MIBŐL ÉL AZ EGYHÁZ? (Máté 16,13-18.)

Amikor erre a kérdésre felelni akarunk, tudnunk kell, hogy ez a kérdés azt jelenti: ez az örökkévaló és létező egyház miképpen lehet élő egyházzá? Mert az egyház nem mindig élő egyház. Pedig Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus azért hívta létre az egyházat, hogy élete legyen és rajta keresztül az embernek legyen élete és üdvössége.

Az egyház nem azért maradt meg eddig, mert jól meg van szervezve. Mindaz, ami a szervezethez tartozik, csak járuléka, élettartozéka, de nem maga az egyház. Az egyház: Isten népe. Ezért mondhatjuk, hogy azóta van egyház, amióta ember van a világon. Egyház volt már az Édenkertben s később az Édenkerten kívül is, mert voltak emberek, akik szerették az Urat. A vízözön korában is volt egyház. A lerombolt templom után is volt egyház. És amikor ez a világ elmúlik és minden összedől, akkor is lesz egyház. És ez nagy csoda, mert az egyház harctéren él. Az egyház elleni harc a pokol számára élet-halál harc volt. Az egyház ne várjon olyan napokat, mikor a világ tenyerén fogja hordozni őt, mert ha ez bekövezkezik, akkor az egyház meg is szűnik a világ számára egyház lenni. Az az egyház, amely nem a világnak, hanem Istennek akar engedelmeskedni, mindig üldözött egyház lesz és az is marad, míg a világ világ lesz. Az egyház sorsa a kereszt. Ezért olyan csoda, hogy van és elpusztíthatatlan.

Mi biztosítja az egyház elpusztíthatatlanságát? MIBŐL ÉL AZ EGYHÁZ? Igéből. Jézus a kijelölt igeszakaszban két kérdést tesz fel tanítványainak. Az egyik: „mit mondanak rólam az emberek?" A tanítványok elmondják, hogy az emberek jó véleménnyel vannak felőle. Nagy embernek tartják. Van, aki Keresztelő Jánoshoz hasonlítja, a másik Illésnek, a nagy prófétának mondja. Jeremiáshoz is hasonlítják. És akkor Jézus felteszi a második kérdést: „Ti pedig kinek mondotok engemet?” Erre válaszol Péter: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!” Jézus megdicséri Pétert: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette meg ezt neked, hanem az én mennyei Atyám."

Ha ennek az igének a gondolatvilágában akarunk maradni, akkor azt kell mondanunk: az egyház életét és elpusztíthatatlanságát Isten kijelentése biztosítja. Nem általában az, hogy Bibliája van, hanem az, hogy miként néz a Bibliára? Nem arról van szó itt, hogy az egyház szeresse és becsülje a Bibliát, hanem arról, hogy úgy nézzen rá, mint Isten kijelentésére. Kiről szól ez a kijelentés? Jézus Krisztusról!

Az ige maga Jézus Krisztus. János evangéliuma mondja: „Az ige testté lett!” Az egyház addig él és addig marad meg, amíg Jézus Krisztussal közösségben él. Így világosodik meg előttünk, hogy miért beszél Pál apostol úgy az egyházról, mint Jézus Krisztus testéről és Jézus Krisztusról, mint az egyház fejéről?

Az egyház szentségekből él: a keresztségből és az úrvacsorából. Az ember hajlamos arra, hogy ne lásson mást a szentségekben, mint keresztyén szertartást, de a szentség is ige. Az egyik látható, a másik érzékelhető. Jézus Krisztus, az Ige a bibliaolvasáskor látható, a szentségekben pedig birtokolható. Isten azt akarja, hogy az egyház közösségben legyen Krisztussal. Ezt munkálja a Biblia által, de ezt teszi konkréttá a szentségekben is.

Az egyház hitből él; Igéből, Jézus Krisztusból, a szentségekből, a Jézus Krisztussal való közösségből, de mindezek csak hit által lesznek számunkra valósággá. Hit nélkül sem az ige, sem a szentségek nem jelentenek semmit. Hitből él az egyház, egyedül ebből a hitből: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!”

Amíg az egyház ezen a hiten, mint kősziklán, fundámentumon áll, addig a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. De ha az egyház erről a fundámentumról lelép, ha egyszer hitetlenné válik az egyház: elpusztul. Nem úgy pusztul el, hogy nem lesz egyház, de elpusztul, mint helyi gyülekezet. Az egyházat kívülről nem lehet elpusztítani, csak belülről, csak belső árulók pusztíthatják el. Az egyháznak tehát a hitehagyó emberek a legnagyobb ellenségei, mert az igazi pusztítást ők végzik.

Jaj nekem, ha Isten reám mutat igéjében és azt mondja: Te vagy az az ember!