Olvasd: Jakab 5,16–20.

„ ... aki bűnöst térít meg... annak lelkét megmenti a haláltól…” (20. vers)

Jakab apostol a gyakorlati keresztyén élet embere volt. Három felszólítást intéz hozzánk: gyónjatok, imádkozzatok és térítsetek. A bibliai szakasz így kezdődik: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak!” Amikor tehát azt mondja: gyónjatok, nem azt kell érteni rajta, hogy valljátok meg bűneiteket Istennek, és jöjjetek az Úr szent vacsorájához, hanem azt, hogy egymásnak valljuk meg bűneinket.

Nem könnyű engedelmeskedni ennek a felszólításnak. Nehéz először is azért, mert nagyon kevéssé ismerjük saját bűneinket. Nehéz azért is, mert bennünk egy csodálatos, furfangos ügyvéd lakik, aki mindenféle csalafintasággal próbálja megvédeni bűnös voltunkat.

Nehéz megvallani bűneinket azért is, mert nem megy megalázkodás nélkül. Mi pedig túl önérzetesek vagyunk ahhoz, semhogy mernénk vállalni a megalázkodás útját. Hát még milyen nehéz bűnt vallani embertársaink előtt! Ismerjük az embert. Jézus Krisztus maga figyelmeztet arra, hogy ne dobjuk az igaz gyöngyöt a disznók elé, mert nem tudják értékelni, csak megtapossák.

Hányszor vagyunk úgy, hogy a szívünk tele van saját bűneink feletti nyomorúsággal, úgy szeretnénk valakinek beszélni azokról az erkölcsi küzdelmekről, amiket meg kell vívnunk és akkor nem az az eredmény, hogy a másik ember megért, megvigasztal, velünk együtt imádkozik, hanem neki ez alkalom arra, hogy hír szárnyára vigye a mi gyónó, csak neki szóló vallomásunkat.

De akármilyen nehéz, mégis szükséges. Nem a másik embernek van reá szüksége, hanem nekem, bűnösnek. Ezért ha nincs békességed, ha bántanak a bűneid, amiket Isten és emberek ellen elkövettél, fogadd meg Jakab apostol felszólítását!

Ha haragban vagy valakivel, az ige azt mondja: indulj el. Ne törődj azzal, hogy ki kezdte a haragot. Talán igazad van: ő kezdte, de te folytattad, vagy te kezdted, és ő folytatta. Azzal se törődj, ha embertársad megkeményíti szívét, s nem hajlandó megbocsátani... neked békességed lesz! Az Isten előtt való bűnbocsánatnak nem az a feltétele, hogy a másik ember bocsásson meg nekem, hanem az, hogy én valljam be bűneimet.

Jakab apostol második felszólítása ez: imádkozzatok! Lehet, hogy valaki ezt mondja, ez már könnyebb, mint bűnt vallani. Az igazság azonban az, hogy imádkozni sem könnyű. Nehéz imádkozni, mert a Sátán elterjesztett egy tévhitet közöttünk, amely azt mondja, hogy az imádság csak gyermeknek való, a férfié a munka, az alkotás. Aki erejének teljében van — legyen férfi vagy nő — nem Istentől várja munkájának elvégzését, hanem ő maga teszi kezét az eke szarvára s megoldja a maga kérdését.

Nehézzé teszi az imádkozást az is, hogy nem jön rá azonnal felelet Istentől. Augusztinusz egyházi atyának édesanyja harminc évig imádkozott azért, hogy a világnak könnyelműen élő fiát térítse meg. És harminc év múlva fiából egyházatya, később hippói püspök lett, akinek írásait ma is épüléssel olvashatja Isten gyermeke. Mindenért és mindenkiért szabad imádkoznunk, de Jakab apostol kiemeli a betegekért való imádságot, mert a betegeknek nemcsak szakorvosokra van szükségük, hanem arra is, hogy legyen mellettük, velük és érettük imádkozó szív és lélek is.

Harmadik üzenete az igének: térítsetek! Ez is nehéz dolog. Hamar megkapja a téríteni akaró lélek azt a feleletet: söpörj a magad háza előtt! Mégsem szabad tétlenül néznünk, hogy emberek mennek a veszedelembe. Menteni kell a veszendőt! Akik a bűn útjain vannak, azok halálos veszedelemben vannak. Meg kell állítanunk őket!

Persze ennek megvan a maga módja. Jakab a bűnös emberre azt mondja: eltévedt, bajba jutott ember. Meg kell neki mutatni azt, Aki magáról ezt mondotta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Segíteni kell bűnös testvéremet abban, hogy a kereszt alá találjon, ahol Krisztus vére minden bűnét elfedezi!

Hálát adunk Néked, Urunk Krisztusunk azért a csodálatos kegyelmedért, amivel lehajoltál az eltévedt bűnös bárányhoz — a bűnös emberhez. Bocsásd meg, hogy hanyagok lettünk imádságainkban, hogy engedtük vesztébe rohanni szeretteinket, embertársainkat. Kérünk, indítsd lelkünket azon az úton, amelyet az igén keresztül megmutattál. Hallgass meg minket Urunk, nyomorult bűnösöket a Te örök irgalmad szerint, hiszen Te biztatsz, hogy imádkozzunk. Ámen.

Uram, Te adj erőt Az igaz megtérésre,
Hogy méltó lehessek A szép keresztyén névre.
Add, hogy valósággal Legyek Krisztus híve,
S építsem üdvömet Az ő érdemire. (434. ének 7. vers)