Gáncs Péter: A gyökerektől a gyümölcsökig - Előadás

A vallásközi dialógusról mint az egyik lehetséges eszközről szeretnénk szólni az antiszemitizmussal szembeni küzdelemben.

Közös gyökerek

Amikor együtt gondolkodunk a párbeszéd szükségességéről, érdemes néhány evidenciát újra tudatosítanunk. A keresztény egyház tulajdonképpen egy zsidó szektaként alakult ki. Jézus maga is zsidó volt, követői és az első apostolok is zsidók voltak. Pál, a pogányok apostola szintén zsidó volt és ezt a tényt gyakran hangsúlyozta is. Az őskeresztyének nem egy új vallás követőinek, hanem zsidóságon belüli csoportnak tekintették magukat. A helyzet csak akkor változott meg, amikor a közösséghez nem zsidók is csatlakoztak. Az Újszövetség zsidókról szól, és a könyv írói is - Lukács kivételével - mind zsidó származásúak. 

Vannak keresztények, akiket gyökereik felfedezése inspirál és egyfajta nyitottságot ébreszt bennük, de vannak olyanok is, akiket ugyanez a felismerés gátol a kapcsolatteremtésben. Sajnos, akadnak olyan közösségek is, akik a judaizmusban csupán történelmi előzményt látnak, és odáig is elmennek, hogy az Ószövetségét a legszívesebben kivennék a Szentírásból. Paul Claudel szenvedélyes figyelmezetése mai is aktuális: „Adjátok vissza az az Ószövetséget a népnek!”

A vallásközi párbeszéd nehézségei és gyógyító esélyei

Közös tapasztalatunk, hogy a vallási párbeszédre égető szükség van, hiszen a vallási intolerancia, az antiszemitizmus sok emberi életet, kapcsolatot, közösséget tönkretett már és tönkre tesz ma is. Be kell vallanunk, hogy a vallásközi párbeszéd kapcsán olykor kényelmetlenül érezhetjük magunkat, hiszen a dialógus sohasem feszültségmentes. Bár a keleti vallások képviselőivel folytatott eszmecsere nehezebb, mégis sokan inkább ezt választják, mert kevésbé tűnik kockázatosnak. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy az egymásra figyelő, nyílt és őszinte párbeszéd ezen a konferencián is pozitívan hat ránk.

Mindkét vallás, a judaizmus és a kereszténység is megosztott. Mindkét közösségben vannak, akiknek a vallásos gondolkodás és életszemlélet csupán a hagyomány és a kultúra tiszteletét jelenti. S vannak, akiknek hitük, vallásuk gyakorlása szerves része mindennapos életüknek. Van olyan tapasztalat, hogy akik élő kapcsolatban állnak az Örökkévalóval, akik „beszélő viszonyban” vannak Vele, azokkal könnyebben lehet párbeszédet folytatni.

A dialógus alapvető szabálya, hogy a párbeszéd célja nem a másik legyőzése, vagy meggyőzése, hanem szellemi, lelki értékeink jobb megismerése, megosztása, egymás gazdagítása!

Számos teológiai kapcsolópont segítheti a párbeszéd közös nyelvének megtalálását.  Alapvetően közös a hitvallásunk a Teremtőben, aki művelésre és megőrzésre adta nekünk a világot, amelyen jó gazda módján uralkodhatunk (ökoteológiai, teremtésvédelmi kapcsolópont). De soha nem uralkodhatunk egymáson, hiszen teremtménytársak, egy közös mennyei Atya gyermekei, tehát egymásnak testvérei vagyunk!

