Ádvent – latin kifejezéssel „adventus Domini” – az Úr eljövetelét jelenti. A karácsony ünneplése elsősorban a pozitív várakozásról szól. Nem valamit, hanem valakit várunk. A várakozás önmagában mindig is létező, alapvető emberi tulajdonság, de napjainkban leginkább a negatív várakozás nyert teret. Várni a buszra, ami nem jön, várni a fizetésemelésre, az elismertségre, valami jobbra, ami nem jön, a gyógyulásra, a szenvedés elmúlására.

Mindenki arra vágyik, hogy valakinek fontosak legyünk, legalább egy kicsit. A bennünk keletkező űrt, a lelki űrt pedig vásárlással, az ajándékok tömkelegével próbáljuk meg kitölteni. Egyre jobban rohanunk, és lihegve, kifáradva rogyunk a karácsonyi asztal és a karácsonyfa mellé, arra gondolva, hogy vajon mit is hagytunk ki. 

Ádvent és karácsony azonban eredetileg Jézusról szól, akiben testet öltött a szeretet, a türelem és a megértés. A szívből fakadó keresztény hit mindig reményteli, pozitív várakozást jelent, mert a világ nehézségeire Isten megadta nekünk a választ Jézus Krisztusban. A Megváltó eljövetele ráirányítja figyelmünket arra, hogy mit is kell tennünk ahhoz, hogy betöltsük a világban keletkezett űrt: adjuk a másik embertársunknak önmagunkat, szeretetünket, időnket, odafigyelésünket, törődésünket. 

A teljes cikket itt olvashatják el.