Ifj. Cselovszky Ferenc, az egyházmegye esperese, és Haba Gábor, az egyházmegye missziói felelőse, újpesti felügyelő köszöntötték a missziói nap résztvevőit.

Az ünnepi istentiszteleten Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin prédikált pünkösd másnapjának ünnepi igéje, Ézs 44,1–5 igeversei alapján. Kosztolányi Dezsőnek a Magyar Írók Egyesülete közgyűlésén elmondott, később a Nyugatban megjelent Lenni vagy nem lenni? című beszédét idézte meg a lelkésznő. Kosztolányi, miközben írótársait alázatra, a fej lehajtására inti és a szív fölemelésére szólítja, elbeszéli, hogyan tette próbára bajtársait Széchenyi István a forradalom kitörése előtt három nappal. A legnagyobb magyarként emlegetett Széchenyi ezen a napon – tréfából – hosszas monológot mondva taglalta előkelő vendégeinek, mért nem érdemes a magyarságért tovább küzdeni, végül kijelentette, ő „letészi a lantot”. Ezután legendás hazafias társai – Wesselényi Miklós, Perényi Zsigmond és a többiek – indulatos kirohanásokkal és mély felháborodással reagáltak szavaira, Széchenyi felfedte az igazságot, hogy beszédével csak meg akart bizonyosodni arról, érdemes-e tovább harcolni. Ennyi nemes hazafit látva és szavaikat hallva, jelentette ki, most már képes újult erővel tovább dolgozni. 

Az igehirdető párhuzamot vont Isten (Ézsaiás tolmácsolásában) Izrael népéhez szóló bátorító szavai és Széchenyi beszéde között, rámutatva arra, hogy ha az első pünkösdi háromezer megtérőt felülmúlni nem is tudja az egyház, ma is küzdenie kell és küzdenie érdemes. Ehhez pedig Isten kiárasztott lelke van segítségére, mely „vizet áraszt a szomjas földre, patakokat a szárazra”, és megáldja az utódokat. 

Az igehelyről legtömörebb, legdrámaibb mondatként és útravalóként azt emelte ki a lelkésznő: „Az Úré vagyok.” Úrvacsoravételkor jelképesen mindenki a tenyerébe véshette ezt a mondatot.

Mindenközben a gimnázium udvara megtelt gyülekezeti standokkal. A zuglóiak játszószőnyegre várták a legkisebbeket, a pestújhelyiek elkészítették saját templomuk legómakettjét – lególelkésszel és legóoltárral –, mások a lelki mellett fizikai szomjoltót és éhségűzőt is kínáltak: a cinkotai asszonyok diós kosárkája és csörögefánkja felejthetetlen élményt kínált a kánikulában megfáradtaknak. 

A színpadon zajló programok háziasszonya Szeli Noémi, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Gyülekezeti és Missziói Osztályának programkoordinátora volt. A gyülekezetek bemutatkozása öt tematika, öt munkaterület bemutatása köré épült, ezek pedig a misszió, a gyermek és ifjúsági munka, az igehirdetés, a diakónia és a gyülekezettörténet voltak.

A kispesti, a pesterzsébeti, a pestszentlőrinci és a soroksári gyülekezet bemutatkozását Deák László lelkész vezette. A hallgatóság a dél-pesti evangélikus régió gyarapodását és történetét ismerhette meg; a legújabb, pestszentimrei templomot 2018 áprilisában szentelte fel Gáncs Péter nyugalmazott püspök. 

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tavaly szeptemberben indult, sokak által régóta várt másoddiplomás, esti tagozatos képzésének hallgatói oldalát ismerhette meg a közönség egy pódiumbeszélgetés során. Az oktatói oldalt Kőszeghy Miklós, az EHE Ószövetségi Tanszékének oktatója külföldi útja miatt – hallgatói bánatára – nem képviselhette. A beszélgetést a szintén a képzésben tanuló Haba Gábor moderálta, a zömében még a görög nyelvi szigorlat előtt álló résztvevők igen változatos területekről érkeztek: a kriminológiát kutató Sárik Eszter, a friss Széchenyi-díjas hálózatkutató Csermely Péter és a közgazdász Hadady Farkas Balázs meséltek a teológiára vezető útjukról és annak lehetséges további állomásairól.

