatosságot, Pazár Béla építész a szeretetet és alázatot,  Kendeh K. Péter pedig a jóságot emelte ki Benczúr Lászlóval kapcsolatban, aki személyes hangú beszédében annak adott hangot, hogy ő nem érzi, hogy kiérdemelte volna ezt a nagy szeretetet, amelyet a közösségtől kap és kapott. Őszerinte csak tette az Isten által rábízott feladatot és ha már könyv készül, akkor inkább az őt körülvevő emberekről és gyülekezetekről kellene annak szólnia. A szeretet kapcsán pedig megjegyezte: „a lelketekből lett a lelkem”.