– Néhány hónapja került intézetigazgatóként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, ahol korábban állami vezetőként több alkalommal is járt. Milyennek látja az intézményt, most már belülről? 

– Civilként is felemelő érzés belépni a nagy múltú, impozáns Ludovika Főépületbe, amely – ezt sose feledjük – eredetileg katonaiskola volt. Azt gondolom, hogy a civil és a katonai, rendvédelmi területek integrációja, vagy akár harmonikus együttélése érdekében is fontos tisztázni a viszonyunkat a ludovikás hagyományhoz. A hadtudomány mindig is egy komoly intellektuális erőfeszítést igénylő diszciplína volt, a manapság tapasztalható technológiai fejlődés pedig még inkább megköveteli az erős tudományos hátteret. Azt se felejtsük el, hogy Zrínyi Miklóst sem csak katonaként, hanem a magyar szellemtörténet egyik nagy alakjaként is tiszteljük. De említhetem azt is, hogy a Ludovika növendéke volt a horvát Miroslav Krleza, a 20. század világirodalmi jelentőségű írója – ami egyúttal az intézmény közép-európai kisugárzását is jelzi. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor egészen másképp tekinthetünk a katonai iskolai múltra is. Az NKE létrejöttét, az egyes hivatásrendeket képviselő felsőoktatási intézmények integrációját nagy eredménynek tartom, amelynek további fejlesztése a minőség jegyében zajlik, és reményeim szerint ebben az új szervezeti egységek, mint például az általam vezetett intézet is szerepet játszhat majd.

– Idén indult el az NKE-n a Tisza István Program, amely jelentős szervezeti és személyi változásokat is hozott. Ennek egyik fontos része a Stratégiai Tanulmányok Intézetének (STI) megalapítása. Milyen elgondolás hozta létre a szervezeti egységet, és mi lesz a legfontosabb feladata az intézmény életében? 

– Ahhoz, hogy az államigazgatás, az ország, mi több, a nemzet számára széles látókörű köztisztviselőket képezzünk, össze kell tudnunk egyeztetni a tudományos igényességet és az államigazgatási rögvalóságot. Ez utóbbival kapcsolatban az elmúlt évtizedekben számos tapasztalatot szereztem. Azt gondolom, hogy meg kell találnunk a megfelelő arányt az intellektuális igény, a távlatos gondolkodás és a gyakorlati hasznosság, hatékonyság között. Nem engedhetjük meg, hogy a közszolgákat a mindennapokban olyan módon ragadja el a gépszíj, hogy gondolkodásukban elveszítsék azt az összefüggésrendszert, amely voltaképp értelmet ad a mindennapi cselekvésnek. Pályám során mindig is fontosnak tartottam az odafigyelést a tudományos világ, az egyetemi oktatók, kutatók megnyilvánulásaira. Azt remélem, hogy mindez segítheti működésünk eredményességét.

– Az intézet nevében is benne van a stratégia szó. A mindennapokban ez mennyire lesz hangsúlyos? 

– Azok a tevékenységek, amelyek körvonalazódnak a következő időszakra, jól mutatják a stratégiai szó lényegét. Az egyik ilyen az a mesterképzési program, amelynek előkészítése az Államtudományi és Közigazgatási Kar által már zajlik, és amely a közszolgálatban dolgozók előbb is említett tájékozódását, horizontjuk szélesítését szeretné elérni az állami vezetői utánpótlás biztosítása érdekében. Emellett tervezzük egy olyan szakkollégium létrehozását, amely nagyon tudatosan, egy alapos nyelvi képzéssel és sok gyakorlati tapasztalati támogatással készíti fel a hallgatókat az európai intézményekben való helytállásra is. Ez egy olyan kezdeményezése lesz az intézménynek, amely szorosan együttműködve a karokkal és a már meglévő szakkollégiumokkal, összegyűjti azokat a hallgatókat, akik a nemzetközi intézményekben való pályafutás iránt érdeklődnek. Ide nemcsak a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karról várunk hallgatókat, hanem az egyetem többi karáról és intézetéből is. Mondjuk például a nemzetbiztonsági kérdések iránt érdeklődő hallgatók is jelentkezhetnek, hiszen ezen a területen is egyre nagyobb a nemzetközi, európai együttműködés jelentősége. Korábbi külügyi tapasztalatom is azt támasztja alá, hogy az igazán sikeres uniós tagállamok évtizedek óta tudatos személyzeti politikával képezték és választották ki a legjobb szakembereiket a legfontosabb uniós pozíciókra, ahol az igazán fontos európai döntések születnek. De igaz ez a NATO-ra és más nemzetközi szervezetekre is. Meggyőződésem szerint az NKE fontos küldetése, hogy olyan fiatalokat is képezzünk, akik kiismerik magukat a nemzetközi intézményrendszerben, így is segítve a magyar érdekérvényesítést. Bizakodással tölt el, hogy ezt a fenntartó is felismerte, így erre a célra más képzési formák is létrejöhetnek a közeljövőben.

A teljes cikk a mellékletből tölthető le.