Tallinnban ülésezett április 12-én a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) kelet-közép-európai egyházvezetői találkozójának előkészítő csapata.

Észtország fővárosában hiába tudok észtül. Oroszul szól hozzám a bolti eladó, a belém ütköző fiatal, a péntek esti villamoson a helyét udvariasan felajánló részeg. A tanulmányaim kezdetén, 2000-ben elvégzett nyári egyetem óta nem töltöttem hosszabb időt a városban, így megint újdonságként ért, hogy mennyire nem észt nyelvű itt a környezet. Nem is csoda, hiszen a 2017-es adatokra tekintve az 582 ezres város egyharmada orosz nemzetiségű, őket csökkenő sorrendben követi az ukrán, fehérorosz, finn, tatár és litván lakosságrész.

Urmas Viilma észt érsek – az LVSZ régiós alelnökeként Fabiny Tamás püspök utóda – meglepő példát hoz: jellemző eset, hogy az önkormányzat támogatja, hogy hangosabban szóljon a templom harangja – azaz Európa második legszekularizáltabb országában a társadalom azon tagjai is igénylik az egyház útmutatását, akik nem evangélikusok. A kis létszám ellenére is népegyházi hagyományt hordozó evangélikusság évszázadokon át meghatározta az ország lelki arculatát; ma Viilma érsek rendszeresen publikál a Facebookon (@urmas.viilma) és az Indexnek megfelelő észt hírportálon, megszólalásai rendre felkeltik a „nagyközönség” figyelmét.

A kis létszámú lengyel evangélikus egyház nagy álma, hogy 2023-ban ők rendezhessék meg a Lutheránus Világszövetség nagygyűlését. A helyszínről az idén nyári tanácsülésen születik döntés, azonban tény, hogy az 1984-es budapesti alkalom volt az utolsó nagygyűlés ebben a régióban.

Lengyel testvéreinket közelről érinti a jelenleg zajló pedagógussztrájk: míg a katolikus egyház központi felhívásban buzdította sztrájktörésre az iskolákban hitoktató lelkészeket, az evangélikus lelkészek lelkiismeretük szerint dönthetnek ebben a kérdésben. A lengyel egyházban aktívan foglalkoznak a gyermekúrvacsora és a konfirmációi életkor kérdésével, de a közelgő elnök-püspök választás is meghatározza majd a következő tíz év súlypontjait.

A hatalmas földrajzi kiterjedésű oroszországi evangélikus egyház számára fontos, hogy képviselőit bevonják az európai folyamatokba – egyházi szempontból is figyelmet érdemel, hogy Európa határai nem esnek egybe az Európai Unió határaival. A lelkész- és munkatársképzés szinte teljes egészében távoktatással zajlik, a hallgatók évi néhány alkalommal gyűlnek össze a novoszaratovkai teológiai szemináriumba. Az intézmény várhatóan hamarosan beköltözik Szentpétervárra.

A régió tizenöt tagegyházának vezetői októberben találkoznak majd, amikor 1Kor 12,4–6 alapján gondolkodhatnak együtt az evangélikus identitásról és a sokszínűség megéléséről kegyességükben, illetve a társadalmi jelenlét különböző formáit tekintve. Az egyházak fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú téma a teológiai képzés és a lelkészi hivatás kérdése, így a résztvevők ellátogatnak majd az észt egyház hittudományi intézetébe.

Észtországban a teológiai képzés helyszíne az állami egyetem hittudományi kara: az egyház saját intézete az ordinációhoz szükséges pasztorálszemináriumot kínál az ott végzetteknek. Ezenfelül egyházzenei, hitoktatói, diakóniai és lelkigondozói, keresztény kulturális örökség szakirány és ortodox teológiai képzés, valamint tematikus továbbképzések is folynak az intézetben.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 17–18. számában jelent meg 2019. május 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.