A koncert vendége volt Kormos Gyula hangszertörténész, szakértő, az evangélikus egyház műemlék orgonáinak felügyelője, akinek restaurálási tervei alapján került néhány éve felújításra a nagyvázsonyi templom orgonája.

Győrffy István bevezető szavaiban elmondta, hogy a tavalyi évben már járt itt Nagyvázsonyban a pécsi középiskolai tanítványaival, akikkel megnézték a hangszert. Ekkor már megbeszélték Németh Szabolcs lelkésszel, hogy a következő nyáron saját maga is kipróbálja.
„Olyan műsort próbáltam összeállítani, amely ezen a hangszeren jól meg tud szólalni. Az orgona muzsikának, a legkülönb korszakából, a barokkból válogattam” – fogalmazott Győrffy István zeneszerző, zeneelmélet-tanár, evangélikus kántor.

Az első részben a korai barokk itáliai mestereinek muzsikája, Andrea Gabrieli, Girolamo Frescobaldi, Michelangelo Rossi, Bernando Pasquini néhány műve hangzott el. A közönség zenei ismereteit bővítve, az előadások előtt néhány mondatban bemutatta a zeneszerzőt és a darabot. Az említett szerzők közül Andrea Gabrieli, a velencei Szent Márk-templom, Girolamo Frescobaldi a római Szent Péter-bazilika zenei vezetője és orgonistája volt. Mindketten a barokk egyik legfontosabb hangszeres műfajának, a fúgának kialakítói közé tartoznak. A hangverseny második felében a korszak legnagyobb alakjától J. S. Bach-tól csendültek fel a közönség számára is ismert evangélikus énekek előjátékai: Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331), a Jézus Megváltónk sírba szállt (EÉ 215), a Jézusunk a Jordánhoz ment (EÉ 295) vagy a Bizony betelik az idő (EÉ 502). Bach az elhangzott előjátékok egy részében végigvezeti a korált, máshol annak motívumait dolgozza föl fúga-szerűen.

A két zenei rész között Németh Szabolcs lelkész rövid áhítatában a 150. zsoltár 1–6. versét olvasta fel:

„Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!
Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!
Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!
inden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”

Hozzáfűzött gondolataiban a lelkész Bach életfilozófiáját említette, miszerint Isten ajándékát, a zenét, az ember lelkének megújítására, könnyítésére és az Isten dicséretére alkotta. A zsoltár másik aktualitásaként pedig az orgona feliratára mutatott fel: „Laudate Deum in Organo”, Dicsérjétek Istent orgonával.

„Az ismeretlen orgonaépítő nem a nevét véste a hangszerbe, hanem az életfilozófiáját, ami számunkra, akik játszunk vagy hallgatjuk a hangszert is mértékadó: ne szűnjünk meg Istent dicsérni, ne szűnjön meg bennünk az ámulat és az áhítat képessége, s akkor valóban Isten teremtményeivé válhatunk” – adta a mindennapi élethez való útravaló gondolatokat Németh Szabolcs.