Izgalmas és egyben szenzitív kérdés, hogyan értelmezzük ezt a kiváltságunkat, kiválasztottságunkat? A választott népet maga a Teremtő különíti el, de nem azért, hogy a többi nép felé helyezze, hanem, hogy szeretetének jeleként küldje a világba. „Most azért, ha engedelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek.” (Ex 19,5-6) 

Ez a kiválasztottság és küldetéstudat szerves része a keresztény hitnek is, ahogy ez Jézus főpapi imájából is kitűnik: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.  Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.” (Jn 17,15-18)

Szomorú tény, hogy a közös gyökerek és küldetés ellenére már a középkorban megindult a zsidóság fájdalmas kirekesztése. Eltiltották őket a földvásárlás jogától, a másokkal való házasságkötéstől… Így alakultak ki fokozatosan a gettók. Ebben a tragédiába torkoló folyamatban sajnos, a magukat kereszténynek vallók is olykor megfeledkeztek János apostol intéséről: „Aki gyűlöli a testvérét, embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.” (1Jn 3,15)

De hála Istennek, mindig akadtak olyanok is, akik szembefordultak a gyűlölettel, felismerve, hogy az antiszemitizmus egyaránt bűn a Teremtő és a teremtménytárs ellen. 

Néhány pozitív példa a konstruktív együttélésről

Megkapó történet a 19. századi Pestről: 1838 tavaszán pusztító jeges árvíz tombolt a városban. A fedél nélkül maradt pesti zsidóságból sokan találtak menedéket az „Insula Lutherana”-nak nevezett Deák téri evangélikus templom falai között, amely menedéket nyújtó szigetet jelentett a hajléktalanoknak. Ennek a testvéri segítségnyújtásnak az emléklét őrzi az Evangélikus Múzeum egyik legféltettebb kincse, az úgynevezett „árvízi kehely”. Ezt Löwy Herman zsinagógai elöljáró hálájuk jeleként adományozta Michael Lang Deák téren szolgáló evangélikus lelkésznek. A gyönyörű ötvösmunkán héberül olvasható az ézsaiási ige Istenről, „aki oltalom a zivatarban”. (Ézs 25, 4)

Jó száz évvel később, a világháború poklában,  a zsidóüldözés zivatarában újra oltalmazó hellyé vált ennek a templomnak a szószék alatti ürege, ahol egy zsidó család talált átmeneti menedékre...

De békésebb időkben is akadt olyan evangélikus hely, ahol a zsidók otthon érezhették magukat. Ilyen volt a világhírű tudósokat, művészeket nevelő fasori evangélikus gimnázium, amelynek tanulói között magas arányban voltak igen tehetséges zsidó diákok is. Többek között: Herzl Tivadar, Izrael állam megálmodója. Híres muzsikusok: Kálmán Imre, Doráti Antal, jeles tudósok, köztük későbbi Nobel díjasok is: Neumann János, Wigner Jenő, Harsányi János… Az iskola élő példája volt a vallási toleranciának: a zsidó tanulók fel voltak mentve a szombati órákról, és külön vallásoktatásban részesültek.

Talán nem véletlen, hogy ebben az iskolában tanult az a Sztehlo Gábor is, aki később, már mint evangélikus lelkész, a református Jó Pásztor Szolgálat munkásaként mintegy 1.500 zsidó gyermeket és 500 felnőttet rejtett el és mentett meg a nyilas terror idején. A háború után pedig csodálatos szervezőkészséggel és leleményes szeretettel  tovább nevelte őket az úgynevezett „Gaudiopolisz” gyermekvárosban, amit a kommunista diktatúra zárt be 1950-ben. 1972 óta Sztehlo Gábor nevét fa őrzi a Yad Vashem kertben. 2009-től pedig a már említett Deák téri templom előtt az ő szobrát láthatjuk, amint Luther-kabátja alá rejt el egy üldözött gyermeket. Ez a nagyszerű kompozíció egy általa megmentett gyermek, aki később szobrász lett, Vígh Tamás alkotása. 

Ha már zsidó származású művészekről esik szó, hadd említsem meg Ámós Imre festő nevét is, aki 1944-ben munkatáborban veszített életét. Az evangélikus egyház közreműködésével mutattuk be alkotásait 2012 decemberében Szentendrén. Az idén Berlinben is kiállításra kerültek a képei, amelyeket jelenleg, Marc Chagall műveivel együtt, a budapesti Nemzeti Galériában láthatóak. 

