Olvasd: Zsidók 12,1-6.

„... állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő küzdőteret...” (1. vers)

Vannak emberek, akikről tréfásan azt szokták mondani, hogy sportbolondok. Ha tréfából is mondják, jellemző, mert csak az tud annyi fáradságot, időt, áldozatot hozni a sportért, aki felett úrrá lesz a szenvedély.

Aki ezeket az igéket írta, nem tartozott a sportbolondok közé, de neki magának is voltak sportélményei.

Minden sportversenynek három tényezője van: a versenyző, a nézőközönség és a bíró. Ebben az igében is erről a háromról beszél a Szentlélek. Akiknek szól, azok elcsüggedt és lelkükben elalélt keresztyének voltak. Olyan gyülekezetről van szó, amely kapott Szentlelket, hitre jutott, az élet jelei mutatkoztak benne, ellenállt a bűnnek és tusakodott ellene. Valami történt azonban a gyülekezetben. Az ébredés elmúlt, közönyös álmosság ült tagjaira. Egy ilyen gyülekezetnek mondja el az ige a "sportpálya" tanítását.

A versenyzőt állítja mindenekelőtt az elalélt gyülekezet elé. Azt mondja: azért múlt el az ébredés közöttetek, mert nincs bennetek annyi erőlködés, mint a versenyzőben. Ez a célratörő erős akarat imponál a levél írójának. Ezért írja: „Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. ” (1. vers) Ebben a versenyfutás áll az író lelki szemei előtt. A versenyző nekidől a célnak, csak egyet néz: a célszalagot! Ez hiányzik a keresztyénekből ott, ahol elcsügged a lélek és meglankad az ébredés tüze. A keresztyén versenyfutás célját, az üdvösséget nem lehet elérni úgy, hogy andalogva végigsétálom az életet és azt mondom: majd csak lesz valahogyan. Ne ringassa magát senki abban a hitben, hogy véletlenül rátalál majd az üdvösség kapujára. Azt mondja Jézus: „Keresztelő János napjaitól fogva mind mostanig a mennyek országa erővel tör utat és az erősek ragadják azt el.” (Máté 11,12)

A másik, ami megragadja a levél írójának figyelmét a versenyzőben az, hogy minden akadályt félretéve tör a célra. A keresztyén embernek is így kell cselekednie. Te tudod, hogy mi a te életedben az akadály, mi az, ami ugyan nincs megtiltva neked, de akadályoz abban, hogy üdvösségre juss. Dobd le magadról! Legnagyobb akadály a bűn, amiről azt mondja róla a levél írója: „megkörnyékezi az embert”. Olyan, mint egy háló: megkötöz. Vagy emberek állják utunkat a versenyfutásban s ezért maradunk le. A bűn ugyanis megkörnyékez bennünket, hogy elszaporodjék közöttünk és bennün, így téve lehetetlenné előrejutásunkat. Harcolni kell keményen a bűnnel!

A levélíró előtt megjelenik egy másik versenyszám képe is: az ökölvívásé. Itt már vérre megy a dolog és megvilágosodik előttünk is, hogy keresztyénségünk azért olyan elalélt, mert hiányzik belőle a bűn elleni kíméletlen harc, az ököl. A bűnt nem lehet simogatni, mert ha én le nem ütöm, ő üt le engem!

Még valami imponál a levél írójának a versenyzőben: a kitartás, az állhatatosság, amellyel a versenyfutó fut és az ökölvívó harcol. Csak kitartással lehet győzni a keresztyén életben is!

A verseny másik tényezője a nézőközönség, amely kiáltásokkal biztatja, lelkesíti a versenyzőt. A keresztyén élet versenypályáját is körülveszi a bizonyságok és mártírok fellege, azok, akikre nem volt méltó a világ, akik Istenért és Krisztusért szenvedtek, meghaltak, vagy megharcolták győzelmesen a hitnek harcát.

A verseny harmadik tényezője a bíró: Jézus Krisztus. Így szól az ige: „Nézzünk a hit fejedelmére és elvégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, nem törődve a gyalázattal, keresztet szenvedett és az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljatok azért arra, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek.” (2-3. vers)

A bíró Jézus Krisztus tehát olyan valaki, aki nem kívülről nézi a dolgokat, hanem azokat mind végigcsinálta Ő is. Jézus Krisztus minket is erre akar nevelni. A nehézség nem arra való, hogy elaléljunk tőle, hanem, hogy hitre jussunk általa!

Ó, add Urunk, hogy életünk versenypályáján hűek tudjunk maradni Hozzád, legyőzve a bűnt és minden más akadályt, kísértést, rossz kívánságokat s főképp önmagunkat tudjuk meggyőzni arról, hogy nincs senki más menedékünk, mint Te Uram, aki az örökélet üdvösségét ígérted nékünk. Add, hogy életünk végéig kitartsunk, és amikor a célszalag átszakad, mi odaeshessünk vele a mi Urunk Jézus Krisztus felénk kitárt karjaiba. Ámen.

"Boldog én, / Ha e nagy harcot, / Míg csak tartott, / Erős hittel folytatom, / Mert ha hitem megtartottam, / S jól harcoltam, Mennyben vár örök hazám." (590. ének)