A konferencia első napja Grendorf-Balogh Melinda lelkész áhítatával kezdődött, majd az egyházkerületi elnökség információs fórumára került sor.

A második, tematikus nap fókuszában a gyermekek álltak. A konferencia előadásai a témát komplex módon dolgozták fel: az oktatási rendszer gyermekre szabott átalakításának szükségességét elemző előadástól a gyámügyi helyzet és akut problémák bemutatásán keresztül az aktuális családpolitikai fejlesztések összefoglalóján át egészen az egyház gyermekmunkával kapcsolatos lehetséges stratégiáinak elemzéséig átfogó képet vázolva a gyermekeket érintő kérdésekről. 

A gyermek-szülő kapcsolat adta a tematikus nap nyitóáhítatának alapját, melyet Pángyánszky Ágnes az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője járt körül Rebeka és Jákob kapcsolatán keresztül, az aznap esti áhítaton pedig Krámer György országos irodaigazgató vezette ugyanezen tematika mentén a résztvevők gondolatait Dávid és Absolon történetét vizsgálva. 

Gyermekek az élet középpontjában

Mandák Csaba élvezetes prezentációjában a többszörös intelligencia Gardner-féle kutatásainak lehetséges beépítését vázolta az oktatásban kiemelve, hogy minden gyermek azon a módszeren keresztül tudja elsajátítani az ismereteket, amelyek a rá jellemző intelligencia-területeket érintik. 

Gyermekek az élet peremén

Ternyák Péter gyámügyi szakember érzékeny előadásában kiemelte, hogy nem feltétlenül gazdasági okok miatt kerülnek gyerekek a gyámügy térképére, egyre több a diszfunkcionális család és sok olyan édesanya is van, aki 2-3 hetes gyermeket sorsukra hagy. Sokan például projektként tekintenek a gyermekáldásra, sokszor nem megélik az anyává válás kilenchónapos időszakát. Nem alakulnak ki azok a szükséges érzelmi kötődések, amelyek a gyermek egészséges fejlődését szolgálják. Rámutatott, hogy stabilitás, kiszámíthatóság kell a gyermeknek egy olyan korszakban még inkább, amikor a társas magány kezd jellemzővé válni. Megoldás lehet a napi „hasznos” idő, fél óra, óra, amikor kikapcsolunk minden eszközt és egymásra figyelünk csak.

A szakértő hozzátette, hogy amennyiben a hivatalos gyámügy mellett a segítő közösség, a gyülekezet is támogatja a problémával küzdő családokat, akkor több idő marad a súlyosabb gondok megoldására.

Gyermekek a jövő felé vezető úton

Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet vezetőjének értő interpretálásában a résztvevők megismerkedhettek az intézet nemrég elhunyt névadójának egy-egy fontos gondolatával, melyek közül talán a legfontosabb: „Szülessenek meg a kívánt és tervezett gyermekek!”.

Az Alaptörvényben megfogalmazott alapelvek közül kiemelte, hogy a család, a gyermek erőforrás, befektetés a jövőbe és nem probléma, hozzátéve, hogy a mai családpolitika egyik kimondott célja a demográfiai fordulat, amely Magyarországon a hosszútávú fejlődés alapfeltétele.

A szakember beszélt a család és munkaalapú társadalom megvalósításáról, amelyhez komplex, stabil, célzott és rugalmas családpolitikára van szükség. Ennek legfontosabb intézkedései a gyermeknevelés terheinek részbeni átvállalása, az anyagi támogatások és szolgáltatások biztosítása és a támogató környezet kialakítása. Fűrész Tünde kiemelte: a családtámogatások nem szociális ellátások, nem segélyek, az állam a gyermekek felelős felneveléséhez járul hozzá. A gyermekjóléti intézkedésekről szólva megemlítette, hogy a felzárkózási és az esélyteremtési szempont is nagy szerepet játszott.

Hangsúlyozta az otthonteremtés és lakhatás biztosításának fontosságát, és azt, hogy az állam segíti a család és munka egyensúlyának megteremtését, hozzátéve, hogy a családok védelme csak összefogással valósítható meg, a családbarát környezet megteremtésében az állam, az önkormányzatok, piaci szereplők, médiaszolgáltatók, egyházak közösen dolgoznak.

„A keresztény családtagok közös törekvése, hogy Istent megtalálják a család életeseményeiben. Felismerjék, hogy Isten többnyire nem félreérthető szavakkal kommunikál, hanem az élet eseményeivel, élethelyzetekkel, amelyekre a válasz valamilyen döntés és cselekvés” – zárta előadását Kopp Mária egy másik gondolatával az intézet vezetője.

Gyermekek az egyház szívében

A tematikus nap végén dr. Korányi András püspökhelyettes, egyetemi tanár – a konferencia programjának ötletgazdája és szervezője – és Szabóné Mátrai Mariann, az egyházkerület korábbi püspökhelyettese tartott személyes emlékekkel és érzelmekkel gazdagított előadást. 

