Közös asztalnál

Már negyven éve annak, hogy 1979-ben Nürnbergben elindult egy olyan kezdeményezés, aminek keretében egy nagy teremben gyűlnek össze a résztvevők, és közös asztalnál együtt törik meg a kenyeret, és a hivatalostól eltérő módon, ám az őskeresztényekhez hasonlóan közös asztalán ülve veszik magukhoz Krisztus testét és vérét. Szőlő és sajt, kenyér és még sok más is van az asztalokon. Közben pedig beszélgetés zajlik hitről, reménységről.

Szorgos kézművesek istentisztelete

A Kirchentagon nem sok olyan istentisztelet van, ahol népdalokat énekelnek, Mária-szobrot visznek az oltárhoz. A Hombruchban lévő Marktkirchében azonban ezt szombaton át lehetett élni.

Az EKD elnöke maga is jelen volt az alkalmon és prédikációjában hangsúlyozta azt, milyen szoros összefüggés van az egyház és a kétkezi munka között. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy keresztényként munkánkat is mindig úgy végezzük, hogy közben nem felejtjük el, kihez tartozunk.

A Dortmundi Kézművesek elnöke, Berthold Schröder elmondta, hogy már a bibliai időkben milyen fontos szerepet játszott a kétkezi munka... Jézus is tanulta az ácsmesterséget és Pálról is tudjuk, hogy sátorkészítő volt. A fiatalok ezt sokszor porosnak, régimódinak és száraznak tartják, így tisztáaban vannak vele, hogy digitalizálódniuk kell ahhoz, hogy elérjék az újabb generációkat is.

Együtt munkálkodnak a „5000 kenyér – konfisok sütnek kenyeret a világnak” akcióval, amelynek során adományokat gyűjtenek a világ éhezői számára. Eddig már összesen 750.000 euró gyűlt össze, beleértve ennek az istentiszteletnek is az adományait. 

Emberlánc a békéért

Hollywood

Zenekedvelők és mozikedvelők együtt örülhettek a Hollywood című bemutatónak. Christian Schnarr egyházi dalai és mozifilmek keveredtek a filmvásznon.

Videó.

Fehér bőr, fehér mellény?

Aktivisták és szakértők beszélgettek az egyik fórumbeszélgetésen rasszizmusról, szexizmusról, szélsőségekről és arról, vajon az integráció lehetséges-e.

„Bocsánat fiúk, már van elég külföldi odabent” – mondja a kidobófiú. Burak Yilmaz egy duisburgi klub előtt áll, és szeretné megünnepelni a sikeres érettségi vizsgáját, de az ajó előtt a kidobó csak egy nemkívánatos külföldinek látja őt, német útlevele ellenére. Két szőke fiatal mögötte épp lányokat molesztál, őket simán beengedik. Ezek a jelenetek mindennaposak Burak Yilmaz életében.

A „Hogyan ötvöződik a migrációról és a genderkérdésről szóló vita”című előadáson egy pedagógus beszélt arról, hogy Duisburgban fiatal bevándorlókkal foglalkozik, akik családjuk kötöttségeitől, régi struktúráitól szeretnének megszabadulni, és közben szeretnének védekezni a külvilág felől irányukba érkező előítéletekel szemben is.

„Ha a tévében erőszakos jelenetek vannak, akkor hallgatunk, ha csókolóznak, akkor elkapcsolunk” – mondja muszlim neveltetéséről Yilmaz. A szexualitás minden formája tabu és a család becsülete a nő tiszteletén alapul. De a fiatalabb generáció számára a szabadság és az önmeghatározás értékei kerülnek előtérbe. Ezzel egyidőben az integrációs erőfeszítéseik társadalmi kirekesztéssel találkoznak.