Az egyház felelőssége és küldetése

Meg kell vallanunk, amikor gyengék, gyávák és némák voltunk, és határozottabban kell szót emelnünk napjainkban is a gyűlölettel, így az antiszemitizmus mindenféle megnyilvánulásával szembe. Ahogy ezt az Egyházak Világtanácsa nyilatkozata tömören summázza: „Az antiszemitizmus bűn Isten és az emberiség ellen.”

Követendő példa számunkra a mártírhalált is vállaló evangélikus lelkész, Dietrich Bonhoeffer, aki már 1940-ben tisztán megfogalmazta: „Az egyház megvallja, hogy igehirdetése (…) nem volt kellően nyílt és meggyőző, (...) megvallja félénkségét, a nehézségek előli kibúvásokat, veszedelmes engedményeit. Gyakran megtagadta őrállói és vigasztalói feladatát, (…) néma maradt, amikor kiáltania kellett volna, mert az ártatlanok vére az égre kiáltott. Nem találta meg az igaz szót, megfelelő módon, a kellő időben.”

Ugyanakkor fontos, hogy ne csak visszanézni tudjunk együtt, hanem reménységgel előre is tekinteni. Erre bíztat a Levitikus igéje is: „ Ne légy bosszúálló, sem haragtartó. Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Lev 19, 18)

Az egymást kölcsönösen megbecsülő  párbeszéd segíthet drága közös gyökereinek újra felfedezésében, ápolásába. Mindezt tehetjük egy közös gyümölcsöket termő szebb jövő reményében, hiszen együtt olvashatjuk az Ótestamentum nagy szenvedő alakjának, Jóbnak bizonyságtételét: „A fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.” (Jób 14, 7) Ez az ige lehet közös hitünk és reménységünk forrása, mely szerint a megnyesett fa kizöldül, mert: „Erős vár a mi Istenünk!”, a mi közös Istenünk!

Izraeli miniszter: folyamatosan küzdeni kell az antiszemitizmus ellen

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a rasszizmus ismét felütötte fejét, nem lehet hagyni megerősödni a gyűlöletet, az antiszemitizmus ellen folyamatosan küzdeni kell - mondta Jair Lapid izraeli pénzügyminiszter kedden a Parlamentben.

A zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában című kétnapos nemzetközi konferencia megnyitóján az izraeli tárcavezető kiemelte: a Budapest náci megszállását tizenévesen átélő apja, Tomi Lapid egykori izraeli politikus és Tom Lantos egykori amerikai képviselő üzenete az, hogy sosem lehet felhagyni a gyűlölettel szemben, az igazságért folytatott küzdelemmel.

Jair Lapid felidézte: egykor Magyarországon a zsidókkal szemben népirtás indulhatott, amelyet sokan segítettek, mások pedig „csendben maradtak”. Az antiszemitizmus most újra megjelent, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, annak ellenére sem, hogy sokak szerint már nem történhet meg az a tragédia, mint korábban, mert most más idők járnak - fogalmazott. 

Hangsúlyozta: mindenkinek fel kell szólalnia az igazságtalanság ellen, és „minél inkább különbözik valaki tőled, annál inkább kötelességed megvédeni".

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a konferencia résztvevőinek küldött videoüzenetében arról beszélt, hogy az antiszemitizmus Európa, az európaiak és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmény. Az antiszemitizmus annyi, mint elutasítani Európát, az európai kultúrát - vélekedett.

Kiemelte: aki antiszemita, elutasítja a másikat és ezáltal önmagát, hiszen az emberiességet utasítja el. Mert az emberiesség azt jelenti, hogy elfogadjuk a különbségeket, az emberiesség nem más, mint tolerancia, békés egymás mellett élés - mutatott rá az Európai Tanács elnöke. Hozzátette: tolerancián alapuló párbeszédre van szükség a kultúrák között, együtt kell kitalálni, mi lenne jó az emberiségnek.