Korányi András elsőként a nap elején kiadott kérdőív összesített eredményét ismertette, melyből kiderült, hogy a jelenlévő lelkészek által adott értékelések alapján erős közepes átlag jött ki. A kérdőív kérdései között megtalálható volt a gyülekezeti gyerekmunkában elérhető egyházi segédanyagok számára vonatkozó, a heti munkarendben rendszeresen megtartandó gyerekalkalmak esetleges terhelését firtató, de kitért arra is, hogy a gyülekezet körében mennyire tapasztalható, hogy a gyerekek és fiatalok sérült családi háttérből érkeznek. A kérdőív emellett vizsgálta a hittanos gyerekek bevonási lehetőségeit a gyülekezeti életbe és a gyülekezeti és intézményi munka (iskola, diakónia) eddig elért eredményeit.

Az adatokat elemezve a püspökhelyettes megjegyezte: egyértelmű, hogy sok nyitott kérdés van a gyülekezeti gyermekmunkával kapcsolatban. Komoly a változás a terhelés mértékére vonatkozóan, a gyülekezetek együttműködése az oktatási és diakóniai intézményekkel a válaszok alapján pedig fejlesztésre szorul.

Ezt követően előadásában Korányi András kijelentette, hogy nagy erőbefektetés és sokszor szélmalomharc is egyben, de leginkább remény és öröm a gyermekekkel találkozni. Templom, iskola, otthon: három tér fonódik egybe, ezért fontos, hogy ezek a terek nyíljanak egymásba. De, ami még ennél is fontosabb, hogy ne csak egybenyíló terek legyenek, de legyen valódi átjárás. Kiemelte, hogy a generációkért mondott imádság valóban hat és működik. A gyülekezet alapítóinak imádsága hat a mi életünkre, van értelme annak is, hogy következő generációkért imádkozzunk és felkészüljünk arra, hogy a több gyermeket vállaló családok révén nemsokára egyre több gyermekkel találkozhatunk.

„Gyerekeken keresztül vonzzuk a szülőket, a szülőkön keresztül a gyerekeket, itt nincsenek szabályok, viszont pótolni nem tudjuk azt, amit a család nem adott meg. Akármit is látunk megvalósulni, akkor már volt értelme” – zárta gondolatait dr. Korányi András.

Szabóné Mátrai Mariann prezentációjának elején elmondta, hogy sokat fejlődött a hittan-pedagógia az elmúlt évtizedben. Emellett azonban meg kell találnunk a gyerekeket, ahhoz pedig, hogy legyen egy lelki otthonuk, el kell vezetni a „hittanos” gyerekeket a gyülekezetbe. Ebben az életkorban pedig az érzelmi fejlődés síkján érdemes megközelíteni őket, a legfontosabb pedig talán az, hogy a templomban érezze magát otthon, védett környezetben legyen a gyermek és fiatal. Legyen az az ő temploma, ahol a gyerekek belélegzik a szakrális levegőt, megérzik a hely spirituális kisugárzását. 

Második, a templomi liturgiának átélése. Sok valláspedagógiai okoskodáson vagyunk túl és kijelenthető, hogy a gyermek – még amikor nem logikával, hanem a fantáziájával, érzelmeivel tájékozódik –, megérzi a szent cselekmények fontosságát, ezek a lelkét megérintik. Nemcsak azzal segítjük a fejlődését, ha megmagyarázzuk a bibliai történéseket, hanem azzal, hogy részesei az istentisztelet élményeinek.

A templomi gyülekezet rengeteg, többféle emberből áll, nem rokonai, nem szomszédjai egymásnak, de őket egy titokzatos szál köti össze őket. Ha megérzi a gyermek, hogy ő is hozzájuk, akkor már sokat tettünk. Emellett a példa is vonzó, ha olyanokat lát ott, akikre felnéz.

A gyermek úgy gondolja, hogy Isten gondviselése úgy működik, mint egy varázspálca. Odáig tudunk eljutni, hogy Isten szeret minket, gondoskodik rólunk. A lényeg, hogy mindig nyitottan hagyjuk a válasszal a beszélgetést, hogy legyen bátorsága később is kérdezni. A gyülekezet ereje abban is áll, hogy a gyerek nemcsak ezekből a beszélgetésekből tanul, hanem gyakorlati tapasztalatot is szerez.

A gyerek tapasztalatból tanul, látja, megérti azt, hogy kivel mi történt a gyülekezetben, hogy elmondhassa, hogy ez az én templomom, ez az én gyülekezetem.

A spirituális fejlődés pedig („nem a hitre jutás, az a Lélek műve” – tette hozzá az előadó), ez már mindannyiunk, illetve az adott gyülekezet felelőssége. Nyitottság kell a transzcendensre, a mindennapi tapasztalások összekapcsolására Istennel. Nem erkölcsi szabályok megtanulására, hanem Isten jelenlétében való életre van szükség. 

A szakmai és spirituális elmélyülés mellett a pihenés és a hosszú baráti beszélgetések lehetőségét is adta a háromnapos konferencia, mely az utolsó napon úrvacsorás istentisztelettel zárult, ahol Kondor Péter, az egyházkerület püspöke állította prédikációjának középpontjába Máté evangéliumából a címben említett igeszakaszt: ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek…