A jegygyűrűipar mára milliódolláros üzletággá fejlődött, azt azonban, hogy pontosan mikor vette kezdetét ez az ősrégi tradíció, nehéz megmondani. Egyesek szerint a legősibb leletek az ókori Egyiptomból származnak, olyan négyezer-nyolcszáz évvel ezelőttről. Kezdetben sásból és nádból fontak gyűrűket és egyéb dekoratív kiegészítőket, melyeket akkoriban a nők hordtak.

A kör azzal, hogy se eleje, se vége, az egyiptomiak mellett más ősi kultúrák számára is az örökkévalóságot jelképezte. Ez a szimbolika közismert, azonban kevesen tudják, hogy a gyűrű közepe is sajátos jelentéssel bírt. Több volt puszta űrnél: egyfajta kapuként, ajtóként szolgált az ismert és ismeretlen jövőbe. Egy nőnek gyűrűt adni egyaránt jelképezte a végtelen és a halhatatlan szerelmet.  

Ezeknek a gyűrűknek az alapanyaga azonban nem volt valami tartós, így hamar felváltották őket bőrből, csontból és elefántagyarból készült társaik. Minél drágább volt az alapanyag, annál nagyobb szerelemről tett tanúságot a gyűrű a kiválasztott felé. Értéke ugyanakkor az ajándékozó gazdagságáról is árulkodott.

A cikk a továbbiakban itt olvasható.