„Adventben nagyon sok gyülekezetben nemcsak a városokban, hanem a falvakban is esti sorozatokat szerveznek a lelkész kollégák – hasonlóan, mint a böjt idején – hiszen az advent is egyfajta böjti időszak, amikor felkészülünk, s elmélyülünk Isten igéjében. Olyan sorozatokat szerveznek, ahol erre alkalmat kapnak a gyülekezeti tagok, akár egy adott közösségen belül. A Dunántúlon jellemző, hogy sok kis település tartozik egy-egy lelkészi körzetbe, ahol nem tudnak esténként kimenni minden településre a kollégák, hanem csillagtúra szerűen beérkeznek a környező településekről. Nálunk az Alföldön egészen nagy gyülekezetek vannak, s egy településen belül van több gyülekezetünk – mondta a püspök.

„Annak idején régi, tradicionális gyülekezeti tagok, akik vasárnapról vasárnapra jártak istentiszteltre, azoknál jelentősége volt annak is, hogy híreket kaptak egymásról, amíg nem volt a kommunikáció ennyire erős, akkor a reggeli áhítaton, a vasárnapokon az volt a legfontosabb, hogy tudjanak egymásról, s az egyház szempontjából mindig az volt a legfontosabb, hogy olyan többlettel menjenek haza, ami építi őket, s amit tovább tudnak adni családjukban. Ez a tradicionális hagyomány kikopóban van, ellenben nagyon erős a vágy a mai emberekben, hogy valamilyen módon a transzcendenssel találkozzanak, különösen az ünnepkörhöz közeledve. Egyre inkább megtelnek szenteste a templomaink, egyre nagyobb az érdeklődés. Adventben a koszorúkészítésnek van még nagy népszerűsége. Amikor meghirdetünk egy ilyen kézműves foglalkozást, annyian érkeznek rá, hogy alig férnek be a terembe. Az emberek szívesen készülnek, hiszen a lelküknek van szüksége a felkészülésre. Adventkor felkészülünk Krisztus várására. Ami nem szebbé, nem boldogabbá teszi a mindennapjainkat, azt hagyjuk el. A szeretnek és jóságnak kell erősödnie, s egyre emberibb emberré kell lennünk” – hangsúlyozta Kondor Péter.

A teljes cikk itt olvasható.