Dr. Liane Bednarz olyan emberekkel foglalkozott, akik Németországban kirekesztően viselkednek. A Félelemprédikátorok című könyvében a jobboldali keresztények befolyását írta le. A feminizmust szerinte Németországban a genderőrülettel polemizálták. Az iszlámmal szemben viszont sokszor a homoszexuálisok védelmére kelnek. Az ellenségképeket tehát egymás ellen, kiragadottan alkotják meg, attól függően, mi a kedvező.

A feminista pozíciókat a szélsőséges populisták instrumentalizálják a neveléskutató dr. Heike Radvan szerint. Az idegenek szexisták toposza széles körben elterjedt és mélyen gyökerező, annak ellenére, hogy Németországban minden harmadik napon egy nőt a saját partnere öl meg, vagy a 16 év felettiek 34 százaléka átélt már szexuális erőszakot. Ezért új feminizmusfogalmakra van szükség, ahol a diszkrimináció minden formája tekintetbe van véve.

Dr. Astrid Messerschmidt genderkutató szerint mindig a másokról beszélünk úgy, mint akik szexisták, mi magunk mentesek vagyunk az erőszaktól. Sok esetben a keleti férfiakat állatiasnak tartják és nem civilizáltaknak, pedig Németország már régen migrációs társadalom. 

Fatima Caliskan, a duisburgi Jelenkutató Intézet vezetőjeként olyan projekteken dolgozik, amelyek segítségével például táncszínház segítségével dolgozzák fel a háború témáját.

A pódiumon szó volt az AfD egyes képviselőinek Kirchentagról való kizárásáról is, annak ellenére, hogy stratégiai okokból szükség lett volna az ő képviselőikkel való párbeszédre is. Attól tartanak azonban, hogy a szélsőséges kijelentéseik táptalajra lelnek, illetve nagy nyilvánosságot kapnak.

Mennyire legyen politikai a vallás?

A szövetségi elnök, Wolfgang Schäuble is jelen volt a Kirchentagon, egy pódiumbeszélgetésben Margot Käßmann korábbi EKD püspökasszonnyal beszélgetett.

Schäuble szerint jó tesz a politikának, ha a társadalomból nyomás érkezik felé, mert a politikusok a többségre vannak utalva. A szövetségi elnök hozzászólásában a klímapolitika megerősítéséről is szólt. Véleménye szeirnt a párizsi egyezményt az iparosodott nyugati világnak kötelessége betartania. De ez nem lehetséges az egyes emberek életstílusváltása nélkül.

A Kirchenasyl (egyházi menedékjog) témájában is véleményt mondott Schäuble, aki szerint javítani kell az egyház és az állam közötti kapcsolatokon. De az egyház nem lehet jogállamiság nélküli tér, itt is be kell tartani az állam által előírt szabályokat. Egyes esetekben azonban lehet olyanról szó, hogy az egyháztagok menekülteket védelmeznek.

Schäuble védelmébe vette Angela Merkel kancellár 2015-ös döntését a határok megnyitásáról, bár azt is hozzátette, hogy a politikának az a feladata, hogy a társadalmi toleranciát megőrizze és az embereknek elmagyarázza a nehéz döntéseket. Ez pedig 2015-ben nem működött.

Arra a kérdésre, mi is a helyes egyensúly a politika és a vallás között az elnök azt mondta, hogy szerinte a vallás politikai és annak is kell lennie. De ha a vallás a politikára rá akarja erőltetni az akaratát, akkor átlép egy határt.

Hasonlóképp vélekedett Margot Käßmann is: „Az evangélium hirdetése az egyház fő dolga és annak is kell maradnia. Az evangéliumból azonban politikai elkötelezettség is fakad.” 

Käßmann ezzel egyidőben elutasította azt a feltételezést is, amely szerint a Németországi Protestáns Egyház és a Kirchentag erősen politizál és inkább hitbeli kérdésekkel kellene foglalkoznia. A korábbi püspökasszony szerint ez azért van, mert a média inkább a politikai résztvevők megszólalásairól tudósít és nem arról, hogy minden nap bibliatanulmányok is vannak.