Képünkön: Richard Lutz, a Deutsche Bahn vezérigazgatója; Irme Stetter-Karp, az IN VIA katolikus nőszövetség elnöke; és Klaus-Dieter Kottnik, az Egyházi Pályaudvari Misszió Konferenciájának elnöke a Deutsche Bahn és a Bahnhofsmission közötti, megújult partneri szerződés aláírásakor

A 19. század végi iparosodás előrenyomulásával olyan szociális problémák is felütötték fejüket, amelyek kezelésére senki sem volt felkészülve. A vasúthálózat dinamikus fejlődésével párhuzamosan a jóléttel kecsegtető nagyváros csábításának engedők száma is megnőtt. A szerencsét próbálók egy külön csoportját alkották azok az egyedül útnak induló hölgyek, akik tisztességes munkaadók helyett futtatók és zsarnokok kezei közé kerültek. A jelenség olyan méreteket öltött, hogy evangélikus kezdeményezésre létrehoztak egy akciócsoportot, amely tanácsokkal látta el a munkát és szállást kereső nőket, illetve figyelemmel kísérte beilleszkedésüket a metropoliszban. Így alakult meg 1894-ben a Bahnhofsmission alapjait lerakó karitatív szervezet a berlini Ostbahnhofnál. Tevékenységi köre azóta természetesen átalakult: a poggyászhordástól az egyéni krízishelyzetek enyhítésén és a gyermekkíséreten keresztül a perifériára szorultak ellátásáig rengeteg feladatot ellát a több mint kétezer önkéntes évente összesen nyolcszázezer munkaórában. „Ellopták a telefonom.”, „Nehéz a bőröndöm.”, „Lekéstem az utolsó vonatot.”, „Fázom.”, „Függő vagyok.”, „Hajléktalan vagyok.”, „Öngyilkos gondolatok kísértenek.”, stb. – csak néhány a legtipikusabb mondatokból, amelyekből évi kétmillió hangzik el immáron százhat telephelyen.

A Bahnhofsmission a magánszemélyek nagyvonalú adományain túl elsősorban állami támogatásokból és a Deutsche Bahnnal való szoros kooperáció révén tartja fenn működését. A jubileumi megemlékezés arra is kiváló lehetőséget nyújtott, hogy a politikai és gazdasági élet „nagyágyúi” ismét erkölcsi és anyagi támogatásukról biztosítsák a szervezetet, valamint újabb közös szociális programok életre hívását helyezzék kilátásba. Ahogyan Franziska Giffey  család-, időskori, nő- és ifjúsági ügyekért felelős miniszter asszony ünnepi köszöntőjében fogalmazott: „Törődünk a törődőkkel.”

A díszvendégeknél semmi sem példázza egyértelműbben, hogy bizonyos társadalmi projektek mennyire szilárd érdek- és értékközösséggé képesek összekovácsolni a politikai, gazdasági és egyházi szférát. A kormány miniszteri és államtitkári szinten képviseltette magát a jubileumon, Berlin város nevében pedig magát a főpolgármestert hallhatuk a köszöntők sorában. 

A jelenleg 3,8 milliós Berlin lakossága évente kb. negyvenezerrel növekszik, és nagyjából egynegyedük folytat valamilyen szinten önkéntes tevékenységet. „A politika kötelességgel tartozik. Ott kell pénzeket rendelkezésre bocsátani, ahol szükség van rá” – mutatott rá Michael Müller főpolgármester. Márpedig a Bahnhofsmissionnak már a puszta létezése is arról árulkodik, hogy szociális területen hol van még dolga a politikának. Míg ugyanis maga a város folyamatos fejlődésben van, egyvalami nem változott az elmúlt százhuszonöt évben: a szükség. 

Az elismerő szavak a Deutsche Bahn vezérigazgatójának beszédéből sem hiányoztak: „A mai napon százhuszonöt évnyi emberséget, felebaráti szeretetet és reményt ünneplünk.” Richard Lutz szívügyének nevezve a szervezetet a szükségben lévőkkel való személyes kapcsolat fontosságát emelte ki: a szabadidő és a figyelő fülek mint legfőbb adományok egyben „a leglényegesebb szerszámok” is a Bahnhofsmission önkéntesei kezében.      

Az ünnepség fókuszában a köszönet és a hála állt. Köszönet az önkénteseknek, dicséret és dicsőség Istennek. Heiner Koch érsek a „felismerhető, látható és megtapasztalható” egyház fontosságát hangsúlyozta az ökumenikus áhítaton, a jelenlévő több mint négyszáz önkéntest a „föld sója” analógiájára „az evangélium ízeként” és a „testet öltött szeretetként” aposztrofálva. A tandemprédikáció második részében (a felekezetek közötti egyenrangúságot mintegy a szószéken megélve) Heinrich Bedford-Strohm bajor evangélikus tartományi püspök, a Németországi Protestáns Egyház tanácselnöke nyugalomra intette azokat, akik hajlamosak csak az erőszakot látni a környezetükben: „Üljetek le egy pályaudvaron, és figyeljétek meg, mennyi szeretet van ebben az országban.” Mint fogalmazott, a Bahnhofsmission önkéntesei munkájuk során mind Jézus Krisztusra mutatnak a világi környezetben. „A világosság nem valamiféle melléktermék, hanem a kereszténység magja” – mondta az egyházi vezető.

A szerző a Bahnhofsmission Központi Irodájának munkatársa.