Annette Lantos, a Lantos Alapítvány elnöke beszédében kifejtette: korábban azt remélte, hogy soha nem fogja megtapasztalni a gyűlölet, azantiszemitizmus megerősödését Európában. Meg kell érteni, hogy miért jelenhetett meg ismét az antiszemitizmus, és el kell dönteni, hogyan kezeljék ezt a helyzetet - közölte. Megjegyezte: ezt nem könnyű megtenni, de mindenképpen szükséges.

Mint mondta, szembe kell nézni a múlttal, és azzal, hogy az antiszemitizmus most is jelen van, mert csak így lehet olyan jövőt építeni, amely tolerancián és kölcsönös tiszteleten alapul.

Bíró Anna-Mária, a konferenciát rendező Tom Lantos Intézet igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta: az egyik fő oka annak, hogy most tartják a tanácskozást, az, hogy az antiszemitizmus megerősödni látszik Európában, ami aggodalomra ad okot. Az eseményen döntéshozók, szakértők és civilek találkoznak, hogy megvitassák, mit kell tenni a fokozódó gyűlölet ellen - mondta.

Navracsics: a magyar állam is felelős volt a holokausztért

A magyar állam is felelős volt a holokausztért - jelentett ki Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter.

1990 után, amikor „hirtelen" beszélni lehetett Magyarországon a holokausztról, a társadalomnak szinte sokkszerű volt találkoznia a magyar állam felelősségével - mondta Navracsics Tibor, felidézve, hogy az ő nemzedéke még azt tanulta az iskolában: nem a magyar állam, hanem „egy elkülönült emberfaj", „a Horthy-fasiszták" voltak felelősek a holokausztért, a kommunisták győzelmével pedig Magyarország túltette magát ezen a fejezeten.

A magyar társadalom így csak 1990-ben szembesülhetett azzal, hogy a magyar állam szembefordult saját polgáraival, sőt segédkezett abban, hogy kiirtsák őket. A magyar állam is felelős volt a holokausztért - jelentette ki a miniszterelnök-helyettes, hangsúlyozva, hogy szembe kell nézni a felelősséggel. Szavait nagy tapssal fogadták a konferencia résztvevői a Felsőházi teremben.

Kijelentette ugyanakkor: „tanultunk a múltból, pontosan tudjuk, mi történt itt". A magyar demokrácia ma minden polgárát megvédi azokkal szemben, akik gyűlöletet akarnak szítani, mert az a cél, hogy Magyarországon mindenki biztonságban érezhesse magát - nyomatékosította a tárcavezető, aki a holokauszt áldozatainak kárpótlása és a magyarországi zsidó közösség emlékeinek megjelenítése érdekében hozott kormányzati intézkedések közül többet is felsorolt az elmúlt évekből. Megemlítette a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját, a Holokauszt Emlékközpont és a Terror Háza Múzeum megnyitását, a 2012-es Raoul Wallenberg-emlékévet és a holokauszt-túlélők nyugdíjkiegészítésének megemelését.

Navracsics Tibor rámutatott azonban arra is, hogy mindig lesznek olyanok, akik gyűlöletből élnek, vagy azért, mert az adja lényük lényegét, vagy mert jó üzleti lehetőséget látnak benne. Ezért a múlt feltárása közben a jelenről sem szabad elfeledkezni - tette egyértelművé, felidézve a jobbikos Gyöngyösi Márton tavalyi - "a magyar demokrácia hírnevén sokat rontó" - szavait. (A jobbikos képviselő a parlament plenáris ülésén tavaly novemberben arról beszélt, hogy a Magyarország számára bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, zsidó származású országgyűlési képviselők és kormánytagok számbavételét tartaná időszerűnek.)

A miniszterelnök helyettese emlékeztetett, hogy Gyöngyösi Márton felszólalása után szigorították a házszabályt, és szűkítették a parlamenten belüli szólásszabadságot, hogy ne lehessen gyűlöletet szítani az Országgyűlésben.

