„Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda!" (Préd 4,17)
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg." (Mt 6,7)
„Szóból is megárt a sok” - mai korunknak ez is lehetne a szlogenje. Az információs korban minden eddiginél gyorsabban terjednek az álhírek, a dezinformációk, a gyűlölködő rágalmak és sok más hasonló, a beszédből eredő vétek. Nemcsak a kereszténység nagyjai, de a pogány bölcsek is hamar felismerték a sok beszédben rejlő veszélyeket. Ma mégis - hívő emberként is - szinte babonásan menekülünk a csendtől, kényszeresen kitöltve azt rádió, tévé vagy internet sugározta információkkal. Mintha félnénk egyedül maradni a gondolatainkkal és érzéseinkkel. Mintha félnénk kettesben maradni Istennel.
Az adventi sürgés-forgásban, slágereket ontó plázahangszórók közepette semmi sem nagyobb hiánycikk, mint a hallgatás képessége. A hallgatásé, amelyet magunkon kell kezdenünk. Nekem van szükségem a csendre. Nem kell mindig és mindenáron mondanom valamit. Nem muszáj válaszolnom egy kommentre. Nem muszáj visszavágnom. Nem muszáj nekem okosabbnak látszanom. Nem kell mindig megnyernem a vitát. Még imádkoznom sem muszáj - szavakkal. Néha többet ér, ha csak csendben leülök a templomban, ha nem rohanok haza az istentisztelet után valami munkához látni, hanem rászánok öt percet, hogy hallgassak Isten előtt. Ha megállok a nap elején és végén, csak két percre, hogy a szívdobogásomban meghalljam azt az Istent, aki érdemeim nélkül, kérésemtől és hálámtól függetlenül, szabadon és szeretetből adja és újra adja az életet nekem. Nekem és mindenki másnak a teremtett világban. Azt az Istent, aki szavak nélkül is tudja, mi van a szívem mélyén, és mielőtt megszólalnék, már készen áll nála az, amire szükségem van.
*
Csend van. Csak a szívemet hallom, érzem a lélegzetvételemet. Az első és az utolsó szívdobbanásom és a közötte eltelt minden perc Istené. Most ezt az egy percet tudatosan lehalkítom. Minden zajt, elterelő gondolatot és érzést elengedek. Egyedül ő van. Akinek Krisztusban minden ígérete igen és ámen.
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.
A 2019-es lelki útravaló a Gyülekezeti és Missziói Osztály szerkesztésében készült. Szerkesztette: Galambos Ádám
E-mailben minden nap elküldjük ezeket az igéket és a lelki útravalókat. Amennyiben igényli, feliratkozhat napi igeküldő szolgáltatásunkra a következő címre küldött e-maillel: fraternet-napiige-subscribe@lutheran.hu
Amennyiben szeretné, követni tudja a Napi ige – Evangélikus Útmutató Facebook oldalát: https://www.facebook.com/evangelikus.utmutato
Napi ige – Lelki útravaló az év minden napjára címmel a bibliaolvasó Útmutató 2020-as igéi alapján a Gyülekezeti és Missziói Osztály szerkesztésében készült sorozat könyv formájában is elérhető és a Luther Kiadónál megrendelhető: https://bolt.lutherkiado.hu/kategoriak/konyvek/napi-ige-663-detail