Bizonyára mindannyian hallottuk már Ordass püspök hitvallói helytállásának történetét, mégis érdemes pár szóban fölidéznünk. A kommunisták 1948-ban pénzügyi machinációk hamis vádjával letartóztatták, becsületsértő sajtóhadjáratot indítottak ellene, majd rövidesen kétéves fegyházbüntetésre ítélték. 1950-ben Ordass ugyan kiszabadult, addigra azonban saját egyházának kollaboráns vezetői törvénytelenül megfosztották nemcsak püspöki tisztségétől, hanem lelkészi állásától is.

Forradalmi változások

1956-ra megváltozott a Szovjetunió külpolitikai stratégiája. Már nem a helyzetek kiélezése és az állandó konfrontáció volt az elsődleges cél. Az új stratégia lényege ennél körmönfontabb volt: ahol nem lehetett hódítani, ott megelégedtek a másik fél semlegességével. Lényeg, hogy ne váljon ellenséggé. Mert aki nem az ellenségem, azzal kapcsolatokat építhetek. Ha kapcsolatokat építhetek, lehetőségem van beépülni s így a másik álláspontját a magam érdekében befolyásolni, ideális esetben pedig a másikat előbb-utóbb irányítani. Ez az új stratégia vált irányadóvá a vasfüggönyön inneni külpolitikában, ezt kezdték el alkalmazni a nemzetközi – politikai, kulturális, karitatív vagy akár egyházi – szervezetekkel szemben is.

Az egyházunkban bekövetkezett forradalmi változások közvetlen kiváltója az volt, hogy az Egyházak Világtanácsa 1956 nyarán hazánkban, Galyatetőn rendezett konferenciát (ez jórészt a magyar református egyház külpolitikai sikerének tudható be). Világos volt, hogy a Nyugatról ideérkező egyházi vezetők (köztük annak a Lutheránus Világszövetségnek a vezetői is, amelynek Ordass püspök 1947 után alelnöke volt) elő fognak hozakodni az Ordass-üggyel. Ezt persze az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) vezetői is megneszelték, s utánajártak, hogy vajon ki lehet az a személy, aki ilyen izgalmat tud kiváltani a külföldiekből. Maga az ÁEH elnöke, Horváth János pedig személyesen több ízben is meglátogatta a püspököt, hogy kipuhatolja Ordass politikai nézeteit, egyházpolitikai hozzáállását, illetve hogy megtudja, ő maga hogyan viszonyul a saját helyzetéhez és a vele történtekhez.

Keresztülhúzott számítás

A benyomások pozitívak lehettek, mert mire megérkeztek a külföldiek, az államhatalom már elhatározta, hogy rehabilitálja a püspököt. Így amikor a vendégek tényleg fölhozták az Ordass-ügyet, az álamiak könnyedén eljátszhatták a nyitott, rugalmas tárgyalópartner szerepét, hogy a külföldiek azt higgyék, az ő érdemük, hogy a magyar állam nyíltan megígéri nekik a rehabilitációt.

Tartották is a szavukat: október 5-én államilag, október 8-án pedig egyházilag rehabilitálták Ordass Lajos püspököt. Arra azonban gondosan ügyeltek, hogy püspöki tisztségébe egyelőre még ne engedjék vissza, majd csak valamikor 1957 elején (egyes források szerint 1957 januárjában). Időre volt szükségük, hogy aktív egyházi szolgálatban – teológiai tanárként – is kiismerhessék őt. Ez persze csak spekuláció, de talán állambiztonsági beszervezését is tervezték. Beleillene a képbe. Mindenesetre meg akartak bizonyosodni afelől, hogy vajon alkalmas-e arra a szerepre, amelyet kiszemeltek számára: hogy nemzetközi elismertségét és megbecsültségét kihasználva beépítsék olyan egyházi szervezetek vezető pozícióiba, mint a Lutheránus Világszövetség, ahonnan aztán a politikai hatalom szája íze szerint befolyásolhatná a szervezetek működését.

Valószínű: ha sor kerül arra, hogy Ordasst aktív teológiai tanárként az állam megfigyelje, soha nem térhetett volna vissza püspökként az egyház élére. Az elvtársak számítását azonban keresztülhúzta az október 23-án kirobbant forradalomban megnyilvánuló isteni gondviselés. Hirtelen sürgőssé vált számukra Ordass visszatérése. Az addigi, kollaboráló püspökök, Dezséry László és Vető Lajos lemondtak, Ordass püspök pedig a reformáció ünnepén, október 31-én megtartotta első püspöki istentiszteletét a Deák téri templomban.

Püspöki kegyelmi időszak

A szabadságharc tehát elsöpörte az addigi egyházvezetést, Ordass püspök vezetésével pedig elindult az egyház erkölcsi megtisztulása. November 3-ára a püspök informális programadó gyűlést hívott össze, amelyen megfogalmazták a közeljövő legfontosabb teendőit, köztük általános, egyházmegyei szintű tisztújítást és az elmúlt évek törvénytelenségeinek felülvizsgálatát.

Másnap, november 4-én a szovjet csapatok ismét bevonultak Budapestre, s vérbe fojtották a szabadságharcot. A visszarendeződő hatalom mindent elkövetett, hogy a forradalom és szabadságharc alig több mint tíz napjának eredményeit, vívmányait eltörölje. S ebben a bosszúálló terrorban az evangélikus egyház a szabadság kis szigeteként példátlan módon kitartott. Persze nem fegyverekkel.

Ordass Lajos püspök személyében az államhatalom sokáig garanciát látott arra, hogy az evangélikus egyházban, legalább vezetői szinten, a hatalom szempontjából is rendben állnak a dolgok. Tévedésükre a kommunisták csak 1957 őszén ébredtek rá. Addig azonban a püspöknek lehetősége volt megvalósítani azt a belső egyházi megújulást, amelynek alapjait november 3-án lefektették. 1957 őszén viszont a hatalom megpróbálta Ordass püspökön keresztül az állami irányítást egyházunkban is visszaállítani. Olyan változásokat, személycseréket követelt az államhatalom, amelyeket Ordass az egyház érdekeivel, törvényeivel és autonómiájával szemben állónak tartott, s lelkiismeretére hallgatva visszautasított.

Jóllehet az államhatalom és Ordass között meginduló hosszas küzdelem végén a püspököt 1958 júniusában kényszernyugdíjazták, második püspökségének másfél évét mégsem lehetett eltörölni. A kommunisták Ordass-sal kapcsolatos tévedésével az Isten példátlan kegyelmi idővel és szabadsággal ajándékozta meg egyházunkat, amely az embertelen terror tombolásának idején is Krisztusra mutatva tölthette be hivatását, s amely időszak mai egyházunk számára is erkölcsi iránytűként szolgálhat.

A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 41–42. számában jelent meg 2019. október 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.