A gyülekezeti életet bemutató második kör tagjai voltak többek között a Deák téri és a fasori ifisek. Smidéliusz Gábor Deák téri lelkész csapata kórust alkotott, és egyebek mellett a finn Pekka Simojoki Izsóp zenekar által magyarított dalait énekelte.

Aradi György fasori lelkész és ifisei a templomukban éppen renoválás alatt álló Róth Miksa-üvegablak papírból készült mását hozták el, és „mögé bújtak” illusztrálva Jézus a gyermekeket maga köré hívó szavának történő engedelmességet. Mint kiderült, a két „rivális” egyházi közösség ifjúságának közös táborokat is szerveznek nyaranta a lelkészek, amely nagy népszerűségnek örvend. 

Az igehirdetés oldaláról bemutatkozó gyülekezetek sokféle hangja és hangsúlya artikulálódott: a rákospalotai lelkészek egymást kiegészítő, eltérő igehirdetési stílusáról mesélt a börtönmissziós szolgálatot is végző Erdélyi Csaba.

A pestújhely-újpalotai és angyalföldi gyülekezet lelkészei, Szabó B. András és Grendorf Péter a közösségben aktív életét folytató egyetemi tanárok inspiráló hatásáról és a családtagok építő kritikáiról számoltak be. 

A száztíz éve született, idén posztumusz Magyar Örökség Díjban részesült Sztehlo Gáborról is megemlékeztek a missziói napon. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium színjátszói Korompayné Sebestyén Nóra magyartanár koordinálásával többek között az egykori Sztehlo-gyerek, Orbán (Szauer) Ottó verseinek felhasználásával adták elő műsorukat.

Kiss Virág, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákja pedig Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat című versét szavalta el.

A Valahol Európában című musical egy részletét keltették életre a színpadon a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulói Velkey Zsuzsanna tanárnő közreműködésével. (Az árva gyerekeknek otthont adó különc karmester figuráját Sztehlo Gábor munkássága ihlette.)

A diakóniai munkán keresztül bemutatkozó gyülekezetek rövidfilmjeinek megtekintése után a záró szekcióban Vető István cinkotai lelkész sok gyülekezettörténeti adalék mellett megtanította a közönségnek a nagy (szlovák) hagyományú gyülekezet által használt evangélikus testvéri köszöntés rövidített változatát: EVAMI! Börönte Márta rákosszentmihály–sashalmi lelkész pedig zenészkísérete segítségével begurította a közönség soraiba a „szívtől szívig dobókockát”, amely Gary Chapman öt szeretetnyelvét továbbadni vágyva született. Gulácsyné Fabulya Hilda, a szlovák ajkú evangélikus gyülekezet lelkésze – aki nagy kihívásnak élte meg, hogy háromszáz évről három percben beszéljen – a pünkösdvasárnap Maglódon megélt „ünnepi csodáját” osztotta meg a közönséggel.

Délután a templomban Zászkaliczky Péter nyugalmazott lelkész megrázó előadását hallgathatta meg a közönség Amikor keresztyének üldöztek – vagy mentettek – keresztyéneket címmel. Az előadót elsősorban az érdekli, mi lehet a háttere annak, ha valaki (az előadásban többek között Szálasi Ferenc alakja idéződött meg) magát keresztyénként aposztrofálva és hirdetve tömegmészárlásokban vesz részt, vagy azokat bármi módon támogatja, és hogyan férhet össze egymással gyilkosság és istenfélelem. 

A záró áldás előtt az Indigó Projekt tartotta meg élénkítő koncertjét. Ráadásként pedig a – a fasori ifisek által használt – Luther-katakombában tekinthette meg a közönség a Románné Bolba Márta józsefvárosi lelkész egyházi és civil munkájáról készült, A Mandák Ház lelkésze című dokumentumfilmet.