– Elsőként, kérjük, röviden mutatkozzon be, szóljon a tanulmányairól és lelkészi pályájának eddigi állomásairól.

– 1989-ben születtem Budapesten. Anyai ágon csömöri, apai ágon cinkotai–nagytarcsai vagyok. Gyermekkoromat a cinkotai evangélikus gyülekezetben töltöttem, itt kereszteltek, itt konfirmáltam, és itt vettem először úrvacsorát. Középiskolai tanulmányaimat a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban végeztem, itt határoztam el, hogy teológiára jelentkezem. Éreztem, hogy a Mindenhatónak célja van velem, és szerettem volna átadni mindazt az embereknek, amit Isten jelent számomra. A gimnázium után rögtön folytattam tanulmányaimat az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán. A fasori évek alatt különös hatással volt rám a latin nyelv és a római kultúra, így a teológia második évében megkezdtem tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának klasszika-filológia – latin, ógörög – szakán. Mellette az ELTE-n minor szakként elvégeztem a néprajzot és a pedagógiát is. Két szemeszteren át Németországban, a heidelbergi egyetemen hallgattam teológiát. A gyakorlati teológiai évemet az újpesti gyülekezetben töltöttem Solymár Péter Tamás mentor lelkész támogatásával és vezetésével. 2014-ben szentelt lelkésszé Gáncs Péter püspök Cinkotán. Két beosztott lelkészi szolgálati évet töltöttem Szegeden és Makón ifj. Cserháti Sándor mellett. A szegedi térségben végzett lelkészi feladatok nagyon sokrétűek voltak, hálás vagyok Istennek, hogy ott élhettem meg az ő érthetetlen kegyelmét a szolgálatban: feladataim közé tartozott a hitoktatás, gyerekek és fiatalok tanítása, ifjúsági alkalmak szervezése, idősek látogatása, értelmiségi körök vezetése, kórházi istentiszteletek, missziós feladatok Makón és fiatalok között. Részt vehettem az ökumenikus Tágas tér fesztivál megszervezésében; ez a rendezvény egész Szegedet átfogta, több ezer emberhez érhetett el Isten igéje és vigasztaló szeretete. Ezután Ceglédre vezetett az Úr, immár a negyedik lelkészi évemet kezdem meg itt parókus lelkészként. Rengeteget tanultam és tapasztaltam ezekben az években, és bár nem sok esztendő áll mögöttem, annál nagyobb lelkesedéssel végzem szolgálatomat. A gyülekezeti lelkészség mellett két éve vagyok az Északi Egyházkerület missziói lelkésze.

– Miként látja a missziónak, a küldetésnek a szerepét, feladatát? Miért tartja ezt az egyházban fontosnak?

– Számomra a misszió az, amikor az evangéliumot képesek vagyunk otthonosan, nem tolakodva, közvetlenül nemcsak a saját közegünkbe, hanem idegen közegbe is vinni, hirdetni és átadni ott, ahol az emberek vannak. Ma ez történhet az online térben, lehet az eszköze blog, de éppígy lehet fesztivál, városi alkalom, színpad, újság, és így tovább. Jézus is ezt tette: oda ment, ahol az emberek voltak, képes volt feladni a megszokott közeget azért, hogy akikhez beszél, azok a saját környezetükben legyenek. A mai egyház számára ez a legnehezebb feladat: biztonságosan, otthonosan a saját közegében mozog, ám idegen környezetben nehezebb kapaszkodókat találni. Aki azonban képes együtt lélegezni a változással, az tudja „bizonytalan” közegben is biztosan hirdetni a „vagyok, aki vagyok”-ot. A misszió egyházunk egyik legfontosabb feladata, hiszen rengeteg olyan ember van, akik neveltetésükből fakadóan nem találkoztak az egyházzal, ha pedig igen, csak felszínesen, így nem tudtak elmélyülni a hitben és tartósan kapcsolódni egy-egy gyülekezethez. Sokan vannak, akik valamilyen rossz élményt hordoznak az istentisztelettel vagy valamelyik felekezettel kapcsolatban; vagy akik nem találtak válaszokat az egyháznál a lelki kérdéseikre. Feladatunk megszólítani az embereket, lehetőséget adni nekik, hogy tartozzanak valahová, Valakihez – ez a misszió.

– Mik a céljai missziói lelkészként?