„Magyarország a jóakaratú emberek köztársasága, vagy legalábbis mi ennek szeretnénk látni" - hangsúlyozta. Kitért egyúttal a 2014-es magyarországi holokauszt-emlékévre is, amelynek központja - mondta - az oktatás és a nevelés lesz, mert „amit nekünk nem tanítottak meg, azt nekünk meg kell tanítanunk a gyermekeinknek", hogy a múlt borzalmai soha nem ismétlődjenek meg, hogy a mai gyűlölködőknek ne legyen utánpótlásuk.

Navracsics Tibor szavait azzal zárta, hogy „mi nem azok közé tartozunk", akik úgy gondolják, elképzelhető Magyarország jövője a gyűlölet táborában. „Nem engedhetjük meg - a múlt felelősségének tudatában -, hogy az antiszemitizmus Magyarországon megerősödjön" - mondta.

A konferencián az eredeti tervek szerint Orbán Viktor miniszterelnök mondott volna nyitóbeszédet, de lábműtéte miatt nem tudott megjelenni a tanácskozáson.    

Németh Zsolt: Magyarország nem tűri a gyűlölet semmilyen formáját

A kormány világossá tette, hogy Magyarország nem tűri a gyűlölet, az antiszemitizmus és a rasszizmus semmilyen formáját - mondta Németh Zsolt a konferencián.

A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára beszédében kiemelte: hetven évvel a holokauszt után is folyamatosan küzdeni kell az antiszemitizmusellen. A holokauszt nemcsak a zsidó közösségnek, hanem egész Magyarországnak nemzeti tragédiája volt - közölte.

Nincs nagyobb erény az élet védelménél, az élet tisztelete köti össze az embereket minden különbség ellenére is - fogalmazott. Mint mondta, mégis vannak, akik a pusztítást választják, ezért nem szabad elfelejteni azoknak a zsidó életeknek a millióit, amelyeket elpusztítottak Európában.

Az államtitkár hangsúlyozta, az élet tisztelete azt jelenti, hogy elkötelezzük magunkat amellett, hogy a holokauszthoz hasonló soha nem történhet meg ismét, nem fordulhat elő, hogy polgártársaink életüket vesztik az antiszemitizmus, a náci ideológia, a rasszizmus miatt. Ezért biztosítani kell, hogy ne legyen híd a demokratikus politikai erők és azok között, akik az antiszemitizmust erősítik, és e tekintetben a magyar kormány álláspontja nagyon világos - mondta.

Úgy vélte, jelentőséggel bír, hogy a konferenciát a Parlamentben tartják, mert az épület tanúja volt „a sötét napoknak", amikor antiszemita törvényeket fogadtak el benne. Ami történt, nemcsak a magyar zsidó közösségnek volt borzalmas, hanem egész Magyarország nemzeti tragédiája volt - jelentette ki.

Németh Zsolt arról is beszélt, hogy ma Magyarországon él a harmadik legnagyobb zsidó közösség az EU területén, a zsidó kultúra gazdagíja a magyar kultúrát. Izraelt pedig Magyarország nyolcadik szomszédjának nevezte. Hangsúlyozta, hogy Magyarország érdeke Izrael állam biztonsága, nem lehet tagadni a létezéshez való jogát, hozzátéve, hogy ezért a nemzetközi közösségnek erőfeszítéseket kell tennie az antiszemitizmus ellen.

Németh Zsolt a konferencia szünetében tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a tanácskozás szellemisége összhangban áll a kormány által jövőre tervezett holokauszt-emlékévvel. Kérdésre válaszolva az államtitkár kizárta a koalíció lehetőségét a Jobbikkal.

