A kultúrák kölcsönös megértése sokszor nem egyszerű. Éppen ezért tölt el örömmel, ha németeknek Magyarországról és magyaroknak Németországról mesélhetek. Szeretném megragadni most az alkalmat, és arról a kicsi németországi gyülekezetről írni, amely életemben oly meghatározó szerepet játszott, és ahol egyetemi tanulmányaim során dolgoztam.

A Szent Márk-templom Nürnberg déli részén, a Gibitzenhof negyedben található, ahol arányosan oszlik el az ipari és a lakóterület. A gyülekezetben körülbelül százötven önkéntes végez szolgálatokat, köztük fiatalok, akik a gyerek- és konfirmanduscsoportokban, valamint istentiszteleteken segítenek. A gyülekezetben Silvia Wagner és Johanna Robledo lelkésznők Mareike Keuchel diakonisszával együtt végzik a szolgálatot.

A gyülekezet környéke ma már történelmi városrésznek számít, hiszen a lakónegyedek a 18. század végén és a 19. század elején Nürnberg déli városhatárainál fekvő zöld területeken felépített nagy ipari komplexumok miatt jöttek létre. Ma ezt a területet nagyjából tizenhétezer ember lakja.

A Szent Márk gyülekezet tagjainak száma az utóbbi években folyamatosan csökken; ez nem utolsósorban a polgári középosztály elköltözésével és a bevándorlók érkezésével magyarázható. A gyülekezet, amely jelenleg háromezer főt számlál, ezt a változást az ökumené szellemisége és a felekezetek iránti nyitottságban éli meg. Egyre fontosabbá válnak azok az alkalmak, amelyeken a különböző kultúrák és társadalmi rétegek találkozhatnak egymással, a közösség ezzel is állást foglal a negyedben mind erősebben megjelenő nacionalizmussal szemben.

A sokféle kultúra sokféleképpen találkozik Gibitzenhofban. A Szent Márk gyülekezetben nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ezekből a találkozásokból valami új és jó szülessen. Az eredmény sokszínű és élő közösség. Különösen izgalmasak az új istentiszteleti formák, mint például a fiatalok istentisztelete. Ebbe mára szervesen beépült egy állandó kreatív rész, amelynek az előkészítésébe sok önkéntes fiatalt vonnak be. Például az egyik ilyen istentiszteleten, amely János evangéliumának 15. fejezetéről szólt – Jézus az igazi szőlőtő –, a résztvevők egy nagy padlóképet, az oltártól kiinduló, minden színben pompázó és kacskaringózó szőlővesszőt festettek meg.

A kreatív istentiszteleti forma lehetőséget teremt arra, hogy a különböző szociális hátterű emberek közösen alkossanak, és ezáltal közös élményekben legyen részük. Ezeken az istentiszteleteken olykor a kongói gyülekezet tagjai is jelen vannak, túl saját istentiszteleteiken, amelyeket szintén ezekben a gyülekezeti termekben tartanak.

Az utóbbi években a Szent Márktemplom különleges „szolgálati központtá” vált. Nürnbergben nagy számban élnek Iránból menekült perzsa keresztények. A Szent Márkban ezek az emberek lelki otthonra is találnak, ahol kétnyelvű istentiszteletekkel és felnőtthittanórákkal várják őket. Volt már perzsa szeretetvendégség, amelyen az iráni menekültek tradicionális perzsa ételeket főztek a gyülekezet többi tagjának. A személyes kedvencem, amelyet sose fogok elfeledni, a felnőtthittanóra csoporttagjaival való közös kirándulás volt Wartburg várába.

A Szent Márk gyülekezetben eltöltött idő számomra legfontosabb üzenete: a gyülekezet a helyiekért van, illetve a helyiek azok, akikből a gyülekezet áll. Így lesz igazzá és élővé a Szent Márk kerek oltárasztalánál elhangzott bibliai ige (Gal 3,28): „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.”

A szerző német egyetemi gyakornok a budapesti Deák téri evangélikus gyülekezetben.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 21–22. számában jelent meg 2019. június 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.