– 2015 szeptemberétől a kollégium munkatársa. Előtte a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosaként dolgozott. Miért váltott?
– A Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán végeztem. Bölcsészként beleszerettem a könyvtár miliőjébe, de idővel úgy éreztem, váltani szeretnék. Vágyam volt, hogy a történelmi ismereteimet hasznosíthassam, és az is, hogy evangélikus intézményben dolgozhassak. Amikor megláttam, hogy nevelőtanárt keres a Rózsák terei intézmény, jelentkeztem az állásra.
– Mi a 21. század evangélikus nevelőtanárának a feladata?
– Társadalmunk azt ajánlja a mai generációnak, hogy feleljen meg a külső elvárásoknak. Mi arra igyekszünk nevelni a fiatalokat, hogy a külső elvárásoknak való megfelelés helyett a magukban kialakított, értékalapú szemléletet akarják képviselni. Evangélikus családban születtem, nagymamám apró gyermekként összetette a kezemet, és megtanított imádkozni. Vallom, hogy nevelőtanárként nekünk, ha nem is ugyanezt, de hasonlót kell tennünk: olyan keresztény értékeket átadni a diákoknak, amelyeket nemcsak a kollégium falai között, hanem hosszú távon másutt is hasznosíthatnak majd. Zsinórmértéket kívánunk nyújtani, amihez mindig vissza tudnak majd nyúlni.
– Miként lehet a keresztény életet példaként a fiatalok elé állítani?
– Keresztény emberként nem az élvez prioritást, hogy „lájkokat” gyűjtsünk, és mulandó népszerűségre tegyünk szert. Az a fontos, hogy saját hétköznapi életünkön, viselkedésünkön, emberi kapcsolatainkon, megnyilvánulásainkon keresztül mutassuk meg azt, hogy az a fajta élet, amit mi élünk, folyamatosan táplálkozik, mégpedig Jézus Krisztus életéből, személyes példamutatásából, feltámadásából és az abból fakadó örömből.
– A hétköznapokhoz azonban hozzátartoznak a krízisek is…
– Nem ismerek olyan keresztényt, akinek csak felfelé ível a pályája, akinek mindig minden „szuperül” megy! Bizony mi is megélünk magasságokat és mélységeket. Nekem, ha kátyúba kerülök, az segít, hogy mindig megpróbálok visszatérni az eredeti, krisztusi forráshoz.
– Mi a feladatköre az intézményben?
– Egyrészt gyakorlati feladataim vannak. Ez lényegében a praktikus, másokat figyelembe vevő életre nevelést jelenti. Másrészt programokat szervezek, illetve nagyon sok személyes beszélgetést folytatok a kollégistákkal. Nem hiszek a nevelőtanári álarcban, abban viszont igen, hogy nevelőtanárként azzal segítünk a legtöbbet, ha a kollégium falai között, de azokon kívül is példamutató életet élünk.
– Az előző ciklusban a Csömöri Evangélikus Egyházközségben presbiteri tisztséget is betöltött. Miért jó evangélikusnak lenni?
– Nagyon szeretem, hogy családias egyház vagyunk. Menyasszonyommal több mint egy éve költöztünk Budapestre, de azóta is szorosan kötődünk a csömöri gyülekezetünkhöz. Ott nőttem fel, ott konfirmáltam, oda jártam vasárnapi iskolába. A csömöri evangélikus templom jelenti számomra azt a helyet, ami mindig visszatérő és megerősítő pont az életemben. Tudom, hogy ott jó helyen vagyok. Fiatalon aktívan részt vettem a gyülekezeti ifi életében, később pedig ifjúsági vezetőként azon dolgoztam, hogy minél szervezettebb legyen az ifjúság. Idővel felkértek, hogy legyek presbiter. Ez nagyon megtisztelő volt, különösen úgy, hogy én lettem a gyülekezet legfiatalabb presbitere. Ez a szolgálat számomra azt jelentette, hogy annak a gyülekezetnek, amelytől nagyon sokat kaptam, valamit vissza tudok adni.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2019. augusztus 25-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.