– Az ön munkásságát a legrangosabb állami kitüntetéssel ismerték el. Hogyan fogadta a hírt?

– Harminchét éve vagyok Bács-Kiskun megyei lakos. Tizenkét éve esperes. [Emellett Kiskőrös város díszpolgára – A szerk.] A megyéből többen – nem egyházi körből – jelöltek a díjra, amiről már korábban tudomást szereztem. A jelölők minden valószínűség szerint tudnak róla, hogy fél év múlva nyugdíjba vonulok.

– Ezek szerint számított az elismerésre?

– Nem. Csupán másfél-két hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy a jelöltek között vagyok. A kitüntetés odaítélésének első fázisában hallottam arról, hogy bizonyos személyek érdeklődtek a városban végzett munkámról. Később a miniszterelnöki hivataltól kaptam egy hivatalos levelet, amelyben a nyilatkozatomat kérték arról, hogy elfogadom-e az elismerésre való jelölést. Ugyanis nem mindenki fogadja el.

– Ön mindenesetre fenntartások nélkül fogadta az elismerést, amely voltaképp életműdíjnak is tekinthető.

– Számomra nagy megtiszteltetés volt. A laudációban elhangzott, hogy a gyülekezetben végzett szolgálatomat és a közéleti tevékenységemet ismerik el. A rám bízott gyülekezet mellett sokszínű társadalmi tevékenységet is folytattam, például tíz évvel ezelőtt német mintára életre hívtuk az Iniciativa Protestáns Vállalkozók Egyesületét. Az egyesület azokat a keresztyén vállalkozókat szeretné megszólítani, akik felelősséget éreznek egyházuk és egymás iránt. Továbbá bátorítani akarja a magyarországi protestáns keresztyéneket, hogy vállalkozókként vegyenek részt a gazdasági életben, segíteni akarja őket képzéssel, továbbképzéssel, tapasztalatcserével. De nem kívánom tovább sorolni a közéletben végzett tevékenységeimet, nem vagyok olyan típus, aki a saját szolgálatával és teljesítményével szívesen kérkedik.

– A közélet után térjünk át egyik „legendás” egyházi szolgálatára, a gospel műfaj művelésére. Augusztus 24-én rendezték meg tizenkilencedik alkalommal a már hagyománynak számító solymári nemzetközi gospelfesztivált, ahol ön a csapatával egyedüli evangélikus fellépőként képviselte egyházunkat.

– Na, látja, erről órákig tudnék beszélni. A gospel a szívem csücske. Huszonegy éve működik vegyes összetételben a Gospel Sasok nevet viselő kiskőrösi kórusunk, amellyel rendszeres résztvevői vagyunk a fesztiválnak. Idén először komplett zenekari kíséretünk is volt zongorával, dobbal, basszus- és szólógitárral. Nagy élmény volt, hogy olyan profikat hallhattunk, mint amilyen a nigériai, a hollandiai és a lengyel kórus volt. A gospel örömtől duzzadó evangéliumi műfaj, boldogít, lelkesít, szárnyakat ad – ahogy a csapat neve is utal erre Ézs 40,31 alapján: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2019. szeptember 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.