Olvasd: 1 Kor 16,1-9.

„... nemcsak átutazóban akarlak látni titeket, de remélem, hogy egyideig nálatok maradok, ha az Úr engedi.” (7. vers)

Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írott első leveléből ez a befejező szakasz kilóg. Csupa hétköznapi dologról ír benne, pénzkérdéseket fejteget, szervezeti kérdésekkel foglalkozik, menetrendi elgondolásokat közöl a gyülekezettel. Szinte úgy érzi az ember, hogy ezek a hétköznapi dolgok nem illenek azokhoz a kérdésekhez, amiket az apostol a levélben fejteget, mint például a hit nagy kérdése, a szeretet csodálatos himnusza, a halállal való dacolás nagy kérdése.

De Isten a hétköznapoknak is Ura. Mi különbséget szoktunk tenni szent és profán között. Szent az, ami Istenhez tartozik, vagy Istennel kapcsolatos. Papok és hívek is sokszor tesznek különbséget a templomi és a templomon kívüli élet között, beszélnek ünnepi és hétköznapi keresztyénségről.

Pál apostol ezt a különbséget nem hajlandó elfogadni. Mikor ezeket a kérdéseket fejtegeti, ledönti a szent és profán, nem különben a kis és nagy dolgok közötti választó vonalakat is.

Pál apostol véleménye az: Isten a szeretet, s aki szeret, annak számára a legkisebb is naggyá lesz. Gondoljunk csak Máté evangéliumának 25. részére, ahol Jézus egy pohár vízről beszél, amit egy szomjazó embernek adtál, egy karaj kenyérről, amit egy éhező ember felé nyújtottál. Aki szeret, annak számára nincs kicsi, csak nagy dolog.

Ha közelebb megyünk ehhez a bibliai szakaszhoz, látni fogjuk, hogy konkrét üzenete is van, így: az egyház Krisztus teste!

Az emberi szervezetnek különböző részei vannak, mégis egy egészet alkot. Azt mondja az apostol: így kell lennie az egész keresztyén gyülekezetben is. Ami az egyiknek fáj, kell, hogy a többinek is fájjon. Pál missziói útján felemlíti, hogy milyen nehéz helyzetbe jutottak a jeruzsálemi keresztyének, akik egyrészt elkülönültek a zsidóságtól azzal, hogy szombat helyett a vasárnapot ünnepelték, és a templom mellett külön is összegyülekeztek szeretetvendégségre, az ige tanulmányozására. A zsidók bojkottálták a keresztyénné lett zsidókat, akik így elveszítették keresetüket és éhínség köszöntött be a jeruzsálemi keresztyének életébe. Pál apostol, amerre járt, mindenütt beszélt erről, és kérte a gyülekezeteket a segítségre.

Az apostol, amikor ezt a szakaszt írja, tele van tervekkel, utasítással. Ezek mind hétköznapi dolgok, az apostol mégis úgy érezte, hogy ezek a legnagyobb teológiai kérdések közé tartoznak, azért is írt róluk.

Pál apostol ebben a szakaszban menetrendről is ír. Ez az útiterv elég bizonytalan. Az ember azt gondolná, hogy ha valaki a Szentlélektől kér utasítást, akkor az világosan megmutatja: ide kell menni, ott eddig kell maradni, onnan pedig emide kell menni. A Szentlélek, hitünk szerint, a bizonyosságnak s nem a bizonytalanságnak az Istene. Így gondoljuk. Az pedig, amit Pál apostol ír, teljesen bizonytalan. Azt mondja: „Elmegyek Macedóniába, de pünkösdig itt akarok maradni Efézusban”. Azután azt mondja: „nemcsak átutazóban akarlak látni titeket, de remélem, hogy egy ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi”. Mennyi bizonytalanság! Az az ember, aki vezetését a Szentlélek Úristenre bízza, az rájön ugyanarra a tapasztalatra, amire Pál apostol rájött, hogy a Szentlélek a mi programcsinálónk, és hogy a Szentlélek nem ad távlati tervet, csak lépésről lépésre vezet.

Az apostolok cselekedeteinek könyvében a 16. részben van megírva, miképpen hozta át Pál Európába az evangéliumot. A gyülekezet vezetőségének szép, istenes tervet csinált, hogy meglátogassa a Kisázsiában lévő gyülekezeteket. Pál apostol el is indult, el is jutott egy darabig, de megakadályozta a Szentlélek, azt parancsolta neki, menjen át Európába. Tróásban megjelenik álmában egy macedón férfi s azt mondja: jöjj által és légy segítségünkre!

Egyszerű dolgok ezek, amiket az apostol ír, de nem keresztyén ember az, akinek hétköznapjai nem keresztyének! Ahol Isten a hétköznapok Ura, ott az egyház Krisztus teste és a Szentlélek a mi programcsinálónk.

Hálát adunk Néked Urunk, Istenünk, hogy nem hagysz bennünket magunkra akkor sem, mikor látszólag elkerülünk közeledből. Könyörgünk, Urunk, tedd hétköznapjainkat minden kis és nagy dologban szent területté. Hálát adunk Néked azért, hogy Krisztus testévé teszed a gyülekezetet. Neked köszönünk minden szeretetet, amit a másik embertől kapunk, minden támogatást, mely hordozza tervünket. Kérünk, ajándékozz meg minket a hétköznapi keresztyénséggel, hogy tudjunk Téged otthon is dicsérni és szentelt legyen az ünnep – és szürke hétköznapunk mindenestől, egészen a Tiéd. Ámen.