A nyírteleki Filadelfia Evangélikus Egyházközség templománál találkozunk Györfi Mihállyal, aki több mint egy egyszerű lelkész, nem csak azért, mert nem a szokványos lelkész életutat járta be, hanem mert érdemben próbál tenni az őt körülvevő szociális problémák ellen gyülekezetével együtt. A magából nyugodtságot árasztó lelkésszel előbb a templomot nézzük meg, amit a hívek építettek fel, majd elindulunk a nyári füllesztő melegben a Nyírteleket körülvevő tanyabokrok egyike, Görögszállás felé, hogy megmutassa nekünk, hogy a hosszú évek során egy egész szociális ellátórendszert építettek ki a szomszédos településen. Az egyházközösség működtet szenvedélybeteg ellátást, támogató szolgálatot, házi segítségnyújtást, tanyagondnoki szolgálatot, kisgyerekek korai fejlesztését és organikus farmjukon munkát biztosítanak a munkaerőpiacion elhelyezkedni nem tudóknak. Tehát gyakorlatilag szinte minden állami vagy önkormányzati feladatot ők végeznek a környéken.

Mindezek a szolgáltatások nem azért alakultak ki, mert az evangélikus egyház pénzt adott a községnek, hogy csináljanak belőle valami hasznosat, hanem azért, mert Györfi Mihály érzékeny volt az őt körülvevő problémákra. Ahogy ő fogalmaz, minden szolgálat úgy alakult ki, mintha puzzle darabok úszkáltak volna a térben, amik egyszer csak összeálltak, és rájöttek, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy segítsenek a bajba jutott embereken.

A csonkabonkákat kereste, amilyen ő is volt

Ahhoz, hogy az egyház által működtetett Filadelfia Szociális Központ kialakulhasson, elengedhetetlen volt Györfi Mihály személyisége és múltja. A férfi nem a tradicionális módon lett lelkész, térképészetet tanult, utána pedig főfúró mesterként dolgozott a nógrádi szénbányában. Nemhogy nem volt hívő, egyenesen ateista volt, a vallás nem jelentett számára semmit. A férfit a ’70-es évek poszthippista világa vonzotta, a szabadság eszménye volt az, amit követni próbált az élete minden területén. Kinézni is úgy nézett ki, mint egy hippi: hosszú haj, hosszú szakáll, farmer. Ehhez a szemlélethez a lázadás is hozzátartozott, az akkori hatalommal és a kommunizmussal szemben volt benne mély ellenállás. Többször bevitték a rendőrségre is, vagy pénzbírságot kapott, mert a kinézete miatt gyanúsnak titulálták.

Amikor pár évvel később Sámsonházára költöztek feleségével, egy lelkész került a szomszédságukba, aki meglátogatta őket az otthonukban, amit először nem is értettek, hiszen semmi közük nem volt az egyházhoz.

,,Alapvetően nem akarták ránk erőszakolni a vallást, de meghívtak Biblia órára. Mondtam, hogy nincs értelme, mert én ott csak szétverem azt a jámbor lelkű közösséget a gondolkodásommal, de a lelkész azt mondta, hogy nem baj. És akkor elkezdtünk járni ebbe a közösségbe, de ha a lelkész mondott valamit, én megkerestem annak a cáfolatát, azzal szemben érveltem” – emlékszik vissza Györfi, akit most a rövid ősz hajával és nyugodt természetével nehéz elképzelni lázadó hippiként.

A cikk a továbbiakban itt olvasható.