Lassan túlvagyunk már a nyár derekán, de talán még nem késő feltenni a kérdést: vajon mit is adhat nekünk ez a sokak által annyira várt évszak? Régebben uborkaszezonként emlegették a nyári hónapokat, ami az internetes Wikiszótár szerint „alacsony forgalmú, csendes időszakot” jelent.

Elnézve a nyári turistaözönt, a sokszínű fesztiválok szédítő forgatagát, aligha beszélhetünk már napjainkban csöndes, forgalommentes, unalmas évszakról. Valamikor a gyülekezetek élete is elcsendesült nyáron, de manapság szinte egymást érik a legkülönbözőbb egyházi táborok, találkozók és konferenciák…

Már csak ezért is találóbb, ha a nyarat inkább az év vasárnapjának tekintjük, ami arra is lehetőséget kínál, hogy ebben a bő két hónapban újra felfedezzük Istennel való kapcsolatunk ajándékait.

Ha az egyházi esztendő liturgikus rendjére figyelünk, akkor júniustól kezdődően egészen november végéig sorjáznak a látszólag unalmas, szürke Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok. Szoktuk ünneptelen félévként is megbélyegezni ezt a hosszú időszakot. Pedig minden vasárnap igazi ünneppé lehetne számunkra, amikor feltámadott, élő Urunkkal találkozhatunk.

A Szentháromság pedig nem elvont dogmatikai rejtvény, érthetetlen Isten-képlet, hanem meghívás közös Urunk éltető szeretetének felfrissítő áramlásába, lüktető vérkeringésébe. Nem véletlenül kezdünk minden istentiszteletet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és nem véletlenül zárjuk az egyházi szertartásokat a Szentháromság gazdagító ajándékaira utaló áldással. Például így: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelem, az Atya szeretete és a Szentlélek közössége legyen veletek.”

A bölcs egyházatyák megkapó képekben vallottak a Szentháromság titkáról. Hadd idézzem a kappadóciai atyák vizuális fantáziánkat megmozgató tanítását a negyedik századból. Ők merész képpel körtánchoz hasonlították a Szentháromság élő és éltető közösségét. A körtáncot a Logosz, azaz a Jézus Krisztusban testté lett Ige vezeti, amely az Atyát szimbolizáló ős Csendből bukkan fel. A tánc pedig maga a Szentlélek, Akiben, Akivel táncolhatunk oda a forráshoz, a teremtő és megváltó Úrhoz.

Különben Szent Ágoston is az Atyát a csendhez hasonlítja, a Fiú a logosz, a megszólaló ige, a Szentlélek pedig a megértést, a megtalált közösség ajándékát kínálja. Vele kapcsolatos a jól ismert történet a Szentháromság megértésének esélyéről. Eszerint Szent Ágoston egyszer a tengerparton sétált és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egyszer csak észrevette, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe próbálja átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt: látod, a tenger vizét akarom ide átönteni. Gondolod, hogy ez sikerül? – kérdezte a püspök. Miért ne hinném – válaszolt komolyan a fiúcska, te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e kis kagylóval kimeríteni, mint neked a Szentháromság titkát megérteni…

De azért ne adjuk fel! Hadd idézzem az ismert bencés szerzetes író, Anselm Grün szavait, akinek számos könyvét olvashatjuk magyarul is. Ő arra figyelmeztet, hogy a Szentháromság dogmája nem csupán Isten titkáról, hanem valójában rólunk, az emberről is szól. Szerinte a hármas istenkép (Atya, Fiú, Szentlélek), és a hármas emberkép (test, lélek, szellem) összhangban van egymással. A hármas-egy Isten képe arra utal, hogy az élő Isten maga is közösség, aki nyitott az emberre. A Szentháromság dogmája valójában az emberről is szól. Ha rácsodálkozunk Isten létének misztériumára, akkor felfedezhetjük emberi életünk titkát is, amely Anselm Grün szerint így summázható: „Az ember Istenbe van merítve”, hiszen a teremtő Isten saját Lelkét lehelte belénk, és így lettünk élőlénnyé!

A Szentháromság dogmája Isten és ember kapcsolatának, egymáshoz való viszonyulásnak gazdag tárházáról szól. Az Atya: Isten felettünk, aki megalkotott és gondunkat viseli. A Fiú: Isten értünk, aki értünk halt meg és értünk támadt fel, hogy örök életre váltson meg minket. A Lélek pedig: Isten bennünk, aki szeretne otthonra találni a szívünkben, és betölteni minket éltető ajándékaival.

Nyáron, amikor reménység szerint közelebbről élvezhetjük a teremtett világ szépségeit vízparton vagy éppen hegyek között pihenve, talán több időnk lehet arra is, hogy átgondoljuk, újragondoljuk Istennel való kapcsolatunk gazdagító lehetőségeit.

S ha valakinek, így nyáridőben, kicsit sok volt ennyi veretes teológia a Szentháromság titkáról, annak végül hadd kínáljak még fel egy nagyon egyszerű, hétköznapi képet keresztény hitünknek erről a központi tanításáról. A Szentháromság olyan, mint a víz, a H2O háromféle halmazállapota. Az Atya hasonló egy fenséges jéghegyhez, amelyet a szeretet napja megolvaszt. Így adatik nékünk és értünk a Fiú, aki az élő vizet kínálja nekünk. Ő küldi el a Lélek ajándékát, aki dinamikus gőzként átforrósíthatja életünket és új lendületet adhat nekünk. Nemcsak nyáron, nemcsak az év vasárnapján, hanem a hétköznapokban is.

További szép nyarat kívánok a Szentháromság gazdagító áldásával!

Elhangzott a Kossuth Rádió Erős vár a mi istenünk! - Evangélikus félóra adásában.