– Szügy településről 1577-ben jegyezték fel először, hogy evangélikusok lakják, a gyülekezeti helytörténeti kiállítás tanúsága szerint pedig az 1650-es évektől állandó lelkésze is van az egyházközségnek. Mit jelent önnek egy ilyen hosszú múltra visszatekintő gyülekezetben szolgálni?

– 2014 őszén kerültem a gyülekezetbe. Öröm és felelősség egy ilyen nagy tradícióval rendelkező közösségben hirdetni Isten igéjét. A gyülekezettörténeti kiállítás részeként megörökítettük az egyházközségünkben eddig szolgált lelkészek nevét és szolgálati idejét. Mint huszonegy elődöm idején is, a gyülekezet ma is hűséges tagokból áll. A Nógrád megyei evangélikusságra jellemzően a szügyieknek is nagyon fontos, hogy mindennapjaikat Isten igéjének vezetése határozza meg. Ragaszkodnak a hitükhöz, fontos számukra, hogy vasárnaponként a templomban együtt lehessenek, sőt az is, hogy onnan hazafelé menet megbeszélhessék egymással az igehirdetést.

– Ezt itt büszkén „nógrádi kegyességnek” hívják. Miként lehet ezt a következő generációkban is erősíteni?

– Fontos, hogy ezt a hitet – ami ott él a gyülekezetben, amiről tudjuk, hogy a Szentlélek adja az emberek szívébe – emberként is segítsük kibontakozni. Fontosnak tartom, hogy minden korosztály számára megfelelő gyülekezeti alkalmakat kínáljunk, ezért nagyon figyelünk az ifjúsági foglalkozásokra is. 2016-ban a gyülekezeti házon belül kialakítottunk egy fiatalos ifjúsági termet. Ám nem csak klasszikus ifjúsági alkalmakat tartunk. Hittanóráink egy részét például a parkban tartom meg, vagy elmegyünk fagyizni, miközben beszélgetünk, és közben rácsodálkozunk Isten jelenlétére, szeretetére és a teremtett világ szépségeire. Ifjúsági és családi istentiszteleteink is vannak, ifjúsági missziói napokat is szervezünk. A karácsonyi istentiszteleteket pedig az ifjúság szolgálatával végezzük.

– Az ifjúság kapcsán kiemelendő, hogy minden évben nagy számban vesznek részt az evangélikus hittanversenyen is.

– Idén öt csapatunk volt jelen az országos hittanverseny megyei fordulóján, az egyik tovább is jutott az országos döntőbe. Tavaly is hasonlóan szép eredményt értek el az ifjak. Örömmel látom, hogy a felkészülés alkalmával nemcsak a gyermekek, hanem a szülők, nagyszülők is aktívak. A hittanverseny így a gyülekezet épülését is szolgálja, hiszen a családok együtt olvassák a kijelölt igeszakaszokat, közösen is gondolkodnak a felkészítő feladatsorokon.

– Milyen alkalmak vannak a gyülekezet idősebb tagjai számára?

– Idekerülésem óta rendszeresen látogatom a családokat, a betegeket, úrvacsorát viszek mindazoknak, akik nem tudnak eljutni az istentiszteletekre. Ez a szolgálat számomra is lehetőség arra, hogy szorosabb kötelék alakuljon ki a gyülekezeti tagokkal, hogy jobban megismerjük egymást. A bibliaórákról a résztvevők azt szokták mondani, hogy mindig nagyon várják a következő szerdát, amikor ismét összejövünk, és egy-egy igéről közösen gondolkodunk. Ezeken az alkalmakon ifjúsági énekeket is tanulunk – még az idősebbek is nyitottak ezekre a hitünkben is megújító közös éneklésekre.

– Egy közösséget meghatároz az együttes szolgálat. Itt miben jelenik ez meg?

– Nemcsak az elöljárók – a felügyelő, a gondnokok, az egyházfik –, hanem az egész presbitérium közösen végzi a tennivalókat. Ez nemcsak rendezett körülményeket eredményez, hanem a közösségépítés kiváló lehetősége is. Négy gyülekezetünk teljes presbitériuma negyvenhárom fős. Presbitereinknek kétévente presbiteri napot tartunk, amikor a meghívott lelkészek által, az ige vezetését követve együtt gondolkodunk, imádkozunk. Ezzel is erősíteni szeretnénk azt a szolgálatot, amit a presbiterek elsősorban nem a lelkész és a gyülekezet felé, hanem Isten felé vállaltak.

