Dobozolni jó – Ételgyűjtő szekrények gyülekezeteink működtetésében

Dobozolni jó – Ételgyűjtő szekrények gyülekezeteink működtetésében

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, összeállítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna, Kézdi Beáta
Amint lapunk is hírül adta, 2016 januárjának végén Szegeden élelmiszergyűjtő szekrényt szereltek az evangélikus templom kerítésére. Hamar megtelt, igen gyorsan ki is ürítették, majd újratöltötték. Akkori riportunkban – amely Kivét és betét címmel az Evangélikus Élet február 21-i számában jelent meg – a szekrény egy-egy „feltöltőjét” és „kivételezőjét”, illetve Cserháti Sándort, a szegedi egyházközség lelkészét kérdeztük, mostani írásunkban pedig az újabb ládák evangélikus lelkész ötletgazdái számolnak be a „dobozolással” kapcsolatos tapasztalataikról.

„Kredenc” az út szélén. Az adventi időszakban érezhetően megnő az emberek adakozási kedve. Karácsony közeledtével előtérbe kerülnek a rászorulók, a jótékonykodás, aztán az ünnepek után újra névtelenségbe és feledésbe merülnek újabb egy évre. Ezen szerettem volna változtatni.

A templomunknál évek óta működik egy adománypont, ahova feleslegessé vált ruhaneműt lehet hozni és onnan ingyen elvinni. Ennek mintájára jött a „Kredenc” ötlete, amely tulajdonképpen élelmiszerdoboz, olyan, amilyen már több városban működik.

Az elképzelés az volt, hogy a város központjában, jól láthatóan és elérhetően helyezzük el. Balatonboglár polgármestere örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez, így a főút mellett, de védett helyen adtuk át a szekrényt 2016 adventjének első vasárnapján, a városi gyertyagyújtás keretében. A téli időszakban itt is érezhetően erősödik a segítő szándék, nyáron pedig a turisták töltik fel a polcokat, de összességében elmondható, hogy az adakozás folyamatos. Időnként az élelmiszeren kívül más meglepetésre is bukkanunk, például egy alkalommal fenyőággal, díszekkel, szaloncukorral dekorálták a szekrény belsejét, karácsonykor zokniba töltött édességet is tettek bele. A mellette lévő táblán egyértelműen olvasható a célja, a szekrény oldalára pedig egyfajta használati útmutatót írtunk arra az esetre, „ha hozol, vagy ha viszel”.

Két félelmünk volt: a rongálás és a pangás. Rongálás kétszer fordult elő, több mint két év működés után egy hónapon belül történt mindkét eset. Néhány órán belül önzetlen segítséggel, javítva visszakerült a szekrény a falra. Pangás pedig a kezdeti lelkesedés után volt jellemző: a tavaszi meleg beköszöntével napokig üresen állt a kredencünk.

Polgármesterünkkel együtt gondolkodva, tartós megoldást keresve jutottunk el az élelmiszerbankig. 2017 márciusában egyházközségünk szerződést kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel, így lassan három éve hétfőtől péntekig a Tesco és Aldi áruházakban megmaradó pékárut és zöldség-gyümölcsöt osztják ki a rászorulók között. Mivel gyülekezetünknek a szállításra nincs kapacitása, erről megállapodást kötöttünk négy település önkormányzatával és alapszolgáltatási intézményével. Két és fél év alatt több mint ötven tonna adomány került így környékbeli családokhoz. Tavaly – szintén az intézményekkel együttműködve – egyházközségünk gyűjtéséből kétszáz tartósélelmiszer-csomagot osztottunk szét, valamint háromszáz cipősdoboznyi ajándékot juttattunk el kistelepüléseken élő gyermekeknek.

A „Kredencnek” köszönhetően bizalommal keresik gyülekezetünket a segítségre szorulók, valamint együttműködő, rendszeres és jó kapcsolat alakult ki a család- és gyermekvédelmi szervezetekkel, alapszolgáltatási központokkal és a települések vezetésével.

Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna (Balatonboglár–Hács–Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközség)

 

„Adok-kapok” diszkréten. Várpalotán a Reformáció 500 eseménysorozat részeként 2017. október 24-én adtuk át az „Adok-kapok” dobozt, a Forrás Evangélikus Keresztyén Óvoda oldalsó kerítésére függesztve. Gyülekezeti épületeink kerítése nem volt megfelelő erre a célra: balesetveszélyes lett volna a járdára belógó doboz. Az óvoda környékén sokan megfordulnak, mégis lehet viszonylag diszkrét módon használni a dobozt, mivel mindkét oldalról „névtelen és arctalan” megoldást kerestünk, amelynek révén a kicsi is segítséget jelent, és amely széles körben hozzáférhető. Azt is fontos megjegyeznem, hogy a gyülekezet az anyagi helyzete miatt nem teheti meg, hogy ételosztásokat vagy hasonló akciókat indítson. A doboz segítségével azonban kívülállókkal is megosztja a feladatot. 