Ilan Mor budapesti izraeli nagykövet hangsúlyozta, a magyar társadalomban tudatosítani kell, hogy állandó erőfeszítésekre van szükség azantiszemitizmus ellen. A magyar-izraeli kapcsolatok erősítése azért is fontos, mert így lehet elérni, hogy a társadalom reagáljon az antiszemita megnyilvánulásokra - mondta.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke arról beszélt, hogy a mai magyar közéletben nincs olyan erő, amely hatékonyan felléphetne a zsidó szervezetek ellen, de a szervezeteknek képesnek kell lenniük az egységes érdekképviseletre.

Szerinte az együttműködést az oktatás révén kell megkezdeni, és ez az antiszemitizmus elleni küzdelem fő színtere is.

Ira Forman, az Egyesült Államok külügyminisztériumának az antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó különmegbízottja hangsúlyozta, a Jobbik nem egyenlő Magyarországgal, ahogyan a Jobbik nem egyenlő a Fidesszel sem. Értékelni kell a kedvező jeleket is az országban, például azt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök keményen kiállt az antiszemitizmus ellen, továbbá azt, hogy a kormány 2014-et a holokauszt emlékévévé nyilvánította.

Ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az antiszemitizmus olyan betegség, amely ellen folyamatosan harcolni kell, és nem elég az eredmények elismerése. Az antiszemitizmus egész Európában problémát jelent - tette hozzá.

Katrina Lantos Swett, Tom Lantos egykori kongresszusi képviselő lánya, a Lantos Alapítvány igazgatója a konferencián jelentette be a Szolidaritás sabbath elnevezésű, 2014-ben induló kezdeményezést, amelynek célja, hogy összehozza a világ vezetőit, és arra buzdítsa őket, hogy szolidaritást vállaljanak hazájukban az antiszemitizmus ellen. A kezdeményezés keretében az országok vezetői ellátogatnának hazájukban egy zsinagógába.

Martonyi: a holokauszt a legnagyobb nemzeti trauma

A holokauszt a legnagyobb nemzeti trauma számunkra - jelentette ki Martonyi János. A magyar külügyi tárca vezetője a kétnapos rendezvényen tartott záróbeszédében azt hangoztatta: a magyar holokausztot magyarok követték el magyarok ellen, az elkövetők és az áldozatok egyaránt magyarok voltak, számunkra ez a legnagyobb nemzeti trauma, amivel szembe kell nézni.

„Elfogadjuk a felelősséget" - tette hozzá Martonyi János, aki Navracsics Tibornak a konferencia előző napján tartott beszédével kapcsolatban megjegyezte, hogy a miniszterelnök-helyettes a magyar kormány, az ország és nemzet nevében beszélt. A külügyminiszter szavait a résztvevők tapssal fogadták. 

Kedden Navracsics Tibor kijelentette: a magyar állam is felelős volt a holokausztért, szembefordult saját polgáraival, sőt segédkezett abban, hogy kiirtsák őket.

Martonyi János szerdai záróbeszédében kiemelte: a külpolitikának értékalapúnak kell lennie, és ahol vannak eszmék, ideák, ott van felelősség is, és ha Izrael államról beszélünk, soha nem szabad megfeledkezni a felelősségről.

A külügyminiszter szerint konstruktív együttélésre van szükség. Hiszünk a zsidó reneszánszban Magyarországon - tette hozzá. 

Kitért arra: ez a konferencia nemcsak arról szól, hogy fel kell lépni a gonosz ellen, hanem, hogy lehetőségeket kell felmutatni. Ez a konferencia gesztus a zsidóság felé, de még inkább segít nekünk az együttélésben - mondta Martonyi János. 

A kétnapos rendezvényen részt vett többek között Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Harrach Péter, a KDNP és Schiffer András, az LMP frakcióvezetője, Kovács László volt szocialista külügyminiszter, az Együtt-PM szövetséget vezető Bajnai Gordon volt kormányfő, Réthelyi Miklós volt erőforrás-miniszter, Szili Katalin korábbi házelnök, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök, Bölcskei Gusztáv, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke, Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, valamint a Jair Lapid izraeli pénzügyminiszter és Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete, Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Szili Katalin korábbi házelnök és Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója.