Olvasd: Kolossé 1,15–20.

Mert tetszett az Atyának, hogy az ő egész teljessége őbenne (Krisztusban) lakozzék ..." (19. vers)

Pál apostol úgy látta, hogy a keresztyénségben ez a legfontosabb kérdés: Kicsoda néked Krisztus? Maga Jézus is megkérdezte tanítványaitól Cézárea Filippinél: Kinek mondanak engem az emberek és, ti kinek mondotok engem? Földi boldogságunk és örök üdvösségünk függ az erre a kérdésre adott válaszunktól. Pál apostol fenti igénkben személy szerint tesz bizonyságot arról, hogy kicsoda néki Krisztus.

Azzal kezdi, hogy Krisztus: képe a láthatatlan Istennek, és minden teremtménynél előbb született, mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség. Jézus tehát Isten kijelentése. Pál is jól tudta, hogy Isten titok. Emberi szem nem láthatja, emberi elme ki nem következtetheti. Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit Ő maga mond el magáról. Ez a kijelentés.

Különbség van egyetemes és különleges kijelentés között. Egyetemes kijelentés Istennek a teremtésben megmutatott kijelentése. A zsoltárok tele vannak a teremtő Isten magasztalásával, aki a teremtésben megmutatta hatalmát és bölcsességét.

Isten kijelentette magát a történelemben is. Ez is az egyetemes kijelentés egyik formája. A történelem változó eseményeiben, abban, hogy népek tűnnek fel és népek tűnnek alá a feledés tengerébe, benne van az Isten igazsága.

Isten kijelenti magát az ember lelkiismeretében is. Lelkiismeretünk független tőlünk. Megítél bennünket. Megdicsér, békességgel ajándékoz meg, mikor jó úton járunk — nyugtalanít, megdorgál és félelemmel tölt el, ha rossz útra térünk.

De bármennyire igaz is, hogy Isten kijelentése benne van a történelemben, a lelkiismeretünkben, egyikben sincs benne és együtt sincs benne Isten kijelentésének teljessége. Megismerhetjük belőle Isten hatalmát, gondviselő szeretetét és igazságosságát, de nem látjuk meg ezekből azt, ami Isten szíve legmélyén van, a legmélyebb titkot, a bűnbocsátó kegyelmet, tehát a Megváltó Istent.

Isten ezt a kegyelmét jelentette ki az igében, a Bibliában. Az ige Istennek kijelentése és mégis azt kell mondanunk, hogy ez sem Isten teljessége. Azért, mert azok, akik a Bibliát írták, emberek voltak és a Szentlélek által való ihletettségük nem abban állt, hogy kikapcsolódott emberségük. Mert mindegyik megőrizte jellemét, tudományát, stílusát és a Szentlélek által való ihletettsége állapotában is egyéniség tudott maradni. Ezért van annyi különbség a Biblia írói között.

Isten teljes kijelentése Jézus Krisztusban jelent meg a földön. Őbenne lakozott az Isten teljessége. Ő képmása volt a láthatatlan Istennek. Jézus nemcsak Istenről szóló teljes tanítást hozott erre a földre, hanem benne maga Isten jött közénk. Jézus Krisztus öröktől fogva van, tehát az Atyával egyenlő! Olyan az Isten, amilyennek Jézust láthattuk. Nyilvánvaló, hogy amíg ember lesz a földön, addig mindig maradnak titkok Istennel kapcsolatban, bűneink miatt. Jézus azt mondotta, hogy a tiszta szívűek ismerik meg Istent. Bűneink takarják el előttünk Istent. De Jézus Krisztus még a hívőknek is azt mondotta: "Sok mindent elmondtam már az Atyáról, de sok mindent nem mondtam el, mert ezt ti most még nem érthetitek meg, de egyszer majd meg fogjátok érteni. Amikor majd előttetek ragyog fel orcája, akkor meglátjátok Őt valóságban.”

Pál apostol arról is beszél, hogy Krisztusban teremtetett minden az égen és a földön. Úgy tekint erre a világra, mint amely egészen a Krisztus érettünk átszögezett kezében van. Azt is mondja az apostol, hogy Krisztus az egyház feje. Ő világperspektívában látott s ezért volt nagyobb áttekintése is az egyházról, mint bárki másnak. Ez tette Pált bizonyossá abban is, hogy az egyház elpusztíthatatlan. Amíg az egyház feje Krisztus, s amíg az egyház az Ő fejével gondolkodik, az Ő ajkával szól hozzá a világ eseményeihez, amíg az Ő szívével érez, addig a pokol kapui sem vehetnek diadalt rajta. Ha azonban elszakad Krisztustól, magától elpusztul, nem kell elpusztítani.

Tudunk-e így nézni az egyházra, a gyülekezetre és tudjuk-e Krisztust így szeretni az egyházban?

Áldunk Téged, Teremtőnk, hogy nekünk beszélő Istenünk van, hogy szent Fiad a Te szavad. Általa Te magad szólsz hozzánk, amint az Írás mondja: Jézus Krisztusban az ige testté lett. Urunk, szent Fiad a Te irgalmadnak szava is hozzánk. Amikor elküldted Őt, benne személyesen Te magad jöttél értünk. Légy áldott mindörökké. Ámen.

Jézus, Jézus, én életem, Én tebenned maradok;
Amim csak van, tied legyen Mindenem, mit adhatok.
Szívem, ajkam, életem Tisztességedre legyen;
Semmi el nem szakít tőled: Te bennem, én benned élek. (415. ének)