A technikai kérdéseket tekintve a legtöbb gondunk a szekrény ajtajával van: már többször kellett szerelni vagy visszarakni. Úgy tűnik, a használók nem kímélik… Arról már lemondtunk, hogy mindennap meg tudjuk tölteni a dobozt, de pénzbeli vagy természetbeni adományokból igyekszünk gyakorta segíteni a rászorulókon ebben a formában. Tapasztaltuk, hogy olykor olyanok is helyeznek el élelmiszert a dobozban, akik nem kötődnek a gyülekezetünkhöz, valamint olyanok is kiürítik, akikről úgy gondoljuk, hogy nem szorulnak rá. De ez már nem a mi felelősségünk. Igyekszünk kisebb csomagokat készíteni, hogy többeknek juthasson.

Télen gazdagabb a választék, mert hűtést igénylő csomagokat is ki tudunk tenni. Időszakonként vagy erősebb hidegek idején hirdetésben és hírlevélben emlékeztetjük a híveinket erre a segítségnyújtási lehetőségre. Az asszonykörünk és egyházi csoportunk tagjai vállalták, hogy szívükön viselik az ételszekrény szolgálatát.

Zsednai Józsefné (Várpalotai Evangélikus Egyházközség)

 

Gyermekek is gyűjtenek. A dobozt közel két éve helyeztük ki a templom mellett, a gyülekezeti terem, a parókia bejáratához. Könnyen megközelíthető, mégsem közvetlenül a forgalmas utcán található, mert egy rövid járda vezet hozzá. Itt folyamatosan ellenőrizhető, és ha szükséges, takarítható.

Az adománydoboz kihelyezésének lehetősége egyik gyülekezeti tagunk ötlete volt, ezért megkerestünk egy szervezetet, amely ezzel foglalkozik. Ők hozták el Budapestről a dobozt, és ismertették velünk a megfelelő működtetéshez szükséges szabályokat. A városban gyorsan híre ment, sokan tesznek ételt napról napra a dobozba egyénileg, de szervezett formában is: óvodai és iskola csoportok, osztályok szoktak gyűjteni élelmiszert. Náluk jellemző, hogy kiemelt időszak az advent és karácsony környéke.

Sajnos a dobozt használók között sokszor felüti a fejét a mértéktelenség, amelyet nehéz kontrollálni. Néha bos - szantó a letaposott virág vagy az eldobált szemét, de tudjuk, hogy sokan hálásak azért a lehetőségért, hogy ily módon élelmiszerhez juthatnak.

Pápai Attila (Gyulai Evangélikus Egyházközség)

 

Hétvégi doboz. Két éve működik Szarvason az Ótemplomi Szeretetszolgálat Vajda Péter utcai épülete előtt az ételdoboz. A helyszín kamerával védett, jól megközelíthető. A dobozt önkéntesként működteti egy, a Facebookon verbuválódott csoport. Minden feltöltést dokumentálnak.

Sok örömmel jár, ha látja az ember, hogy valóban rászorulókhoz jut a felajánlás, de sajnos jó néhány csalódás is ért bennünket az elmúlt időszakban. Számosan ugyanis visszaéltek a lehetőséggel, és folyamatosan kiürítették a doboz tartalmát. A lényeg viszont az lenne, hogy ne egy ember vagy család vigye el az élelmiszert magának, hanem mindenki annyit vegyen, amennyire tényleg szüksége van, hogy a többi rászorulónak is jusson. Ezért hét közben inkább a klubunkban adjuk át a felajánlásokat, a doboz pedig csak hétvégente használatos.

A felajánlások alapja az, hogy a helyi pékségek, boltok a megmaradt pékárut ideadják nekünk, és ezt egészítik ki a családok a maradék élelmiszerekkel. Sok iskolai osztály is fontosnak tartja az adakozást, ők rendszeresen hoznak ide élelmiszert.

Nemcsak tartós élelmiszert, hanem főtt ételt is fel lehet ajánlani, de nyáron ügyelni kell arra, hogy meg ne romoljon; olyankor inkább csak este érdemes kirakni, amikor már hűvösebb az idő. Adventben és karácsonykor a családok „túlfőzik” magukat, így az ünnepek után jön sok bejgli- és halcsomag, töltött káposzta, ünnepi eledelek.

Lázár Zsolt (Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség)

 

Evangélikus–katolikus együtttműködés. Surd felől 2015-ben nagy tömegben érkeztek szír menekültek. Akkor a szolgálati autót ásványvízzel megpakolva eléjük mentem, hogy szétosszam közöttük. A későbbiek során a gyülekezeten belül keményen bíráltak ezért. Az egyik vád az volt, hogy az utcánk tele van rászoruló magyar emberekkel, és nekem inkább velük kellene törődnöm. Akkor fogadtam meg, hogy lesz ételdoboz a templomunk előtt. Mindig is akartam ezt, de így már kíváncsi voltam rá, hogy azzal majd mi lesz.

