– 2013 óta dolgozik a szentendrei evangélikus óvodában. Mit jelent önnek a gyermekekkel való foglalkozás?

– A gyermekek nevelése nagy örömmel tölt el. Igyekszem őket elárasztani a szeretetemmel. Óvodásainknál azt tapasztalom, hogy sokan megkapják otthon is a melegséget, de vannak, akiknek ez valamiért hiányzik. Munkámmal arra törekszem, hogy „apait-anyait beleadva” vagy pótoljam, vagy tovább erősítsem a közvetlenséget, odafigyelést, szeretetet a gyermekben. Szeretek a gyermekek között lenni.

– „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa” (Mk 10,14b) – fogalmazott Jézus. Önnek mit jelent ez az igeszakasz?

– A gyermekek tiszták, őszinték, nyíltan tudnak az érzelmeikről beszélni, felvállalják még a hibáikat is. Szerintem Isten országát is a gyermekek lelkéhez hasonlónak kell elképzelni: ott is tiszta szívű emberek lesznek.

– Miben különbözik az önök óvodája egy nem egyházi intézménytől?

– Mi a gyermekek között is próbáljuk a hitünket megélni, hogy mintegy példaként tudjunk előttük állni. Hisszük, hogy ezt nemcsak ünnepnapon kell képviselnünk, hanem akkor is, ha boldogok vagyunk, vagy ha valamilyen konfliktus van. A mindennapokban megélt kereszténységet igyekszünk képviselni, kisugározni itt, az óvodában, de a magánéletünkben is.

– Melyik az az óvodai foglalkozás, amely különösen közel áll önhöz?

– Csendesperceknek hívjuk azt az alkalmunkat, amikor közösen imádkozunk. Nagyon jó, hogy ilyenkor a gyermekekkel is együtt tudunk lenni az imádságban. Ilyenkor Istenhez fordulunk, éneklünk, és imádságban kérjük az Urat, hogy legyen a beteg gyermekekkel és egyúttal közöttünk is. Törekszünk rá, hogy mindennap legyen ilyen elcsendesedésünk. Ez általában öt-tíz perc szokott lenni.

– Mit tapasztal, mit jelent a gyermekeknek az imádság?

– Tudják, hogy ilyenkor Istennel beszélgetünk. Öröm látni, hogy a gyermekek ezt komolyan gondolják, tényleg elcsendesednek, többen például az étkezés előtti imánál le is hajtják a fejüket. Ehhez viszont szükséges, hogy mi tényleg példák legyünk a számukra, hogy lássák rajtunk: mi is komolyan vesszük és megéljük az imádság áldását.

– Miért az óvodapedagógusi hivatást választotta?

– Jól fogalmazott, mert valóban nem szakmaként, hanem hivatásként tekintek a munkámra. Többen jelezték korábban nekem, hogy gyermekekkel kellene foglalkoznom. Az élet ettől többször is elterelt, de aztán a Jóisten hívására hallgattam, és engedelmeskedtem az akaratának. Jól döntöttem, mert érzem, hogy ebben úgy teljesedhetek ki, hogy szeretetet tudok adni általa.

– Melyik a meghatározó bibliai igéje?

– „Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj!” (1Krón 22,13b) Életemet végigkíséri és megerősíti ez az ige. Kárpátaljáról származom, és nagyon nehezen indultam el otthonról, úgy éreztem, hogy nagy bátorság kellett hozzá. A nehéz döntés idején is ezt az igét kaptam, és tudtam, hogy erősnek és bátornak kell lennem, mernem kell útnak indulni. Ott kellett hagynom az otthoni közösségemet, de az Úr megadta, hogy itt is létrejöjjön a magam szeretetközössége.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 17–18. számában jelent meg 2019. május 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.