Táborunk első napján, a megérkezést követően azonnal elkezdtük heti szállásunkat otthonosabbá varázsolni.

A második nap zászlófelvonáshoz felsorakozott 9 fős csapatunk. Gregersen-Labossa Mátyás teológushallgató cserkésztestvérünk tartotta az áhítatot. A 141. zsoltár „Uram ne engedd, hogy lelkem rosszra hajoljon!” énekével engedett mai utunkra.

Bőséges reggeli elfogyasztása és a túra felszerelés összekészítése után elindultunk, hogy felfedezzük a környéket. Erdőn-mezőn keresztül, Rábatöttős érintésével megérkeztünk fő úticélunkhoz Csempeszkopácsra. Az Árpád-kori Szent Mihály-templom szépségével és történetével ismerkedtünk meg. Szabó Domonkos cserkésztestvérünk harmóniumon kísérte ifjúsági énekeinket. Továbbállva megnéztük a vasúttörténeti emlékházat és a Pungor Zoltán Múzeum helytörténeti kiállításait. Ezen nevezetességeket Cziráki István lokálpatrióta vezetésével tekintettük meg. Ebéd utáni csendespihenőnket az érkező viharfelhők szakították meg. A táborba frissítő záporral együtt érkeztünk. A teljesített távunk összesen 11 km-re tehető. Gadányi Péter „Bendegúz” cserkésztestvérünknek a mezítlábas túra teljesítése sem okozott gondot. A zápor nem hátráltatta a körletépítési munkákat. A mezei nyúl őrs körleti hintával is előrukkolt. Süle Beatrix (Trixi) érdeme a fantasztikus sajtos tejfölös lángos vacsora volt. Persze a karfiolleves így csak az aznapi toplista 2. helyére csúszott. A tábortüzet Kúti-Vincze Dániel állította össze.

A teljes cikk itt olvasható.