Az Unesco világörökségei közé tartozó felvidéki Selmecbánya (Banská Štiavnica) maga volt a múlt még a kilencvenes évek elején is, amikor erősen gótikus központjában éjszakánként az utcán patkányok surrantak, az üres, feltört házakban pedig szegény emberek húzták meg magukat. Vajon mit gondolhattak ekkoriban szeretett városukról a két evangélikus temetőben nyugvó akadémiai igazgatók, tanárok, feltalálók, városi tisztviselők, polgármesterek? Mert onnan, a Kopogó feletti domboldalból szépen rá lehet látni a IV. Béla király által még 1238-ban, a tatárjárás előtt alapított városra.

A Kopogó feletti, teraszos elrendezésű evangélikus temetőben jeles emberek társaságában ott nyugszik Krassai Kerpely Antal kohómérnök, aki 1837-ben született az egykori Arad vármegyében, Kürtösön. A középiskolák után vasutasösztöndíjjal került Selmecre, ahol 1858 és 1862 között bányamérnöki képesítést szerzett. Kisebb dél-erdélyi vasgyárak után, 1865-ben a Brassó melletti Ruszkabánya főmérnökének nevezik ki, ezzel párhuzamosan a felvidéki Kisgaram segédigazgatójaként is korszerűsíti a két, egymástól meglehetősen távol lévő, állami kezelésű kohót.

A teljes cikk itt érhető el.