Ízelítő Kónya Imre És az ünnep mindig elmarad? című könyvéből:

„Engem pedig tulajdonképpen a nemzeti érzés sodort a politikába. S persze a tenni akarás. Eszmélkedésem óta úgy éreztem, nem elég, ha önmagamért, családomért, szűkebb környezetemért csinálok valamit. De az sem vonzott, hogy az emberiséget boldogítsam. Ez túl elvont volt a számomra. A nemzet, a haza viszont kezdettől kézzelfogható valóság. Ezt éreztem már gyerekkoromban a Rózsák terei templomban, ahol a déli mise után a Himnuszt énekeltük, a válogatott focimeccseken, ahol lobogtak a nemzetiszín zászlók és zúgott a „Hajrá, Magyarok!". Ezt kerestem és találtam meg a versekben, erről szóltak a hajnalokba nyúló baráti beszélgetések. Amikor pedig '88 táján egyszerre csak megnyílt a lehetőség az értelmes cselekvésre, ezért és csakis ezért adtam fel addigi békés és sikeres életemet, s indultam el egy bizonytalan úton.”