– Mit kell tudni az énekkarról?

– Aktív és szolgáló énekkarunknak is missziói küldetése van. Mivel nemcsak aktív gyülekezeti tagokból áll, hanem Istent kereső falubeliek is csatlakoznak hozzá alkalmanként, így hozzájuk is eljut az ige.

– A statisztika azt mutatja, hogy Nógrád megyéből a középgeneráció egy része elköltözik, leginkább azért, mert másutt talál munkát. Mennyire jelent ez problémát az ön által pásztorolt evangélikus közösségnek?

– Nógrád megyére és azon belül Szügyre is jellemző, hogy bár a középkorosztály részben jelen van a gyülekezetben, közülük sokan ingáznak, mások pedig Vácott, Budapesten vagy másutt folytatják az életüket. Családlátogatással, személyes megkereséssel igyekszem a kapcsolatokat megtartani. Az elköltözőket imádságban hordozzuk, és számontartjuk. Pünkösd második napján tartjuk a konfirmáltak évfordulós ünnepét. Ilyenkor az ország minden részéről, sőt még a határon túlról is meghívjuk mindazokat, akik a gyülekezetünkben konfirmáltak. Mindenki örül a megszólításnak, a megkeresésnek, sokan jönnek el erre a hálaadó ünnepünkre.

– Nógrád megye legnagyobb evangélikus temploma a szügyi. Megtelnek a padsorok? Mennyien látogatják az istentiszteleteket?

– Az emberek itt nemcsak hitükhöz ragaszkodnak, hanem azokhoz az alkalmakhoz is, amelyeken közösségben tudják megélni Isten szeretetét. Ilyen az istentisztelet is. Vasárnaponként Szügyön hetvenen-nyolcvanan vagyunk, a kicsit nagyobb ünnepeken bőven száz fölött szoktunk lenni, míg az egyházi nagy ünnepeinken háromszáz fölötti a látogatottság.

– Szügy az anyagyülekezet, de Csesztve, Patvarc és Mohora is az egyházközséghez tartozik, ezeken a településeken szintén aktív a gyülekezeti élet.

– Filiáinkban minden héten tartok istentiszteletet, ezalól egyedül a legkisebb lélekszámú gyülekezetünk, Mohora a kivétel. Itt a hívek az elmúlt fél évben azt kérték, hogy kéthetente legyen csak istentisztelet, hogy a többi vasárnapokon valamelyik nagyobb, hozzánk tartozó gyülekezetünk közösségébe tudjanak elmenni, így a nagyobb létszámú közösséget tudják megélni. Emellett minden gyülekezetnek van ifjúsága, amelynek tagjai a helyi közösségben szolgálnak. Mind a négy gyülekezetben tartunk tanévnyitó és tanévzáró, aratási, betakarítási hálaadó istentiszteletet, karácsonyi ifjúsági szolgálatot, valamint templomszentelési ünnepi istentiszteletet is. Ezekre nemcsak a gyülekezet tagjai szoktak eljönni, hanem a településen lakók közül sokan mások is. Érdemes megemlíteni, hogy évente szervezünk missziói napot. Ez egyrészt a gyülekezeteknek, másrészt mindazoknak szól, akik megszólíthatók a találkozásra; könnyedebb, családiasabb, szabadabb alkalom. Meghívott igehirdető és zenekar szolgál, a gyermekeknek különböző foglalkozásokat és szeretetvendégséget is tartunk.

– A szóban forgó falvakban körülnézve azt látjuk, hogy igen rendezett, tetszetős az evangélikus templomok környezete.

– Megbecsüljük az értékeinket, így mind a négy gyülekezetben folyamatosak a felújítások. Templomot, közösségi és gyülekezeti házakat korszerűsítünk. De ennél sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a lelki megújulás kérdésére.

– Melyik az az ige, amelyik meghatározza lelkész úr szolgálatát?

– „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik…” [Zsolt 37,4–5] Ez az ige az Isten tervébe való belesimulásra szólít. Jó, ha az ember így tudja látni és végezni a szolgálatát. Nekünk aktív szolgálatban kell élnünk! Nem érdemes keseregni a múlton vagy aggódni a jelen, a jövő eseményein, hanem sokkal inkább Istenre kell figyelni. Ha így teszünk, akkor biztos kézben, az Úr kezében tudhatjuk az életünket.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2019. június 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.