Olvasd: Lk 13,22–28
„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun..." (24. vers)
Lukács ebben az igében az üdvösségről beszél, s három fontos igazságot állapít meg róla:
- Az üdvösség nem elméleti, hanem gyakorlati kérdés. Körúton van Jézus, megy Jeruzsálembe, s útjában mindenütt tanítja követőit. Menet közben hozzálép egy ember, akiről semmit sem tudunk, és megkérdezi Jézust: „Uram, vajon kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ez az ember egészen rendkívüli valaki. Nagy dolog, hogy észreveszi Jézus igehirdetéséből, hogy abban Jézus az üdvösségről beszél és nem erkölcsi megnemesülésről. Nagy dolog az is, hogy ez az ember törődik az üdvösséggel. Mi lassacskán beletörődünk abba a szomorú ténybe, hogy sokan csak a boldogsággal törődnek. Ennek a kettőnek a szembeállítása nem precíz. A boldogság nem üdvösség és az üdvösség nem boldogság, de nyilvánvaló, hogy az üdvösség boldogság is. Ezt az ellentétet nem lehet feloldani azzal, hogy a boldogság a földi életre vonatkozik, az üdvösség pedig a földön túli életnek a boldogsága, mert aki itt a földön nem üdvözül, az a földi élet után már nem üdvözülhet. Az üdvösség örök boldogság határokon innen és határokon túl. A boldogság és az üdvösség között a tárgyban van különbség. Az az ember, aki a boldogságra állítja be életének sínpárját, az földi, mulandó örömöket keres, aki pedig az üdvösség után áhítozik, az elvehetetlen, örök boldogságot.
Ez a névtelen ember keresésében Jézushoz megy. (Ki és mi mindenhez fordulnak az emberek segítségért, akiket érdekel és keresik üdvösségüket?) De ennek az embernek is van egy hibája, az, hogy az üdvösség kérdése nála elméleti és nem gyakorlati kérdés, mert így veti fel: „Uram, vajon kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Tisztára elméleti kérdés, amelyből ki van véve a saját, személyes érdeke. - Az üdvösség nemcsak gyakorlati, hanem létkérdés. Jézus így felel: „Törekedjetek bemenni a szoros kapun…” Tehát nem az a kérdés, hogy sokan üdvözülnek-e, hanem hogy én és az én házam népe üdvözül-e? A szoros kapu: Jézus Krisztus; az üdvösségbe csakis rajta keresztül lehet bejutni.
- Az üdvösség kérdése sürgős kérdés. Az ajtó mindaddig nem probléma, amíg nyitva van, amíg beléphetek rajta, és amikor akarok, kiléphetek rajta keresztül. Akkor válik problémává, mikor bezáródik, és aki kint van, nem jöhet be, aki bent van, nem mehet ki.
Téves az embereknek az a gondolata, hogy a mennyországba vezető ajtó mindig nyitva van, s ezért ráérünk megtérni. Jézus leszögezi a 25. versben, hogy a gazda egyszer felkel, és bezárja az ajtót, ami azt jelenti, hogy lejárt a kegyelmi időnk, és az ajtó többé sem zörgetésre, sem érvelésre, sem könyörgésre nem nyílik meg. Lehet, hogy ez úgy történik, hogy meghalunk, s a halál után már nincsen többé megtérési lehetőség. Lehet, hogy a hirtelen halál, mint például egy autószerencsétlenség nem hagy időt a megtérésre. Lehet, hogy élek még, de mert megkeményítettem a szívemet, mert hiába zörgetett rajta az én Uram, Jézus Krisztus – hát előttem is becsukódik az ajtó mindörökre. Bezáródhat az ajtó úgy is, hogy nem én zárom be a szívemet az ajtó előtt, hanem a mennyei Gazda csapja be az ajtót előttem, és nem hív többet engem. Lemondott rólam, elveszi tőlem az igét, nincs lehetőség a bemenetelre, mert bezáratott az ajtó.
Minket ez a lehetőség fenyeget, ezért nem lehet ezt a kérdést elodázni. Ezért van tele Isten igéje mindig a mai napra szóló döntésnek a felelősségével és sürgősségével. „Ma, ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.”
Ennek az igebeli embernek a története nagyon szomorú történet. Eltűnik Jézus közeléből. Nem tudjuk, ki volt, s miért nem lett Jézus tanítványa. Számára az üdvösség nem lett személyes kérdés, lemaradt az útról, és bezáratott előtte az ajtó!
Hála Istennek, nem mindenki története végződik ilyen szomorúan. Hadd kérdezzem meg tőled: hogyan fog végződni a te életed története? Mi lesz a te véged? Mikor majd a bűnös világból hazafelé indulsz: kinyílt ajtóval vár-e a bűnöket megbocsátó mennyei Atya? Óh, boldog az, aki előtt megnyílik az ajtó, és aki azon az ajtón bemegy addig, amíg az nyitva van!
(EÉ 350: egyben imádság is!)