– Az előzetes évadmustrát onnan indítottuk, amit az említett „mottó” is sugall. Van egyáltalán értelme keresztény évadról beszélni? Hiszen jóval nehezebb feladat lenne egy olyan szezont összeállítani, amely ettől eltérő, ezzel ellentétes értékrendet tükröz…
– Valóban, akár egyfajta gegként is értelmezhetnénk e keresztény évados vállalást, hiszen a műfaj, illetve a művek ehhez a kultúrkörhöz, a kereszténységhez kötődnek. Az opera a Róma bukása után ötszáz évig széttagolt, de minden ízében keresztény Itália területén született. Ha meg kellene neveznem egy igazán „ateista” operát, bajban lennék. Még a brazil romantikus, Gomes A guarani című indián operájában is biztosan van transzcendens, sőt keresztény vonás. A zene önmagában természetfeletti csodaként jelenik meg előttünk, ahogyan hatását tekintve a tánc is. Azt várom a programtól, hogy mások is felismerjék: nincs benne semmi különös; és valójában minden évad keresztény évad. Az egy év múlva, 2020 májusában, ugyancsak pünködhétfőig tartó KeresztFeszten a témához szorosabban, nyilvánvalóbban kötődő darabokat játsszuk: Don Carlos, Messiás, Salome, Tannhäuser, A kármeliták, A Mester és Margarita…
Bemutatjuk Karol Wojtyła (II. János Pál pápa) Az aranyműves boltja című dráma-oratóriumát Krzysztof Penderecki kísérőzenéjével, amit nekünk ír az idős mester, aki anno együtt muzsikált a későbbi pápával annak színjátszócsoportjában. De szólhatunk egy kortárs balettestről is, amelynek az alapja Ariel Ramírez Kreol miséje, illetve több gospel. Az említettekben „hardcore” lesz jelen a kereszténység, és árnyaltan, hisz a sok szépség és igazság mellett sem a vakon, aggon is fenyegető főinkvizítorra, sem a Vénusz-barlangban tévelygő költőre nem lehetünk igazán büszkék. A többi mű esetében a kereszténység afféle háttérsugárzás: mindent dominál ott is, de időnként erős látenciában.
– Mostanában – különösen a netes fórumokon – gyakran hivatkoznak egy korábban megjelent írására, amelyben bővebb listát közölt az e tematikában színpadra állítandó operákból. Bizonyos produkciókról azért kellett lemondani, mert a következő szezonra még nem nyílik meg a felújítás alatt álló Operaház?
– A Magyar Krónika hasábjain valamikor 2017 végén Keresztény évad? Miért? Miért ne? címmel jelent meg cikkem, amelyben – egy-egy vonatkozó mondattal, tematikus utalással – összeszedtem egy csomó lehetséges darabot. Akkor valószínűleg nem sokan olvasták. Ezt a szöveget használtam kiindulópontként az Origónál, de inkább csak étlapnak szántam, jelezve, hogy ezekből lehetne összeácsolni egy évadot. És akkor még nem is tudtam a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról, amelyhez felvezetésként tudjuk illeszteni a mi keresztény évadunkat!