Az írónővel Kőszeghy Miklós történész, az EHE Ószövetségi Tanszékének egyetemi tanára és Horváth Csaba irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense beszélgettek a sokszor kaotikusnak, kíméletlennek és reménytelenül elhagyatottnak tűnő világ mögött megbújó rejtett rendről, a váratlan ajándékokról és az emberi lét értelmének néhai „felviláglásáról”.

Tóth Krisztina egyes elbeszélői nézőpontjainak és Kőszeghy Miklós néhány ószövetségi részlethez kötődő kommentárjának megismerése – Horváth Csaba érzékeny befogadói attitűdjével – új nézőpontot, olvasatot kínált a hallgatóságnak a hétköznapok szemléléshez. Az est folyamán pixeldarabokból, hieroglifákból, vonalkódokból, tűpontos képekből, megvilágított arcélekből, sokszor közép-kelet-európai iróniával rajzolódott ki a láthatatlan, hogy aztán újra szem elől veszíthessük.

Teljes rálátása csak annak van a világra és benne az emberre – minden egyes emberre, hisz „kódolva” vagyunk –, aki fölülről néz, ebben egyetértettek a beszélgetők. Ez a távlat és tágasság sosem lehet az emberé. Ezzel a felsőbb nézőponttal, Isten jelenlétével azonban nem tud nem számolni – saját bevallása szerint sem az író, sem az exegéta. Tóth Krisztina szerint egyedül a múltunkra lehet rálátásunk, de az sem felsőbb, csak egy eltávolodó, így reflektálásra alkalmas nézőpont. És amennyiben képesek vagyunk közösséget vállalni folyton hibázó, a lényeget elvétő, a találkozást elmulasztó énünkkel, talán egyre inkább képesek leszünk a többiek gyengeségeit is irgalommal nézni.

A metafizikai kérdések közelebb hozásához Horváth Csaba sok szemléletes, illusztratív idézetet hozott az írónőtől. A felolvasott sorok – hűen Tóth Krisztina elbeszélői világának jellegzetesen érzékletes-érzéki valósághűségéhez – olykor elevenbe vágtak, fájtak, máskor meg jólesően ismerősek voltak. A – Kőszeghy tanárúr jelzőjével élve – habkönnyűnek kevéssé mondható beszélgetés után az írónő az egyik hallgatói kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy minden, még a legellenszenvesebb szereplő megjelenítése mögött is ott van, sőt ott kell hogy legyen a szeretetmozzanat. „Mert anélkül nem megy.” 

Erről az estéről minden bizonnyal leginkább  „három ponttal" távozott minden résztvevő, annál is inkább, mert a sorozat folytatódik: legközelebb Dragomán György, majd Háy János író lesz a szakkollégium vendége.

Az est részletes beszámolóját az Evangélikus Élet magazin november 3-ai számában olvashatják.