Olvasd: Márk 6,1–13.

„És csodálkozott az ő hitetlenségükön.” (6. vers)

Igénk első része Jézus Názáretben való tartózkodását mondja el, a második pedig a tanítványok első missziói útjáról tájékoztat. Mind a két szakasz tulajdonképpen csodákról szól. Ezért felvetődik a kérdés, hogy ma miért nincsenek ugyanilyen csodák?

Elöljáróban hadd mondjak el három dolgot igénk alapján: 1) A csoda nem Jézus kiváltsága, a tanítványok is tesznek csodát. 2) A csoda nemcsak a bibliai korra van korlátozva. 3) Ahol nem történik csoda, ott nem Jézus annak az oka.

Jézus Krisztus Názáretben jár, hazájában. Mindenkit ismer Názáretben, hiszen ott nevelkedett. Természetes, hogy nemcsak tanítani akar, hanem csodákkal gyógyítani is. Ezzel a vággyal megy hazájába. A tanítványok is szeretnének minden nyomorulton segíteni, hiszen hatalmat kaptak Jézustól a csodatételre.

Jézus Krisztus is, tanítványai is tudnak és akarnak csodát tenni — hát miért nem sikerült Názáretben a csoda? A hitetlenség miatt!

Mikor Jézus panaszkodik a názáretiek hitetlensége miatt, akkor az azt jelenti, hogy nem fogadják be Őt a názáretiek, nem fogadják el Őt Isten Fiának, a világ Megváltójának. A hitet tagadják meg Tőle, az ember hite nélkül pedig nincs csoda!

Mi a hit? A Biblia sok hitről beszél, de különbséget tesz hit és hit között. Hát milyen az a hit, amely nélkül csoda nem történhetik? Nem az a hit, hogy hiszem, hogy van Isten. Erre mondja Jakab apostol, hogy olyan hit ez, mint az ördögök hite. Ezt az ördögök is hiszik, legalább is rettegnek Istentől. Egészen más hitről van itt szó. Ahogyan az emberek Jézushoz viszonyulnak, világosan mutatja, az igazi hit az, hogy Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia, a világ Megváltója, aki leküldetett erre a földre. Éppen ezért, mert lejött erre a földre, szíve tele van szánalommal az emberi nyomorúságon. Azért jött le, hogy segítsen rajtunk, a bűnünk nyomorúságán is.

A hit azt jelenti: Hiszem, hogy Jézusnak — mert Isten Fia — isteni hatalma van megoldani a megoldhatatlannak látszó kérdéseket, lehetővé tenni a lehetetlennek látszó dolgokat, segíteni ott, ahol minden emberi tudomány, hatalom, jószándék, szeretet felmondta már a szolgálatot.

Hiszem, hogy én minderre teljesen érdemtelen vagyok. Én nem érdemlem meg azt, hogy könyörüljön rajtam az Úr, csak azt érdemlem, hagyjon benne a külső és belső nyomorúságban, amelyben vagyok.

Hiszem, hogy Jézus Krisztusban Isten kegyelme jelent meg. Ő azért jött, hogy megkeresse azt, aki elveszett, akinek ügye egészen reménytelen. Ezekhez jött le; nem az önvélte igazakhoz, hanem azokhoz, akik elismerik bűnös voltukat.

Szabad Hozzá fordulnom azzal a hittel, hogy Neki nemcsak szíve, hatalma és ereje, de szándéka és akarata is van, hogy segítsen rajtam. Jézus Krisztus tehát akar és tud segíteni. És Ő itt és most segít!

Hitben enyém a szabadulás. Ha most nem látom, majd meglátom! Mert aki hisz, az lát. Aki hisz és megtanul elég alázatosan hitben járni, az el fog jutni a szabadulás látására is. Aki nem tud ezzel a hittel közeledni Jézushoz, az ne panaszkodjék, hogy Jézus nem tesz csodát életében. Én kötözöm meg hitetlenségemmel Jézus Krisztus kezét.

Bunyan A zarándok útja szerzője mondotta: „Aki hitetlenkedik és úgy kéri, hogy az Isten szabadítsa meg őt, az hasonlít ahhoz az emberhez, aki bent van a szobában, neki veti vállát belülről az ajtónak és azt várja, hogy Isten törje be kívülről és úgy szabadítsa meg őt. Esztelen, balga, hitetlen ember, aki hiába várja a szabadulást.” Ezért hát mi, amikor nyomorúságunk alatt kínlódunk, keresztünk alatt roskadozunk, akkor ne tegyünk szemrehányást annak a Krisztusnak, Akinek szíve ma is tele van szép álmokkal, csodálatos gyógyításokkal, szabadításokkal és győzelmekkel a mi számunkra. De aki nem hittel kéri — ahogy Jakab apostol mondja —, hanem kételkedik, ne higgye, hogy kap valamit az Úrtól.

Hálát adunk Neked Urunk azért, amit Te szeretnél rajtunk végrehajtani, de hitetlenségünk megakadályozza. Kérlek, bocsásd meg, hogy annyi fájdalmat okozunk Néked hitetlenségünkkel. Szentlelked ajándékozzon meg minket azzal a hittel, amely mindent el tud venni a Te kezedből, amit szeretnél odaadni nékünk, hadd legyen Néked Urunk dicséret, dicsőség és magasztalás örökkön örökké. Ámen.

Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem?
Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem.
Ha Krisztus én Megváltóm, Ha Istenem szeret:
Ellenségim hadától Megvédnek engemet. (352. ének)