A Bergschule – a bányászati és kohászati szakemberek képzésére létrehívott tanintézet – 1735-ben jött létre Selmecbányán. Első tanára Mikoviny Sámuel (1698–1750) volt, aki saját könyvtárából adott át köteteket az iskola számára. Mikoviny a magyar térképészet megalapítójának számít, kora polihisztora, akinek folyószabályozási, elméleti kartográfiai munkái a mai napig időtállóak, s a hazai műszaki felsőoktatás megteremtésében játszott szerepe elévülhetetlen érdemei közé tartozik.
Mikoviny Sámuel evangélikus kisnemesi családból származott, a pozsonyi líceumban tanult, ahol maga Bél Mátyás volt a tanítója. Felsőfokú tanulmányait Nürnberg városának Altdorfban működő egyetemén, valamint Jénában végezte. A matematikai, csillagászati, földmérési stúdiumok mellett megtanult rajzolni, és a rézmetszés technikáját is elsajátította. 1729-től már állami mérnöki feladatokat kapott, majd 1735-ben kinevezték a bányatisztképző iskola tanárává és az alsó-magyarországi bányavárosok mérnökévé, amely feladatai mellett nem hagyott fel a határfelmérésekkel, árvízvédelemmel, malom-, út- és hídépítési munkálatokkal sem, ahogy korábban megkezdett országos topográfiai felméréseit is folytatta. Az iskola élén elérte, hogy tiszta nyeresége legyen a selmeci bányászatnak, amely az egész ország költségvetési bevételének 30–35%át adta!
A selmecbányai bányászati-kohászati akadémia nemcsak Magyarország első állami tanintézete, de a világ legrégebben működő műszaki felsőoktatási intézménye! Mikoviny mellett kiemelkedő oktatója volt Josef Karl Hell, a világhírű gépkonstruktőr és Christoph Traugott Delius geológiai szakíró. Az akadémia Európa-szerte ismert és keresett helyszínné vált már indulásakor. Nemzetközi hírnevét jelzi, hogy a világon először itt oktatták a kémiát a hallgatók öntevékeny laboratóriumi munkájára alapozva („selmeci módszer”), illetve Born Ignác itt alapította meg a világ első műszaki egyesületét (Societät der Bergbaukunde) 1786-ban.
Az 1735 óta folyamatos bánya- és kohómérnökképzés ma Sopronban és Miskolcon folyik párhuzamosan. A Selmeci Műemlékkönyvtár alapját Anton Peithner 1392 kötetből álló gyűjteménye adja, amely 1774-ben került az akadémiához. A kötetek témaköre a bányászaton és a kohászaton kívül más természettudományi területeket is felölelnek: így jellemző a földtan, ásványtan, kémia, fizika, mechanika, építészet, erdészet, gazdaságtan, gépgyártás a gyűjtőkörére. A 16–18. században elérhető szakirodalom közel 80%-a megtalálható az állományában, ahogy a 18. századi periodikák is, az első évfolyamtól kezdődően. A könyvtár állományának négyötöde ma a Miskolci Egyetemen, egyötöde pedig a Soproni Egyetemen található.
A könyvtárról írt több publikációt is Zsámboki László, a Selmeci Műemlékkönyvtár kialakítója.
A Mikoviny Sámuelről szóló virtuális kiállítás elérhető ide kattintva.