Kettős évfordulót ünnepeltünk: 90 éve épültek fel - Sándy Gyula evangélikus építész tervei szerint - a templomot közrefogó épületeink; illetve 25 éve működik az egyházközség fenntartásában a Váci Evangélikus Egyházi Óvoda.  

A zsúfolásig megtelt templomban vidám, örömtől ragyogó szemű óvodás leányok és fiúk fogadták a bevonuló presbitereket és szolgálattevőket. Énekekkel és versmondással köszöntötték a gyülekezetet. A püspöki igehirdetés minden jelenlevő nemzedékhez szólt. János evangéliuma 15,14-17 versei alapján hallhattuk az evangéliumot, mely szerint lehetőségünk van arra, hogy Jézus barátai lehetünk. De Jézus barátsága nem öncélú haverkodás vagy cimboraság. Elhívottak, sőt, kiválasztottak vagyunk, hogy a Krisztus-kapcsolatból gyümölcsök teremjenek. Személyes és történeti példák tették felidézhetővé az igehirdetés üzenetét.

Az ünnepi istentiszteleten Pintérné Váray Rita és Pintér Dávid művészházaspár, valamint a gyülekezet kántora, hitoktatója, illetve presbitere, óvodás szülők közreműködésével J. S. Bach muzsikájával szolgáltak. Ezután Detre János váci parókus lelkész beiktatta Karacs Péternét és Lénártné Kiss Virág óvodapedagógusokat az újabb 5 évre szóló óvodavezetői tisztségükbe. Eskütételüket és beiktatásukat követően püspöki áldásban részesültek.

Az ünnepi istentiszteletet díszközgyűlés követte. Mikulai Dániel felügyelő köszöntötte az alkalmat jelenlétükkel megtisztelt vendégeket: id. Detre János emeritus esperest és feleségét, Lieszkovszki Gábor rádi polgármestert, Bartos Béla rádi alpolgármestert és feleségét (Dr. Harmati Béla emeritus püspök betegsége miatt nem tudott köztünk lenni – köszöntő gondolatait és visszaemlékezését kedves hangvételű levélben küldte el.)

Detre János parókus lelkész ismertette a 90 éves gyülekezeti épületek izgalmas és viszontagságos történetét – az építés, az államosítás, a visszaszerzés, az újjáépítés állomásait. 

A gyülekezet kényszerhelyzetben – 1928/29-ben (!) – építkezett. Gazdasági világválságban kellett elkezdeni a munkát, mert az iskola elhelyezése azonnali megoldandó problémát jelentett. A gyülekezet döntéshozói – Sándy Gyula építész tervei alapján – a templom két oldalára emeletes házak építéséről határoztak. Az emeleten lettek kialakítva a gyülekezeti és iskolai helyiségek, az utca felől pedig 15 db üzletet építettek. Ez utóbbival szándékoztak az ingatlanok költségével kapcsolatos kiadások fedezetét előteremteni. Az építkezéshez hitelre volt szükség. A bank 200.070 pengő kölcsönt ajánlott, 35 évi futamidőre és 8,94 %-os kamattal, majd a kockázati vizsgálatot követően 16.000 pengővel csökkentette a kiutalható összeget.

A gyülekezet súlyosan eladósodott, mivel óriási gondot okozott a havi törlesztőrészlet. Többször is módosították a banki szerződést, átütemezést kértek, illetve néhány alkalommal a lefoglalást csak úgy sikerült elkerülni, hogy a hitel törlesztőrészletét egy újabb hitellel egyenlítették ki. 1948-ban, mikor a váci gyülekezet az utolsó részletet is letörlesztette, megérkezett az államosításról szóló végzés. Csak a parókiarész maradt a gyülekezet tulajdonában, az impozáns, a város egyik ékességének tartott kéttornyú iskolaépület tetejét lerombolták és egy emeletráépítéssel bővítették az állami iskola területét, a forgalmas közút felől eltakarva ezzel a templomot. A gyülekezet a rendszerváltást követően visszakapta a volt iskola épületrészt. (Az üzlethelyiségeket a város magánál tartotta, mivel jelentős anyagi bevétele származott belőlük.) Hosszú évek kitartó erőfeszítésével, egy lezárt és szanált temetőterület cseréjével végül sikerült visszaállítani az eredeti tulajdoni helyzetet. 

1993. őszén kezdődött el a Váci Evangélikus Egyházi óvoda szervezése. Nem volt könnyű időszak, hiszen valós veszély volt a politikai visszarendeződésre, a gyereklétszámban pedig drámai csökkenés jelentkezett. A város vezetése felajánlotta a lehetőséget, hogy egy összevonás miatt megszűnő óvodáját a helyi evangélikus és református felekezeteknek óvoda céljára bérleti díj nélküli tartós használatba adja. Szabad-e ilyen lehetőséget veszni hagyni? Szabad-e kockáztatni? Lesznek is gyerekek? Találunk-e pedagógusokat és személyzetet? Nehéz idők voltak. Találkoztunk rosszindulattal, sötétséggel, tájékozatlansággal, butasággal, gúnnyal, közömbösséggel. Mit fognak az egyházi óvodások csinálni? Egész nap térdelnek, böjtölnek, imádkoznak, vallásos énekeket énekelnek és bibliai felolvasásokat hallgatnak… Voltak híveink, akik elviekben támogatták az egyházi óvodát, de mivel messzebb volt, mint a legközelebbi városi intézmény, kényelmi szempontok alapján döntöttek. Lelkesítő volt, hogy olyan egyháztól távoli családoktól kaptunk bizalmat, érdeklődést, akik bíztak az egyházban és bíztak bennünk. A református felekezet a bizonytalan politikai és finanszírozási kilátások miatt visszalépett. Ez volt Magyarország 1994-ben!

