Zaklatás esetén Dan Olweus értelmezése szerint a következő feltételek vannak jelen: agresszív viselkedés vagy sérelem okozása szándékosan, ismétlődően és hosszú időn keresztül „olyan interperszonális kapcsolatban, ahol a hatalmi egyensúly hiányzik”. Ez a fajta bántalmazás különféle formákban nyilvánul meg a gyerekközösségekben, például fizikai (rúgás, ütés, lökdösődés), verbális (csúfolódás, ugratás, gúnyolódás), kapcsolati (kiközösítés, pletykálkodás, hazugságok terjesztése, fenyegető gesztusok), cyber- (internetes jelszavak megszerzése, valótlanságok terjesztése a világhálón), szexuális, illetve faji zaklatás által.

A megfélemlítésnek ezek a formái különösen komoly lelki problémát okozhatnak a fogékony, minden iránt érdeklődő vagy éppen visszahúzódó tizenévesek körében. Kutatók és a tapasztalatok szerint is az iskolai zaklatás áldozatai gyakran hosszú távú érzelmi és viselkedési gondokkal küzdenek. A megfélemlítettség magányosságot, depressziót, szorongást okozhat, alacsony önértékeléshez és a betegségek iránti nagyobb fogékonysághoz, a legsúlyosabb esetben öngyilkossághoz is vezethet.

Bence Orsolya, korábban a fasori evangélikus gimnázium, jelenleg a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium, illetve a Lisznyai Utcai Általános Iskola iskolapszichológusa, egy kortárs bántalmazással foglalkozó program trénere. A kortárs bántalmazás tulajdonképpen egy csoportdinamikai folyamat. Valaki, aki hatalomra, pozícióra, elismerésre vágyik – és ezt nem tudja pozitív módon elérni, vagy tart attól, hogy alulmarad, vagy nem hiszi el, hogy másként is érvényesülhetne –, azt az utat választja, hogy másokat legyűr, megaláz azért, hogy ő föléjük kerekedjen. Azoknál próbálkozik, akiket valamiben magánál gyengébbnek vél. Ahhoz, hogy ezután nyeregben érezze magát, egyrészt az kell, hogy kiszemelt társa ne tudja megvédeni magát, és látványosan kiboruljon vagy megsemmisüljön, másrészt az, hogy a csoport többi tagja elfogadja az ő bántalmazó viselkedését. A többiek „jóváhagyása” lehet aktív magatartás, azaz együtt röhögnek vele, vagy csatlósként beszállnak a dologba, de a passzívnak tűnő szemlélő is megerősíti a bántalmazót a viselkedésében, hiszen azt tapasztalhatja, hogy ez elfogadható, „rendben” lévő dolog ebben a közösségben. Sőt az áldozat szerepébe került diák is azt éli meg, hogy bár ő rosszul érzi magát, de ha ez a bántó viselkedés senki mást nem zavar, akkor nyilván vele van a baj. Ha tehát a csoport reakciója és az áldozat tehetetlensége révén valamilyen bántalmazó magatartásforma eltűrtté, elfogadottá válik a közösségben, ezáltal rögzül, felerősödik, és így alakul ki maga a bántalmazás.

Tovább a teljes cikkre.