Miután felléptek Dunaegyházán eljöttek a dunaújvárosi evangélikus templomba is. Felemelő volt látni és hallani bizonyságtételüket, mellyel anyanyelvükért, anyanyelvünkért álltak ki. Kisebbségi létben élni, és azt csak ismerni csupán, nem ugyanaz. Éppen ezért örömmel hallgattuk őket és bízom benne, hogy a jelenlévők számára is ez bátorítást adott értékeink erősebb megtartásához, megbecsüléséhez. Ők ezt az elszakított területen a felvidéki Nemeshodoson őrzik és ápolják hűséges szeretettel. Csepi György elnök úr leveléből idézek: „Csoportunk, mintegy sziget a Kárpát-medencében. Már 20 éve fellépéseivel a magyar összefogást hirdeti, és műsorainkkal hozzájárulunk a magyar nyelv, a magyar kultúra és identitástudat megtartásához nemcsak az elszakadt területeken, de az anyaországban is.” Köszönjük!