Horcsák István – óvodapedagógus, intézményvezető, presbiter, Kondoros
Konokul ateista ember voltam. Aztán felnőtt fejjel olyan dolgok történtek velem, melyek akaratom ellenére Isten szerető karjaiba sodortak. Szép lassan elmúlt az ellenállásom, kialakult bennem az igény, hogy megkeresztelkedjek, hogy többet tudjak Istenről, és hogy egy keresztény közösség tagjává váljak. 2006 óta vagyok a gyülekezet tagja.
Mindig is fontos volt számomra a helyi közösség, számos civil kezdeményezés tagja vagyok. Az evangélikus gyülekezetben sok olyan emberrel találkoztam, akik követendő példával járnak előttem. Tuska Tibor személyében nemcsak a lelkészt, hanem egy jó barátot és a helyi ügyekért elszánt embert is megismerhettem. A gyülekezetben presbiteri szolgálatot is ellátok, és tagja vagyok az evangélikus kórusnak is. Feleségem katolikus, így egyik héten a katolikus, másik héten az evangélikus templomba megyünk. Gyermekünk négyéves, fontosnak tartjuk, hogy mindkettőnk felekezetét ismerje.
Amikor a budapesti Sareptában dolgoztam, ott a szobám falán ez a felirat szerepelt: „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne.” (Zsolt 37,5) Ezt sokáig nem vettem komolyan, de mióta teljes szívemből értem és érzem, attól kezdve az életem segítve van.