– A fiatalok megszólítása, akik ma már egy teljesen új generációhoz tartoznak. Egyre nagyobb igény mutatkozik az online térben szervezett és kommunikált, de nem az online térben zajló közösségi élményekre. Ezek lehetnek nagy, fesztivál jellegű rendezvények is, de ebben az esetben inkább ifjúsági csoportokra gondolok, amelyeknek a tagjai heti rendszerességgel találkoznak a gyülekezeten, lelkészen keresztül. Mindezeknek a szervezése és a közösségi alkalmak résztvevői közötti kapcsolattartás továbbra is online zajlik. Ezenkívül szerintem ehhez a fajta digitális misszióhoz hozzátartozik például applikáció készítése, amely a gyűjtőhelye lehetne egyházi témájú videóknak, cikkeknek, mémeknek, képeknek, igehirdetéseknek, ifjúsági témájú interjúknak és alkalmaknak – mint például a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó, a missziói napok, egyházkerületi napok, mint a Találkozó Veled című az északi kerületben – és egyéb online tartalmaknak. Ezeken keresztül sokkal hamarabb el lehet érni a fiatal generációt és vezetni őket a hit felé minden kényszer vagy noszogatás nélkül.

– Meglátása szerint mely területeken kell erősíteni az egyházi missziói munkát?

– Ma a technológia teljesen behálózza a hétköznapjainkat – ha az egyház nem akar kimaradni az emberek életéből, akkor újratervezésre, erősítésre van szüksége a személyes alkalmakon és a digitális térben is. Már megszoktuk, hogy a dolgaink egy részét praktikusan az interneten, méghozzá elsősorban a telefonunkon intézzük. A szervezési feladatok, a kapcsolattartás, az információk elérése, cserélése, az igei szolgálatok egy része 2019-ben már igazán átkerülhet az online térbe, mert a faliújságok és a fénymásolt szórólapok osztogatása már nem olyan hatékony, mint korábban. Az egyház fél a változástól, és úgy érzem, félreérti ezt a kulturális változást. Nem arról van szó, hogy a 21. században megszűnnek a vasárnapi istentiszteletek, mert mindenki majd a YouTube-on fog prédikációkat nézni, hanem arról, hogy milyen minőségű egy prédikáció, egy bibliaóra vagy ifi. Tegyük fel magunknak őszintén a kérdést: találunk válaszokat a saját konkrét, személyes kérdéseinkre abban a vasárnapi prédikációban, ami egyszerre akar megszólítani és lelkileg táplálni fiatalt és időset, egyedülállót és háromgyerekes szülőt, friss hívőt és negyven éve presbiteri szolgálatot végzőt? A vasárnapi prédikációra nagy szükség van – de már nem a 20. századi módon és nem a 20. századi tartalommal! A közösségi élet megélését vissza kellene szereznünk a Facebooktól, és a valódi térben zajló alkalmainknak a valóban közös élményekről kellene szólniuk. Az „élő” alkalmainkon másra van szükség, olyasmire, amit nem lehet a neten megkapni. Ez pedig a prófétai szó, a szívnek szóló és tettekre inspiráló üzenet. Az az érzés, hogy nem akarok kimaradni belőle, mert személyesen kell átélnem ahhoz, hogy igazán az enyém legyen, és átjárjon. Nem akarok kimaradni, mert a közösséget, a hangulatot, az élményt neten keresztül nem lehet úgy megélni, mint a valóságban.

– Melyik az az ige, amely ebben a munkában irányt, erőt ad az ön számára?

– A Zsidókhoz írt levél 6,19 verse: „Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak számára az erős és biztonságos horgony.” Jézus Krisztus a mi reménységünk abban a kihívásban is, amit a mai korban a misszió jelent. Nagyon nehéz folyamatosan megújulni, jelen lenni, válaszokat adni, példát mutatni vagy vonzónak lenni az emberek számára. Nehéz népegyházi keretek között egyszerre megőrizni és megújulni. Reményünk van arra, hogy készek és képesek leszünk egy „új reformáció” elindítására, hogy a mai fiatalok alkossák majd a jövőben a gyülekezeteket.

– Lelkészi gyakorlatában bizonyára van módja testközelből megtapasztalni a misszió fontosságát, hatását. Említene erre egy példát?

– Egy fiatal anyuka – nem gyakorló keresztény családból – keresett meg, először csak beszélgetni jött el hozzám, kezdetben ritkábban, majd egyre sűrűbben. Aztán a hívásomra elkezdett istentiszteleti alkalmakra is járni, majd egy év után felnőttként keresztelkedett meg a gyülekezetben, és konfirmált is. Azóta is aktív tagunk, és egyre szorosabb szálak fűzik a gyülekezeti szolgálathoz, a gyerekmunkához. Otthonra talált nálunk ő és a családja is, sőt azon gondolkodik, hogy elkezdi a hitoktató szakot a teológián. Hihetetlen érzés megtapasztalni egy édesanyán keresztül a Szentlélek munkáját, és csodálatos látni, hogy mekkora változást tud hozni egy-egy ember életében.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2019. november 3-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.