Matti Korpiaho és felesége, Tuula személyében évekkel ezelőtt lelki testvérekkel ajándékozott meg az Úr, akikkel azután is leveleztünk, hogy ők nyugdíjba mentek, én pedig Kecskemétre kerültem. Nekik köszönhető a testvérgyülekezeti kapcsolat megújítása: két éve mi vehettünk részt a hyvinkääi gyülekezet százéves jubileumi ünnepségén, most pedig egy húszfős finn csoport látogatott el hozzánk Ilkka Järvinen igazgató lelkész vezetésével.

Hálás a szívünk, mert a rövid idő ellenére sok áldott élményben lehetett részünk: finnül és magyarul énekeltük az „Atyám, két kezedben…” kezdetű éneket, és bátorító igét is kaptunk: „…reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jer 29,11). Képek és beszámolók segítségével ismerkedtünk a két közösség életével, megosztottunk egymással sok jó példát, és inspiráló volt más helyzetben élő testvéreink kérdései, visszajelzései alapján örömeinket és kihívásainkat látni.

Hálás a szívünk, mert az Úr az időjárást is csodálatosan elrendezte. Pénteken esett, de ez a templomi programot nem befolyásolta, szombaton viszont verőfényes napsütésre ébredtünk. Öröm volt körbesétálni a város főterét és megismerni a nevezetes épületeket; az pedig, hogy egy néptánccsoport is táncolt vendégeinknek, külön ajándék volt! Az egyik városrészben, Alsószéktón családi napot tartottak éppen, ahová egyik presbiterünk jóvoltából mi is becsatlakoztunk: finn testvéreink élvezettel kóstolták végig a bográcsos, magyaros ételeket.

Hálás a szívünk, mert ez a találkozó megmozgatta gyülekezetünk apraját és nagyját. Kétéves volt a legfiatalabb résztvevő, a legidősebb néni pedig már nyolcvanas éveiben járt. Ifiseink lelkesen jöttek, zenéltek, beszélgettek, segítettek, csakúgy, mint az aktív korosztályhoz tartozók és a presbiterek. Jó volt megélni, hogy a szívek mennyire megnyíltak északi testvéreink előtt, és milyen jó beszélgetések alakultak ki a kötött program után.

Hálás a szívünk, mert van szándék a folytatásra. Ifjúságunk meghívást kapott egy jövő őszi látogatásra Hyvinkääbe, e-mail-címek cseréltek gazdát, bővült ismerőseink köre a Facebookon, és a vasárnapi záróimádságban már testvérgyülekezetünkért is imádkozhattunk. Egyetértettünk abban, hogy szeretnénk figyelemmel kísérni egymás életét, hogy imádságban is hordozhassuk egymást. Hiszen e találkozónak a szép élményeken túl az is a célja, hogy erősödjünk a hitben, és szolgálatunk Isten dicsőségére és embertársaink javára legyen. S ez nem csak a honfitársakra vonatkozik…