Öröm volt látni, milyen jól érzi magát. Aztán pár napra elutaztam egy konferenciára. Amikor hazaértem, szegénykém gyalázatos állapotban volt. Teljesen lekonyult. Nem ér ez már egy lyukas garast se, gondoltam, de azért meglocsoltam. Hátha! Pár órával később már látszott: van remény; reggelre pedig ismét pompázott. Öröm volt látni! Meg is álltam, hogy gyönyörködjek benne.

Elgondolkodtam: milyen sokat számít, hogy kapott vizet!

Isten igéje olyan nekünk, mint a virágnak a víz. Felüdít, megelevenít, éltet. Naponta szükségünk van rá, mert ha hiányzik, akkor kókadozunk, hervadozunk, pusztulunk. Csakhogy – a virággal ellentétben – ez csak rajtunk múlik! Szegény növénykém nem tudott odaugrani a csaphoz, hiába volt közel hozzá, mi azonban odamehetünk a forráshoz, és meríthetünk Isten igéjéből. Nemcsak időnként, hanem rendszeresen. Naponta.

Miért hervadozunk mégis? Ez nekünk se jó, és Gazdánk se gyönyörködhet így bennünk!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2019. június 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.