Idén februárban olvastam a Zala megyei hírportál, a Zaol.hu oldalán, hogy a nagykanizsai Katolikus Karitász ételdobozokat szeretne kihelyezni a város területén, de addigi helykeresésük nem járt sikerrel. A mi templomunk nincs olyan frekventált helyen, mint a többi felekezeté, sőt kifejezetten olyan helyen van, ahol sokan áthaladnak azok közül, akik igénybe vennének ilyen szolgálatot. Így a Katolikus Karitásszal karöltve elkészíttettük a dobozt. Együtt jelöltük ki a helyét. Együtt telepítettük. Együtt szervezzük a feltöltését, együtt tartjuk tisztán a környékét. Öröm velük a közös munka. 

Az adományozásnak ebben a formájában a legfontosabb az anonimitás. Beteszem, amit erre szánok. Elmegyek. Valaki meg majd kiveszi egyszer. Sokaknak semmijük sem maradt, de nem fogadnak el könyöradományt. Aki meg ad, úgy cselekedjen, ahogy Jézus mondja: „Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed…” (Mt 6,3; Károli-fordítás)

A doboz a templomunk előtt áll, így a gyülekezetbe érkezők számára adott a lehetőség bekapcsolódni a szolgálatba. Kicsit sarkosan: „Ha hétfőn már lejárna, még elhozhatod vasárnap.” Jól bejáratott dolog lett ez, számítanak rá az erre elhaladók. Amikor valamelyik pékség bezár, hoznak ide a megmaradt áruból, és ennek kiszámítható az időpontja.

Volt ellenállás a felállítással kapcsolatban. Nyáron már zajlott az önkormányzati választások kampánya, és sokan próbálták ezt az ügyet pró és kontra meglovagolni. Téma volt a közgyűlésben is. Területfoglalási engedélyt kellett kérni a várostól. A Nébih [Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal – a szerk.] ellenőrizheti, hogy nincsenek-e a dobozban lejárt szavatosságú élelmiszerek. És valahogy még szigetelnünk kell, mert nyáron nagyon éri a nap, a melegben pedig gyorsan romlanak az ételek. Még nem éltük meg a dobozzal az első karácsonyt, de egészen bizonyos, hogy nőni fog a forgalmunk.

Makoviczky Gyula (Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség)

 

A segítség katalizátora. Békéscsaba Jamina városrészében 2015 szeptemberétől üzemel az ételdobozunk. Ekkor ez volt az egyetlen a városban, azóta két újabbat is üzembe helyeztek. A templomunk előtti kerítésre, az Orosházi út forgalmas járdájáról közvetlenül elérhető helyre szereltük. Így hozzáférhető, akár tenni akar bele valaki, akár elvenni, nem függ az istentiszteleti alkalmaktól, sem a lelkészi hivatal nyitvatartásától.

Máshol az országban korábban már láttunk jó példákat. Azért tartottam fontosnak a segítés ezen formáját, mert ezzel az egyházközség katalizátorként van jelen a segítésben. Bár mi magunk is töltjük időről időre az ételdobozt, de lehetőséget adunk arra, hogy bárki tehessen bele ételt, és bárki vehessen ki, anélkül hogy közvetlenül kapcsolatba kerülnénk velük.

Az eredmény pozitív, ezt igazolják a hozzánk elért visszacsatolások. Értesültünk arról, hogy például a szomszédos iskolából hazafelé tartó gyermekek a megmaradt – még érintetlen – uzsonnájukat beteszik az ételdobozba. Egy másik esetben az ételdoboz motiváció lett egy család számára, hogy jó példát mutasson a gyermekeknek a rászorulók iránti felelősségvállalásról. Ugyanakkor az adakozás más módjára is rávezet embereket. Egyik tagunk havonta nagy adag tartós élelmiszert hoz el a gyülekezetbe, és mi gondoskodunk arról, hogy ez az adomány egy rászoruló családhoz jusson el. A segítés szükségességét erősíti bennem, hogy sokszor látom, amint éppen reményekkel telve nyitja ki valaki az ételdobozt.

Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy a doboz bírja a használatot. Ebben nagy segítséget kaptunk a készítőjétől, Samu József helyi lakatosmestertől. Elmondtam neki az ötletemet, a hozzávetőleges méreteket, ő pedig fémből olyan ételdobozt készített, amely nem ázik be, nem lehet levenni az ajtaját, nem lehet megrongálni a zárszerkezetét, masszív, és nem törik.

Mivel az utcán van a doboz, a rongálás megakadályozása az elsőrendű. Másodsorban ügyelni kell a rendszeres tisztán tartására. Harmadrészt pedig nyilván újra és újra fel kell tölteni.

Az emberek adakozókedve – a fogyasztási kedvvel párhuzamosan – megnő a karácsony előtti és a karácsonyi időszakban. Segítség az is, hogy ilyentájt hűtőként működik a doboz, nem kell annyira odafigyelni az élelmiszerek romlandóságára. Ilyenkor igyekszünk a közösségi médiában is felhívni a figyelmet az adományozás ezen lehetőségére. Azt látjuk, hogy az emberek élnek is vele. Nagyobb a „forgalom”, mint máskor. Az ételadományok pedig mindig elfogynak.

Nagy Zoltán (Békéscsabai Evangélikus Egyházközség)

 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 47–48. számában jelent meg 2019. december elsején.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!