Dr. Harmati Béla püspök és Detre János esperes kijelentették: kell az óvoda! Biztattak: ha sikerül elindulni, nem fog megállni! Volt támogató városvezetés, volt tettre kész presbitériumunk és gyülekezetünk. Összefogtunk. Készültünk az óvodai tanévkezdésre. Augusztusban elindult az óvoda – 1994. november 6-án dr. Harmati Béla püspök úr szentelte fel. Hiányos volt az óvónői gárda. Éppen elég gyerek volt ahhoz, hogy működjünk. Isten kegyelméből és gondviseléséből működünk! Sőt, a gyülekezetünkben immáron 10 éve többet keresztelünk, mint amennyi testvérünket eltemetjük! 1996-ban megvettük az óvoda épületét is. Később a gyülekezet megtakarításából – önerőből – a szomszéd ingatlan megvásárlásával bővítettünk. 

„Sokan a mai napig úgy tudják, hogy Vácott az evangélikusok megnyerték a városi kárpótlást. Súlyos ára volt ennek, testvérek! Nem dobták csak úgy utánunk. Az, hogy ezek az épületek így néznek ki, komoly áldozat van benne! Köszönet és hála azoknak, akik ebben a nemes küzdelemben részt vettek és részt vesznek! Szeretném megosztani a megfigyelésemet: ahol Isten tervez, ahol Jézus Krisztus az „építésvezető karmester”, ahol a hívek a Szentlélek által szervezettek és mozdulnak, ott a gyülekezetek minden nehézség ellenére élnek, gyarapodnak. Sőt! Csodák történnek” – zárult a lelkészi beszámoló. 

A Váci Evangélikus Egyházi Óvoda 25 éves történetét Karacs Péterné óvodavezető foglalta össze. Mondanivalóját szellemesen az „Indul már a vonat, földről a mennybe fel…” kezdetű óvodás énekkel kapcsolta össze. Elindult az „egyházi óvoda vonat” és 25 éve halad a cél felé.  A 25 évből 24 évről személyes élményekkel és krónikával rendelkezik. Emlékezett az indulásról, az útkeresésről, az egykori és a jelenlegi munkatársakról. „Ez az óvodai vonat azóta is zakatol és töretlenül megy előre. Több száz gyermek és család volt az utasa 25 év alatt. Van olyan alapító, aki kezdetektől rajta ül. Vannak dolgozók, akik idő közben leszálltak, vannak, akik egy-egy állomásnál csatlakoztak hozzánk.”

A megtett út bemutatásakor néhány nevezetes évszámhoz kötötten tematizálódott a visszatekintés:

1996. Teljesen feltöltődött az óvoda. 3 csoportban, 81 gyermekkel dolgoztak. Az épület vásárlás révén a fenntartó Váci Evangélikus Egyházközség tulajdonába került.

2003. Az óvoda épületének tatarozása és műszaki megújítása. Fűtésszerelés, tetőcsere, külső és belső festés, vizesblokk felújítás.

2004. 10 éves az óvoda

2008. Karacs Péterné óvodavezetőként irányítja az óvodát.

2012. A fenntartó Váci Evangélikus Egyházközség megvásárolta a szemközti eladó ingatlant és a rajta levő családi házat.

2014. 20 éves az óvoda. Az új épület felszentelése.

„2019-et írunk, eltelt 25 év. Van igény az egyházi óvodára, szükségünk van továbbra is az egyház szeretetére, támogatására. Szükség van áldozatvállalásra, szívvel-lélekkel dolgozó munkatársakra, Szükség van szülőkre, akik bizalommal adják óvodába gyermekeiket. Köszönöm az alapítók álmát, fenntartó gyülekezet, igazgatótanács áldozatkész közreműködését! Köszönöm óvodánk minden dolgozójának, a közösségért végzett munkát. Köszönöm minden családnak a bizalmat, szeretetet! Köszönöm az országos egyház tanácsadó és együttműködő segítségét. Kívánom, hogy vonatunk haladjon a megkezdett úton, a megálmodott cél felé! Bibliai üzenet: „…futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil 3,14) – zárult az óvodavezetői visszatekintés.

Az ünneplő gyülekezetet id. Detre János esperes köszöntötte, aki a Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye oktatási intézményeit vette számba. Az egyházmegye területén 4 óvoda, 1 általános iskola és 1 gimnázium elindítását segítette. Szép, nehéz, de áldásos időszak volt. „Fáradozásunk nem volt hiábavaló az Úrban!” – zárta érdekes és értékes gondolatait.

Mekis Ádám esperes az Észak-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye nevében, dr. Fabiny Tamás püspök az Északi Evangélikus Egyházkerület nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Mindketten hangsúlyozták az egyházi nevelés és ezen belül az óvodai munka fontosságát. „Szembe menve a korszellemmel, mert az egyház értékei ellenállást váltanak ki.” Ezzel számolva, tudatosan élve a hitben, Isten igéjével töltekezve, Krisztussal élő kapcsolatban haladjon tovább a gyülekezet hajója és az óvodai vonat! Az egész ünnepet összefoglalva álljon itt a 25. évfordulóra választott, 25. zsoltárból vett idézet: „Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. / Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.” (Zsoltár 25,12-13)