Olvasd: Máté 22,1-14.

„...sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (14. vers)

A királyi mennyegzőről szóló példázat a nagy csalódás példázata. Isten csalódott az emberben és ez a csalódás több, mint amikor megkeseredve mondotta: „Bánom, hogy embert teremtettem". Akkor az emberiségben csalódott, itt az övéiben, azokban, akiknek ebben a példázatban az a nevük: „hivatalosak”.

Ez a példázat azonban nemcsak Istennek, hanem a meghívást el nem fogadó embereknek a csalódásáról is beszél. Mi ezekre fordítjuk a figyelmet, mert Jézus nyilvánvalóan azért mondotta el a csalódásnak ezt a történetét, hogy mi ne jussunk a csalódottak sorsára. Vegyük hát sorra a csalódott embereket.

Csalódnak a közönyösek. A harmadik versben olvashatunk róluk, hogy mikor közvetítik nekik a meghívást: „... azok nem akartak eljönni”. Az Úr más szolgákkal sürgető módon megismétli a meghívást, „de ők ezzel mit sem törődve, eltávoztak”. Ezek a közönyös emberek, a jóllakottak, cinikus, blazírt emberek, akik mindenre legyintenek egyet s azt mondják: engem nem érdekel semmi. Lehet, hogy csak az nem érdekli őket, ami Isten világa!

Lehet, hogy ezek között van olyan is, akinek ez az életforma túl alacsony és megpróbál magasabb életszintet képviselni, azt mondván: engem a kultúra, művészet, zene és az irodalom érdekel. Lehet, hogy ezt is alacsony életszintnek tartják, mert szerintük az élet csak a hivatásban található meg. Tiszteletreméltó erőlködéssel dobják magukat bele a munkába, nem kenyérkeresetből, hanem hivatásból. Nem érnek reá semmi másra. Örökélet, üdvösség, mennyország, ezek – szerintük –  mind misztikumok, engem pedig csak a valóságok érdekelnek, az ami a halál előtt, s nem ami a halál után van. Ezt a földi életet akarom a magam, szeretteim, az emberiség számára szebbé tenni!

Nem tudom, hányan vannak környezetünkben olyanok, akik azt mondják: engem nem érdekel semmi, Isten sem kell, nem érek reá vele foglalkozni; de azt tudom, hogy egyszer eljő az életükben is az utolsó jelenet, mikor megállnak az ajtó előtt, de az be lesz zárva és akkor nem érdekli majd őket semmi már, csak az a kérdés: hogyan nyerhetik el Isten kegyelmét?!

Csalódnak a földéhesek. Ők sem törődnek a meghívással. A földjük, a házuk volt az egyetlen, ami őket érdekelte. Ezért áldozták fel egész életüket, vasárnapjaikat és ünnepeiket is. Robot, robot, örökké csak a robot. Ezeknek is reá kell egyszer ébredniük, hogy csak annyi föld marad az övéké, amibe eltemetik őket s minden vagyonuk itt marad a földön: másnak!

A pénzéhes kereskedők is csalódnak. Ezek sem jöttek a menyegzőre, mert a pénz után futottak. Azt hitték, hogy a pénz nagyobb biztonságot ad, mint a föld, jég el nem veri, árvíz el nem viszi. Elfelejtették azonban, hogy a tőzsde és az infláció elviheti ezt is. Istenre gondolni? Minek az! Csak az üzletre, az kifizeti magát! Olyan világban élünk, ahol és amikor a pénz szerelme uralja az embereket s nem gondolnak arra, mi marad akkor neked, ha a pénzeszsákod kigurul alólad és nincs Istened, akibe belefogózhatsz?!

Csalódnak a hatalmasok. A példázat szerint megfogták a hívogató szolgákat, bántalmazták és megölték őket. Ők hatalmasok, nekik nem parancsol senki, a jog sem, a törvény sem, mert az ő akaratuk a törvény, és az erőszak a jog. Micsoda démoni ereje van a hatalomnak! A legtöbb hatalommal bíró ember önmaga felett veszítette el a hatalmat, mert a hatalom uralkodik felette. Nem gondolnak arra, mikor eljön az idő, hogy a hatalmasok is lebuknak, trónok összeroskadnak, koronák lehullanak és ha Istenük nincs, mijük marad?!

Csalódnak az önigazak, akik el vannak telve önigazságukkal és azt hiszik, hogy a mennyország kapuja haláluk után tárva-nyitva várja őket, sorfalat állnak majd az angyalok is. Akkor jön az egyetlen kérdés: „Barátom, hogyan kerültél ide?” – s összetöri önigazságukat. Ez a legborzasztóbb csalódás, megtudni, hogy Isten nem az, akinek elképzeltem.

Ma még hív Isten és vár téged, meg lehet térni és új életet lehet kezdeni, de ki tudja, meddig? Ki tudja, mikor jön el számodra az az óra, amikor bezáratik az ajtó és többet nem lehet újat kezdeni?

Azért szólt hozzád a példázat, hogy ne csalódj!

Bízom tebenned, szent Isten, Könyörgök neked szünetlen; Ne nézzed én bűneimet; Kárhozatba én lelkemet ne vigyed.

„Urunk, nekem adj Szentlelket, Hogy kerüljek minden vétket; Hogy járjak szent ösvényeden, És törvényed szerint folyjon életem." (426. ének)