„Alulírottak mint a szlovákiai Poprádi és a magyarországi Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközségek küldöttségei az Úr 2018. esztendejében kinyilvánítjuk, hogy a Szentírás, evangélikus hitvallási irataink, valamint a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház partnerszerződése alapján testvérgyülekezetnek tekintjük egymást. Ennek tudatában imádságban hordozzuk egymást, élő kapcsolatot ápolunk gyülekezeteink között, és mindent megteszünk azért, hogy szolgálatunkkal áldjuk és magasztaljuk a Jézus Krisztusban bennünket határtalan szeretettel átölelő Istent” – így hangzik az a testvérgyülekezeti megállapodás, amelyet a Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség kötött a Poprádi Evangélikus Egyházközséggel 2018. május 27-én. A megállapodás immáron egyéves, és megkötésekor a szlovák testvérek látogatták meg a szarvasiakat.
Idén eljött az ideje, hogy gyülekezetünk csapata viszonozza a látogatást. A csütörtöki nap utazással telt, és az esti órákban érkezett meg a busz Poprád városába. Itt gazdag vacsorával és közös beszélgetéssel fogadtak a helyi gyülekezet tagjai.
Másnap a Csorba-tóhoz mentünk fel electrickával. Az időjárás nem engedte meg, hogy lássuk a Tátra vonulatait, azonban így is szép volt a helyszín.
Délután Tátralomnicon nézhettük meg a Tátra Nemzeti Park Múzeumot, illetve a botanikus kertet. Este a gyülekezet két templomába látogathattunk el, Szepesszombatra és Strázsába, végül ismét szeretetvendégségre vártak bennünket a gyülekezeti terembe.
Szombaton a Tátra volt újra a célpont, de immáron sokkal szebb időben. A túrázni vágyók felmentek egészen az Óriás-vízesés csúcsára. Akik a kényelmesebb utat választották, azok lanovkával mentek egy kört, és megpihentek a látvány gyönyörében. Este szabadprogram volt, és készültünk a másnapi istentiszteletre.
Vasárnap reggel Poprádon volt szlovák-magyar nyelvű istentisztelet, melynek keretében Zahorecz Pál szarvasi parókus lelkész hirdette az igét arról, hogy mit is ad tovább az ember. Kezdjük így: „Miatyánk…” Michael Findra poprádi parókus lelkész a liturgiai szolgálatot végezte.
Az ebédet követően fájdalmas búcsúzkodásra kellett sort keríteni, de természetesen jövőre várjuk a poprádi testvéreket gyülekezetünkben, bízva abban, hogy ők is ismét sok szép emlékkel gazdagodnak.
Addig a megállapodás utolsó sorait tudjuk elmondani a viszontlátás reményében: „Ennek tudatában imádságban hordozzuk egymást, élő kapcsolatot ápolunk gyülekezeteink között, és mindent megteszünk azért, hogy szolgálatunkkal áldjuk és magasztaljuk a Jézus Krisztusban bennünket határtalan szeretettel átölelő Istent.”