Szeptember 10-én kezdetét vette az Európai Egyházak Konferenciája által Párizsban szervezett nemzetközi konferencia. Az első napon az 1919. évi párizsi békekonferencia következményeit és hagyatékát idézték fel a résztvevők, a béketeremtés új és kreatív útjait keresve. A Protestáns Teológiai Akadémián zajló tanácskozás egyben az idén fennállásának 60. évfordulóját ünneplő CEC béketeremtésben és megbékélésben vállalt szerepét is hangsúlyozza.

„Nem lehetséges béke és kiengesztelődés anélkül, hogy ne néznénk szembe annak társadalmi-gazdasági feltételeivel, és azokat ne biztosítanánk” – hangsúlyozta hozzászólásában Johnston McMaster, a dublini Trinity College professzora. „Ha komolyan mérlegeljük, irodalmi és történelmi szempontból egyaránt, és odaszánjuk magunkat Pál apostol megbékélésről szóló klasszikus levélrészletének (2Kor 5) kontextuális olvasatára, akkor láthatjuk, hogy a társadalmi és gazdasági vízió és vetület elidegeníthetetlen része a megbékélésnek” – tette hozzá az Ír Ökumenikus Intézet vezetője. „Megeshet, hogy a Párizs környékén kialkudott békének az egyik leginkább hiányzó mozzanata a társadalmi-gazdasági igazságosság” – mutatott rá McMaster.

„A négy nagyhatalom dominálta a megbeszéléseket, jóllehet több mint 30 ország küldötte jött el Párizsba szerte a világból ... A német gyarmatokat és szövetséges államok, az Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország területeit prédaként osztották szét a nyertes hatalmak között – a Saarvidéktől Shandong-ig, Szerbiától Szíriáig. Mindeközben lakosságaik vágyát, hogy az érdekeikről ne is beszéljünk, vérlázító módon figyelmen kívül hagyták… Az afrikai és ázsiai küldöttek kapcsán pedig mélyen hittek a fehér emberek felsőbbrendűségében a Párizsban jelenlévő hatalmasok. Sose vették komolyan Afrikát és Ázsiát. Egyszerűen nem fogták fel, hogy a négyéves brutális és katasztrofális háború aláásta az európai felsőbbrendűséget, amire saját birodalmaik is épültek. Azt hitték, hogy továbbra is az evolúciós piramis csúcsán állnak, ezért még mindig jár nekik a jog, hogy népek sorsáról döntsenek szerte a világban, anélkül, hogy beleegyezésüket keresnék” – részletek az első este főelőadásából.

Nyitóbeszédében Christian Krieger református lelkész, a CEC elnöke az egybegyűltek emlékezetébe idézte, hogy a szervezet 1959-ben jött létre a második világháború következtében szétszakított és megosztott Európában. „Akkoriban valós szükség volt arra, hogy politikai megosztottság meghaladására törekedjünk, a megbékélésért és békéért munkálkodjunk. Ez az eredti küldetés vezérel ma is minket, hogy továbbra is az emberi, szociálisan érzékeny és fenntartható Európáért dolgozzunk, amelyik békében él önmagával” – mondta az elnök.

„Az egyházak előmozdítják az európai kontinens egyesülését. Közös értékek nélkül nem alakítható ki tartós egység. Meggyőződésünk, hogy a keresztyénség lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa meggazdagítására. Krisztust követő hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek. Fontosnak tartjuk az élet tiszteletét, a házasság és a család értékét, a minden mást megelőző elkötelezettséget a szegények mellett, a megbocsátás készségét és mindenben az irgalmasságot. Egyházakként és nemzetközi közösségekként szembe kell szállnunk azzal a veszéllyel, hogy Európa egy egységes nyugati és egy megosztott keleti részre szakadjon szét. Az észak-dél különbséget is komolyan kell vennünk. Ezzel együtt vigyáznunk kell arra, nehogy az egyoldalú Európa-központúság hibájába essünk. Éppen ezért erősítenünk kell Európa felelősségét az egész emberiségért, különösen is a világ minden részén élő szegényekért.” Részlet az európai keresztyén egyházak ökumenikus együttműködését megalapozó Ökumenikus Chartából.

A konferencia nyitó estéjén a résztvevőket köszöntötte Sylvia Wasermann, a francia Nemzetgyűlés alelnöke és Claudia Roth, a német szövetségi parlament (Bundestag) alelnöke, valamint Emmanuel, Franciaország metropolitája, a CEC korábbi elnöke.

1919-1920-ban a szövetséges hatalmak Versailles-ban tanácskoztak és állapodtak meg az első világháborút lezáró békefeltételekről, 100 évvel ezelőtti Párizs-környéki békekonferencia emlékezete ösztönzőleg hatott a párbeszédre és eszmecserére a mostani CEC békekonferencia résztvevői között. A tanácskozásra, amelynek előadásai a szervezet honlapján is elérhetőek lesznek, több mint 60 résztvevő érkezett Párizsba szerte Európából és a Közel-Keletről, számos tagegyház és partnerszervezet képviseletében.