Fontos műemlék a nemeskéri evangélikus templom, ami nemrég kilencvenhatmillió forintból újult meg. Hegedüs Attila helyettes lelkész húzta meg azt a vészharangot, aminek hangjára felfigyeltek a döntéshozók.

„Nagyon rossz állapotban voltak a falak, áztak felülről, alulról is, néhol már vastagon virágzott a penész és félő volt, hogy megtámadja az egyedülálló faberendezést is. Amikor már szakembert hívtunk, hogy mit lehetne tenni, és kiderült, hogy ehhez sok pénz kell, mindenhol kerestük a megoldásokat. Pályáztunk és forrásokat kaptunk a Vidékfejlesztési Minisztériumtól, az Emberi Erőforrások Minisztériumától, kaptunk az egyházunktól és külföldi támogatóink is voltak. Kilencvenhatmillió forintból újult meg a templomunk, s ebben nagyon sok jó ember segített” – mondta el a Kisalföldnek Hegedüs Attila, aki a soproni Eötvös-gimnázium iskolalelkésze is. Öt évvel ezelőtt egy esztendőre vállalta a helyettesítést Nemeskéren. Öt éven át maradt, hogy befejezhesse a felújítást. Most, hogy készre jelenthette a beruházást, elköszönt a nemeskériektől.

A felújított nemeskéri evangélikus templom a magyar faépítészetben egyedinek számító belső berendezése miatt is érdemes a megtekintésre, de nem csak ettől különleges. A vallásüldözés korának jelképe és annak is, hogy egy kisebb közösség összefogása évszázados értékeket tud teremteni. A falu katolikus lakói már 1535 körül áttértek az evangélikus hitre, s mivel mindenki így tett, új templomot sem kellett építeniük. Használták a korábbit. Addig nem is volt gond, míg el nem érkeztek az ellenreformáció s ezzel a vallásüldözés évtizedei. Az 1681-es soproni országgyűlésen szerencsére Nemeskért jelölték ki arra, hogy ott az evangélikus vallásúak szigorú feltételekkel, korlátozottan, de mégis gyakorolhassák a vallásukat. Harminckét község több mint háromezer híve tartozott ide. Időközben Nemeskér a megyegyűlések helyszíne lett, és a nagyrészt katolikus nemesség nem törődött bele, hogy a településen nincs saját templomuk. Követeléseik hatására 1732-ben elvették az evangélikus gyülekezettől a templomot, a paplakot és az iskolát. Cserébe üres telket adtak, ahol egy új imaház, parókia és iskola felépítését engedélyezték csak. Munkához látott háromezer ember és néhány hónap múlva állt a templomuk. Kívülről ugyanúgy nézett ki, mint egy magtár, de ennek is oka volt. A döntéshozók ugyanis szigorúan kikötötték, hogy az épület nem lehet templomszerű: tetejével nem emelkedhet ki a házak sorából, bejárata sem nyílhat az utcáról. Ha kívülről nem lehetett, hát szépítették belül. A belső berendezés ma is egyedülálló érték. A karzat és a famennyezet a padokkal együtt festetlen fa, a szószék, oltár pedig Magyarországon a legkorábbiak közül való és a legkülönlegesebb. Gazdag faragása ma is szemet gyönyörködtető.

A település polgármestere, Joóné Nagy Csilla a felújítással kapcsolatban elmondta, az önkormányzat a pályázatban volt partnere az egyháznak, de a falu apraja-nagyja örül a megújulásnak, s büszkék egyedülálló templomukra.

Érdekesség még, hogy a templomhoz 1743-ban tornyot kezdtek építeni, de ezt is megtiltották. Csak 1862-ben engedték bejezni az építkezést. A XX. század elején pedig már annyira tönkrement az öreg épület, hogy a lebontásáról döntöttek. Az új templomra gyűjtött pénzt azonban elvitte az első világháború, így a nemeskéri evangélikus templom ma is állhat és hirdetheti a kitartást.